Ja és amúgy a levis bekaphatja, mert bár tisztában vagyok vele, hogy görög oszlopok nőttek ki a csípőmből lábak helyett, azért mégiscsak túlzás, hogy három hónap után elszakadt a fostos gatyám! Úgy felbaszott az ideg, főleg mert rohadtul csóró vagyok, és nincs pénzem másik nadrágra, szóval tűvel és cérnával a kezemben, a nadrágomat foltozva átkozódtam mint egy idióta.

Van ez a hülye fétisem az esküvői blogokkal. Komolyan képes vagyok izgulni, hogy megtalálják-e a vőlinek azt a ciklámen inget, ami elengedhetetlen a lagzi arculatához, meg azt is, hogy a menya meg tudja-e venni a harmadik cipőjét is a nagy napra. 

Sejtek valami betegeset amögött, ahogyan vadászom az esküvőkön készült képeket, és tök idegen emberek házasságkötését nézem, meg osztályozom (mintha bármi jogom/közöm lenne hozzá). 

Persze ez nem azt jelenti, hogy számolom vissza a napokat a nemlétező hetedhét országra szóló menyegzőmig, ó nem, csupán perverz kis szenvedély.

Erről pedig eszembe jut, hogy amióta az eszemet tudom, úgy közlekedek minden lépcsőn, hogy az utolsó lépést a jobb lábammal teszem meg. Ismeretlen lépcsőknél csalok, de pl itthon minden lépcső jobblábas - tehát jobbal kell kezdeni, hogy jobbal fejezzem be, viszont vannak ennél sokkal bonyolultabbak (egyetem B épület a tanszékig bal-jobb-bal-bal, Bence albérlete jobb-jobb-bal-jobb-bal-bal-jobb-bal), és az is eszembe jut, hogy nem vagyok ép elméjű. 

Elmenekültünk, amikorfelrobbant az épület, és én megfogadtam, hogy szappanopera-színésznő leszek Mexikóban, ő pedig azt, hogy Indiában kutató. Évekkel később visszatértem, a fogadalmamat beváltva, aztán beszéltem spanyolul, és elkezdtük csinálni a kocsiját, ami fekete volt. Ő heggesztett, én políroztam. Egyszercsak lecseszett, hogy nem jól csinálom, mire én sértődötten hozzáfogtam összedolgozni a fasírt hozzávalóit, de előtte levettem a gyűrűmet - nehogymár tojásos legyen. Aztán a fiú meglocsolta a hibiszkuszt málnaszörppel, és én felháborodtam, hogy megöli a virágot, és attól úgysem lesz piros.

A mai nap eléggé ambivalens. Latinon tanultam egy csomó, előismeretemmel összeegyeztethetetlen latin szót (tempus=időjárás, nem pedig a barbárok hadistene, regis=a királynak a valamije, nem pedig egy félszerzet neve). Aztán az A épületből kifelé, zombi létformában, kezemben kávéval, összefutottam egy volt osztálytársammal. Amikor olyan furán nézett, és azt mondta, "Nem bírom ki, hogy ne mondjam el!", akkor már tudtam, hogy nem lesz jó vége...sőt azt is, hogy Balázsról fog mondani valamit. A közlendőjét először elhesegettem, majd miután felcaplattam a harmadikra, és elmaradt az órám, amire rohantam, picit felzaklatva, a B épület előtt az egyik padon ülve írtam egy bejegyzést, amit nem publikálok, mert annyira szánalmas, hogy az már fáj.

Minden esetre vicces látvány lehetett, hogy felváltva hol röhögtem, hol pedig próbáltam halkan sírni, de a végső konklúzió az lett, hogy intermezzóvá degradálódtam a sors akaratával szemben, és megállapítottam, hogy egy önző kurva vagyok.

Két napja folyamatosan tikkel a jobb szemem. Kezd eléggé idegesíteni, ezért begugliztam, hogy vajon mitől lehet. A válasz a következő: "ha a jobb szem rángatózik, hamarosan gyermekáldás lesz a családban." Mostmár megnyugodtam.

Tegnap lerészegedtem Kertész Zolival, akinek totál szánalmas módon, rázkódva és zokogva elsírtam minden bánatom. Minden bánatom, amiről nem is tudom, hogy mi. Ma meg elígérkeztem holdújévre, ahol a gólyafiú beváltotta a sörös kupont, amit karácsonyra adtam neki még anno, és ez engem nagyon meglepett, mert azt hittem, h rég kidobta a csába. De nem. Ittunk bort a grinyóban , aztán elmentünk a KKba, és táncoltunk és söröztünk is, aztán én ezzel a fiúval elindultam haza az éjszakain, aztán jött az a fura, fura csend, amit annyira sajnálok, mert ez a gyerek halálaranyos, és a koliban még megittunk egy sört és beszélgettünk és azt mondta, h finom az illatom és nem vok gáz. Lol.

A KKban meg volt egy másik srác, aki mindenáron el akart vinni ebédelni, és bizonygatta, h szép a szemem, pedig még csak a nevemet se tudta.

Aztán, a C épület lépcsőjéről lefelé jövet találkoztam Cbvel és Annalighttal, és megint meglepődtem, hogy minden kérdés más, mégis valahol ugyanolyan.

Szépjóreggelt.

A mai napról már akkor gondolhattam volna, mennyire fos lesz, amikor reggel jöttem rá, hogy jah, ma délelőtt nincs TO.

Fáztam, beültem a mekibe a Blahán. Elővettem a Galaxis útikalauzt, és amikor jobbra néztem, megláttam egy nagyon valószínűtlen férfit. A maradék ősz haja hátranyalva, szemüveg, kabát. Először fel se figyeltem rá. Aztán nézem: farmer, sportcipő, zakó, méghozzá piros. Gondoltam itt valami nem stimmel. Feltűnt, hogy körbepakolta magát jegyzetekkel, könyvekkel és egy doboz tejföllel. Erre kicsit elkerekedett a szemem. Ott virított a mekis tálcán egy tejföl. Piros. A bácsi egyik oldalán kettő darab recsegős szatyor, a másikon műanyag aktatáska. Látom, felemeli az egyik könyvet. Biblia. Belelapoz, olvassa, majd felkapja a számológépet, pötyög egy kicsit, és lejegyzi a kis noteszába. Számolgat, megint előveszi a Bibliát, majd elégedetten hátradől.

Ez nekem sok volt így reggelre.

Aztán kiderült, h gyakorlatilag kivágtak egy óráról, amit ha nem végzek el, egy évet csúszok. Mehetek kuncsorogni a tanárhoz. Kibasznak 3 lapot a folyosóra, és 300 kmről jelentkezzek egy órára. Mit nekem tér és idő. Hát a jó édes...

Délután pedig, miután bejutottam a TO-ra, a tanulmányi előadóm problémám hallatán hevesen csapkodni kezdte az asztalt, illetve a billentyűzetet, majd megmagyarázta nekem, hogy DEHOGYNEM TUDOTT JELENTKEZNI ARRA A VIZSGÁRA!!! (Nyilvánvaló, hogy ez igaz, és csak azért mentem oda, hogy őt bosszantsam.)

Haza akarok menni, bebújni az ágyba, a fejemre húzni a takarót, elfelejteni az egész egyetemet és a feleslegesen futott köröket. Aludni akarok egy nagyot és b@szni bele a világba, ahogy mások is teszik, akik elvileg engem oktatnak...

Eljöttek hozzánk délután az exem, meg a szülei. Itt voltak este nyolcig, és némi penyigei szilvapálinka után, amit négyesben fogyasztottunk el (édesapám, exem, az apja, meg én), a faterom eladott egy fogsorért (az ex-após fogtechnikus).

Mellesleg az ex közölte, hogy egy nála maradt ruhadarabom társaságában gyalogtúrázta végig az országot, és mászta meg a Kékest.

Vidám kis esténk van ma, nemde?

Ja és a legjobb, anyám megszólalt:
"Nem az a baj a rajztanárral, hogy 10 évvel idősebb, mint te, hanem az, hogy 10 évvel fiatalabb, mint én!"

A családom lol.

Ennyi. Kibuktam és kétségbeestem.

Igen, anya, apa, vagyok olyan önző hogy a saját bajom miatt hisztizzek. Ez van, nem érdekel hogy másnak is szar és más is szenved a tanulással és nem élvezi és a munkáját se szereti senki.

Csak akkor tudnám, minek csinálom az egészet.

Elegem van. Holnap meg fogok bukni, aztán bujdoshatok el a világba(mert más meg tudta csinálni, más nem bulizott annyit, másnak megy neked miért nem).

Most ez akkor a tűréshatár?

Vannak azok az emberek, akiket egyszerűen ütnék. Pedig nem vagyok az az agresszív fajta.

A 139esre ma délután felszállt egy gyerek a Moszkván, és leült velem majdnem szembe. Felhívta a kedves édesanyja, mire ő közölte vele, hogy "Voooooootunk a retrooooooooba, százezeréééé' vásároltuuuuuuunk, vettem kettöööö farmeeeeert meg egy kabátooooooot...."

A gyerek lehetett kb. 17 éves. Maximum. Nem volt elég, hogy olyan tenyárbemászó arca volt, akkora pofával vonult a buszon (egy nyamvadt buszon) mintha az egész világ azért lenne, hogy az ő seggét nyalja. Aztán bevágja ezt a szöveget. Újgazdag nyomorék. Életemben nem fogtam még százezer forintot a kezemben, nemhogy két nadrágra meg egy szaros kabátra elköltsem. (Akárhogy számolom, a kabát, amit most vettem, és két nadrág, amit nemrég, összesen volt kb. 11000 ft...)

Mindezt a buszon, tök hangosan, mintha dicsekedni akart volna a világnak.

Persze neki semmit nem kell megtennie majd azért, hogy munkát kapjon, apuci vezetői posztot szerez neki, meg ahogy jogsija lesz, a segge alá rak egy kocsit, nyilván teljesen újat, nehogy már szó érje a ház elejét... Ha akar, akkor lediplomázik, de csak ha úgy tartja úri kedve, és amúgy is ráér, apuci a költségtérítést is bírja...

Nem vagyok irigy. Imádom a szüleimet, és tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy nekem meg a tesómnak jó legyen. Legalább tudom, hogy a pénznek van értéke, és százezer forintot nem ruhában mérek, hanem mondjuk rezsiben meg élelmiszerben. Az embereket meg nem az alapján határozom meg, van-e rajtunk negyvenezres kabát. Nagyon naiv vagyok, és megszokhattam volna már, de újra és újra felbosszant a világ igazságtalansága.

A srác maradt a buszon, én leszálltam, és visszajöttem a szakadt koliba. És egyáltalán nem bánom.

Volt ma egy előadásom, amit Birtalan Ágnes tartott. A nő szakterülete a sámánizmus. Annyira érdekes órákat tart... és mindig lelkes leszek tőle. Ez a félév kiöli belőlem a dolgokat. Olyan monoton, hogy elfelejtem, tulajdonképpen szeretem a szakomat... Meg a vallással kapcsolatos dolgokat. Ha lett volna a BTKn normális tájékoztatás, és tudtam volna, hogy létezik ilyen, akkor mentem volna vallástudományi minorra... ehelyett most meg szarakodok az ügyvitellel (bár úgyis titkárnő leszek a bölcsészdiplomámmal, szóval gyakorlati haszna az lesz...).

Amúgy meg az előadó totál rácsodálkozott, hogy nincs óránk a buddhizmusról ("Nem kapjátok intravénásan???"). Gondoltam magamban, mi csak a nyelvészetet kapjuk nemcsak intravénásan, hanem análisan is. Szenvedek is tőle rendesen.

Filológiai anális abuzátor.

Ahelyett, hogy mennék terepmunkázni Mongóliába XD (Persze ez mindig akkor jut eszembe, amikor ez a nő tartja az előadást. Amikor dr. Terjék tartotta, akkor el akartam menni katalogizálni egy sztúpa domborműveit Jávára:D)

Történt már veletek olyan, hogy nem létezett az a kocsi, ahova a helyjegyetek szólt az icén? Egy olyan vonaton, ami fél óra késéssel indult?

És olyan történt-e, hogy ugyanezen a vonaton találkoztok az exetekkel meg a barátnőjével? Aki a lakótársa volt amikor együtt jártatok, és nektek panaszkodott rá, hogy nem száll le róla? Egy ilyen helyzetben eszetekbe jutna-e, hogy már akkor is kavartak, mielőtt szakítottatok volna?

Egyszerre ez a két dolog, egy délután alatt, megfejelve azzal, hogy hazafelé úton szarnak áztatok, megtörtént-e veletek?

Ó, igen, velem igen.

Páratlan élmény :D

Helókittis. Helókittis a boxere. Nem vicc. Rózsaszín. Helókittis.

Beszarok.

Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?

Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.

Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)

Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???

Ez már az életközépi válság, én mondom.

Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.

De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.

Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????

Nemrég érkeztem vissza a koliba Szombathelyről, ahol meglátogattam a sakkozó falumbéli gyerekeket (ez hazugság, NH város, még ha hihetetlen is). Persze ott volt közöttük a húgom is, meg a szüleim is mint kísérők, meg a régi edzőm, meg olyan arcok, akiket jó látni:)

Tegnap pedig Badacsonyban voltunk. Bortúrán. És anyukám felhívott reggel, hogy szalonképes állapotban jelenjek meg Szombathelyen XD Hozzáteszem, sikerült: büszke vagyok. Összességében az egész kirándulás jól sikerült, már odafelé, a vonaton söröztünk fél nyolc körül, 160 forintba került két deci bor, szép volt az idő és még a kilátóig is sikerült eljutni, amire, teszem hozzá, ha teljesen józan vagyok, biztos, hogy nem mászom fel...csoda, hogy nem szakadt le alattunk. Még imbolygott is - vagy csak én szédültem? :D Nem, nem az ki van zárva. Fújt a szél is, meg minden... A dráma persze megvolt... Még nem is tudom, hogy mi lett a végkifejlet, de nagyon szurkolok az összeveszett feleknek, hogy béküljenek ki, vagy legalább beszéljék meg a dolgokat. Nagyon rossz, ha az ember baráti társaságában veszekszik két ember, mert rögtön két, vagy háromfelé bomlanak a népek: az első fele az egyikkel ért egyet, a másik fele a másikkal, a többi meg tartózkodik.

A legjobb pedig az volt, hogy két csajszi meghívott magához lakni, mármint megkértek, hogy legyek a szobatársuk. Én ennek annyira, annyira örültem! Még ha nem is jönne össze valami miatt, már csak a tény, hogy engem... magamért. Hihetetlen sokat jelent ez most.

Azon gondolkoztam, lehet, hogy túl sokat agyalok. Ez a mondat tükrözi is, mire értem :D Főképpen a hülye miértek érdekelnének, csak ezel az a baj, hogy magamtól nem tudok rájönni semmire, megkérdezni meg nem fogom, mert az még gázabb, mint gondolkozni rajtuk, azt hiszem. Nem is arról van már szó, hogy túl kéne lépnem, vagy ilyesmi, hanem arról, hogy bele kellene szokni abba a szituációba, hogy huzamosabb ideig nincs senkim. Elég durva belegondolni, hogy 13 éves korom óta mindig volt valakim, azt hiszem 3 hónap volt a leghosszabb idő pasi nélkül. Nem is tudom, milyen előnyei vannak, ha az ember lánya egyedül van.

Fú basszus ennek annyira erőltetett szar önmagamatpróbálomhülyeségekrőlmeggyőzni szaga van, hogy inkább hagyom a fenébe :D

Helyette:

http://www.youtube.com/watch?v=SGLvM4um2Hs&feature=channel_page

Ő az új kedvencem. Tényleg :D

:)

Meg vagyok áldva a körülöttem levőkkel. De komolyan:D

Ettünk hotdogot a koli udvarán, és arról beszélgettünk, hogy abból kellene pénzt csinálni, hogy amatőr pornófilmet forgatunk. Meg K. kifejtette, hogy én egy puma vagyok. Namármost, ez abból indult ki, hogy vettem egy körömlakkot, méghozzá tűzpirosat, mert arra gondoltam, hogy erősíteni fogja a női öntudatomat, ha hosszú, piros körmeim lesznek. Persze ez nem jött be, de legalább szép XD Erre ő elkezdte mondani, hogy azért ilyen a körmöm, mert egy ragadozó vagyok, és a többi nőt akarom elijeszteni. Meg hogy emiatt jó csak 2re az ízlésem. És hogy mindig tetszeni akarok, amire az mutat rá, hogy buliban mindig ki van engedve a hajam :D

Megemlítettem, hogy tegnap megkaptam, hogy görbék a lábaim. Zs. azt reagálta, hogy ezért nézek ki csak 3ra jól, G. pedig azt, hogy elefántlábú vagyok. Szerintem bennem gyűlt össze a fél állatvilág :D

Elpanaszoltam, hogy sosem kaptam még májusfát, és az a nagy büdös helyzet, hogy most sem fogok. K. elmesélte a részegedős-májusfás sztoriját, ami igen lol volt:D de májusfám nem lesz. Beletörődtem. Ez egy nagy lelki sérülés!!!

És most megyek korszerű tánczenéket hallgatni, mert kaptam egy hívást.

Sőt. Eldübörgök az elefántlábaimon!!!

u.i.: szeretlek benneteket fiúk. tényleg:)

jóság

Tegnap szórakozni voltunk. Gyakorlatilag mindegy lett volna, ha el sem megyünk a koliból, mert másfél órát buszoztunk a semmiért: nem mentünk be a helyre, ahova indultunk, mert annyira pocsék volt a buli:D És elaludtam a Dokkban. Nem tudom, miért csinálom ezt, hogy hülye helyeken alszom el. De amikor már nem volt kényelmes, akkor feljöttem, és szerintem kellőképpen zajos voltam (háhááááá!!!!). Azért vicces volt ez a buli-bár enyhe túlzás lenne annak nevezni. Ma meg egész nap a kedvenc szőke pajtásommal lógtam, aki képes volt felkelteni hajnali fél tizenkettőkor! Meg filmeztünk is a békétszáznégyben. Meg hívtak mára is valamerre de nem mentem mert fáradt vagyok, és tanultam is.

Szerintem ha nem lennének ezek az emberek, akik most körülvesznek, bekattantam volna. És tegnap még a régi barátom is írt smst, hogy menjünk a Margitszigetre. Úgy tűnik, komolyan gondolja, hogy beszélő viszonyban vagyunk. Ha már egy fél napot ültem vele a Feneketle- tónál:D

Most azt hiszem, megvagyok. Maradjon így, lécci!!!