Tegnap lerészegedtem Kertész Zolival, akinek totál szánalmas módon, rázkódva és zokogva elsírtam minden bánatom. Minden bánatom, amiről nem is tudom, hogy mi. Ma meg elígérkeztem holdújévre, ahol a gólyafiú beváltotta a sörös kupont, amit karácsonyra adtam neki még anno, és ez engem nagyon meglepett, mert azt hittem, h rég kidobta a csába. De nem. Ittunk bort a grinyóban , aztán elmentünk a KKba, és táncoltunk és söröztünk is, aztán én ezzel a fiúval elindultam haza az éjszakain, aztán jött az a fura, fura csend, amit annyira sajnálok, mert ez a gyerek halálaranyos, és a koliban még megittunk egy sört és beszélgettünk és azt mondta, h finom az illatom és nem vok gáz. Lol.

A KKban meg volt egy másik srác, aki mindenáron el akart vinni ebédelni, és bizonygatta, h szép a szemem, pedig még csak a nevemet se tudta.

Aztán, a C épület lépcsőjéről lefelé jövet találkoztam Cbvel és Annalighttal, és megint meglepődtem, hogy minden kérdés más, mégis valahol ugyanolyan.

Szépjóreggelt.

Ha valaki szeretne órákat venni "Hogyan bizoyítsuk be, hogy lehet még ennél is jobban beégni valaki előtt?" címmel, jelentkezzen nálam az 555-6321-es telefonszámon, vagy hívja az 1-800-PERFECTet(ingyenesen az államok területéről!).

Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...

Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.

Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.

A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.

Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:

N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?

G: - ELDUGTUK!!!

No comment.

Van net. Jupijáéó.

Szombaton gólyatábor záróbuli volt, egész jól sikeredett, csak korán (3kor:D) le kellett feküdnöm aludni, mert másnap jöttek anyumék. Blankával ezt meg is beszéltük:

- Nem leszek sokáig, mert jönnek reggel a szüleim.

- Neked is? Akkor bulizzunk együtt!!:D

Szeretem a kolis arcokat:D

Viszont annyira beégtem egy gólyánál:D Csütörtökön a szaktársakkal a Deák téren üldögéltünk, és csatlakozott hozzánk pár keleti szakos elsőéves is. Dumáltam is velük egy kicsit, de annira nem jegyeztem meg senkit se, meg amúgy is sötét volt:D Aztán feltűnt szombat reggel, amikor kaját osztottam a gólyákoknak, hogy az egyik srác néz, néz, de nagyon nem vágtam ki az... Az esti buliban is spanoltunk, meg adott az aktuális innivalójából is... ezen felbuzdulva megkérdeztem, hogy mi a neve (Péter. Emlékszem ám!).

Ma a bölcsészképzőben álltam a csoptársakkal, és egyszercsak rám köszön valaki:

- Szia NIKI!!! (kimondottan hangsúlyosan a nevemet:D)

És a többiek közölték, hogy ő ott ült közöttünk csütörtökön.

Bebuktam:D szegény srác tuti hülyének néz:D

Ja és az új szerelmem a héber. Olyan jó:D