Most olyan, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha itt van, és minden csak akkor szép, ha vele élem át, és csöpögni lenne kedvem, amit nem akarok, de ha egyszer annyira kell a lénye és úgy hiányzik.

Elfelejtettem a nevét a lánynak, akiért elhagyott az ex.

Azért ez mekkora már :D

Csütörtök. Részeg japánosok. Lomtalanítás a Dohány utcában. És a tébécés fa-fejdísszé átlényegülve(fuj).

meg amúgy arra jöttem haza h van új ágyam ám és kkár h ma nem is fogom aludni benne de ez egyilkyen csütörtök amikor ez meber ismeretlen helxekre megy bulizni zh után és azt se tudja mi van, de alvás nékül megy haza.

Hazahoztam egy tbc fát ás lopott nekem Samir egy lámpát (ez persze nem igaz). Nóri meg először örült, aztán meg kiakadt, h alhozott egy dürer kertes táblát. Pózoltam Fidesz plakáttal, kötlelező haladási irány táblűvaé, és a halál aszán buliztam, ahol Samirrel kerestünk egybankautomatát, és rájöttünk, h ez már nem a civilizűció, mert nincs 5 percen belül bankomat. Ezért kénytelenek voltunk venni egy vörös martinit, pedig én mosndtam, hogy rosszban vagyok vele. Meg vodkával is, és minél inkább próbálok békülni, annél makacsabb....

Meg találkoztam Annával is a dióban, örültem neki nagyon, és ő olyan szép amúgy.

Tudtátok, h a dohány utcában lomtalanítás van???

Olyan rossz, amikor álmodom valamit, és egész nap megmarad utána a kellemetlen érzés szívtájékon.

Főképp, mivel teljesen jogtalan és irreleváns álom volt.

...és majd elfelejtettem, hogy ma a Ferencieken lekakilt egy madár.

Ez pedig, igen is jó zene, hiába fikázza Zsé.

Nagyjából meggyógyultam, már csak néha köhögök, ami kifejezetten nagy haladásnak tekinthető.

Új cél: elhatároztam, hogy csajosabban fogok öltözködni. Vettem is egy, általam szalonképesnek ítélt felsőt ma. Vázolnám a fogadtatását:

- Nézzétek, nézzétek, normális ruhát vettem!

- De ezen ruhacsipeszek vannak!

Miért érzem úgy, hogy a szobatársaim nem értékelik az erőfeszítéseimet??? Úgy jöttem haza, hogy egyetlen kapucnis pulcsit, vagy idióta mintás pólót sem vettem!*

*Na jó, az áruk tartott vissza leginkább.

Két napja 39 fokos lázzal fekszem, nem bírok enni, mozogni, semmit. Az egyetlen vigaszom, hogy esténként eljön, megsimogatja a hátam, csinál nekem teát, ott ül az ágyam szélén és látom, milyen rosszul esik neki, hogy el kell mennie.

Hihetetlenül jó érzés, hogy törődik velem.