gondolmány

A mai napról már akkor gondolhattam volna, mennyire fos lesz, amikor reggel jöttem rá, hogy jah, ma délelőtt nincs TO.

Fáztam, beültem a mekibe a Blahán. Elővettem a Galaxis útikalauzt, és amikor jobbra néztem, megláttam egy nagyon valószínűtlen férfit. A maradék ősz haja hátranyalva, szemüveg, kabát. Először fel se figyeltem rá. Aztán nézem: farmer, sportcipő, zakó, méghozzá piros. Gondoltam itt valami nem stimmel. Feltűnt, hogy körbepakolta magát jegyzetekkel, könyvekkel és egy doboz tejföllel. Erre kicsit elkerekedett a szemem. Ott virított a mekis tálcán egy tejföl. Piros. A bácsi egyik oldalán kettő darab recsegős szatyor, a másikon műanyag aktatáska. Látom, felemeli az egyik könyvet. Biblia. Belelapoz, olvassa, majd felkapja a számológépet, pötyög egy kicsit, és lejegyzi a kis noteszába. Számolgat, megint előveszi a Bibliát, majd elégedetten hátradől.

Ez nekem sok volt így reggelre.

Aztán kiderült, h gyakorlatilag kivágtak egy óráról, amit ha nem végzek el, egy évet csúszok. Mehetek kuncsorogni a tanárhoz. Kibasznak 3 lapot a folyosóra, és 300 kmről jelentkezzek egy órára. Mit nekem tér és idő. Hát a jó édes...

Délután pedig, miután bejutottam a TO-ra, a tanulmányi előadóm problémám hallatán hevesen csapkodni kezdte az asztalt, illetve a billentyűzetet, majd megmagyarázta nekem, hogy DEHOGYNEM TUDOTT JELENTKEZNI ARRA A VIZSGÁRA!!! (Nyilvánvaló, hogy ez igaz, és csak azért mentem oda, hogy őt bosszantsam.)

Haza akarok menni, bebújni az ágyba, a fejemre húzni a takarót, elfelejteni az egész egyetemet és a feleslegesen futott köröket. Aludni akarok egy nagyot és b@szni bele a világba, ahogy mások is teszik, akik elvileg engem oktatnak...