Faszom.

Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?

Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.

Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)

Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???

Ez már az életközépi válság, én mondom.

Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.

De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.

Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????

Amúgy tegnap bementem egy vad rokker helyre babarózsaszín pulcsiban. Nem tűntem ki, véletlenül sem. Dartsozni meg még mindig nem tudok, de a sör az jól esett.

Ez nagyon para. Féltem bejönni a lépcsőházba. A parkolóból láttam, hogy ég a villany a lánynál. Be vagyok szarva.

Mikor hazaértem tegnap, anyukám azzal fogadott, hogy a házba fog költözni egy család, akiknek van egy bomlott elméjű lányuk, akit még senki sem látott, de éjszaka szokott kiabálni, és nem hajlandó tisztálkodni. Namármost, ha még senki sem látta, akkor nem tudom, honnan szedték, hogy nem mosakszik, de amint meghallottam a dolgot, teljesen kétségbeestem.

Amióta megnéztem a Kört, van egy olyan parám (az udvarunkon levő régi kutat leszámítva), hogy megyek a lépcsőházban felfelé, és a lépcsőfordulóban egyszercsak ott fog állni Samara. Persze ez a dolog egyre inkább elhalványult, ahogy teltek az évek, sőt mostanában már eszembe se jutott...de mostantól mi lesz??????

Mi lesz, ha jövök hazafelé este valahonnan, és egyszercsak szembe találom magam az őrült szomszéddal???? És a hosszú haja csimbókokban az arcába fog hullani?? És elindul felém??? Ésnem lesz hova menekülnöm??? És az alvó ház fel sem figyel a sikolyaimra?????Meg fogok halni az ijedtségtől...

És persze megint sikerült összebalhézni a családdal, miért is ne. Nagyon rosszul tud esni, hogy pont azok baszogatnak a legjobban, akiktől azt várnám, hogy támogassanak meg szeressenek akkor is, ha mondjuk nem vagyok tökéletes.

És azt álmodtam, hogy Zsófit kirúgatta a koliból a KDB, mert tizennégyen meghaltak és negyvenhárman megsebesültek.

I'm having sooooo much fun.

Ha valaki szeretne órákat venni "Hogyan bizoyítsuk be, hogy lehet még ennél is jobban beégni valaki előtt?" címmel, jelentkezzen nálam az 555-6321-es telefonszámon, vagy hívja az 1-800-PERFECTet(ingyenesen az államok területéről!).

Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...

Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.

Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.

A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.

Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:

N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?

G: - ELDUGTUK!!!

No comment.

Szombaton láttam egy szép házat Sóstón. Tetszett.

Kezdem mostmár én is elhinni, hogy egy mihaszna, semmittevő szar vagyok, aki csak b@ssza a fajtáját. Nem is értem, hogy miért vagyok hullafáradt (hát persze, hogy a bulizástól, igen így van). Nem akarok panaszkodni, biztos nem olyan nehéz nekem, mint az orvososiknak például. Csak egy pici együttérzést szeretnék. Egy hangyányit. Nem sajnálatot, együttérzést. Hogy valaki azt mondja végre, megértem, hogy ki vagy bukva.

Erre hazajövök, és megint megkapom, hogy tulajdonképpen én semmit sem teszek a jövőm érdekében, lusta vagyok, mindenre jut időm, csak arra nem amire kéne.

Még ha a bulizástól lennék fáradt, egy szavam sem lenne, mert az a saját hibám. Két hete nem alszom 6 óránál többet, mert tanulok, és még ez sem elég, nem megy annyira jól a dolog, mint szeretném. Erre meg az a válasz, hogy nyáron nem csináltam semmit.

Igazán köszönöm a támogatást.

Én ezt már nem bírom sokáig.

Van egy rózsaszín táskám, amire a fiúk mindig azt mondták aberrált. Mióta megvan, folyamatosan megtalálnak a perverz nyomorékok. Ma reggel a 239esen (még csak nem is a tömött 7esen) egy pasas álló f@rokkal dörgölőzött a lábamhoz. Én meg elküldtem a fenébe, szóval kemény vagyok amúgy:D Najó igazából azóta is a hányinger kerülget... De amint túlestem a sokkon, két dolog jutott eszembe:

http://www.wulffmorgenthaler.com/strip.aspx?id=ce2ca0c2-67d3-4fa1-a7b8-c833afe619ed

http://www.johnandjohn.nl/write/jaj017.gif

Köszönöm az gusztustalan perverzeknek az új élményeket, amikkel ebben a hónapban gazdagodtam. Azért a vorarefil darabolós gyilkossal nem szeretnék találkozni.

Mostam.

Tudom, hogy ez egyáltalán nem nagy dolog, de életemben most csináltam először (szánalom). A múltkor anyukám azt mondta, azon múlik, hogy nagylány vagyok-e (micsoda szóhasználat...), hogy idegesít-e, ahogy a függyöny áll, vagy éppen fel van-e rakva. Szóval mostmár igazán nagylány vagyok, mert kimostam a ruháimat és nem csesztem el!

Látod anya, látod látod látod?

(Szia Petra, kösz, hogy rögtön behívod anyát hogy elmond neki életem legújabb eseményét. Ötletem sincs hogyan tudnám megköszönni fáradságos munkádat. Persze most éppen lóbálom a szarkazmus-táblát.)

Én most nagyon elfáradtam.

Csütörtökre vár 10 lecke kanji, egy fogalmazás, holnap szakszövegolvasás, ma héberül olvastam. (Kb úgy ment a dolog hogy ezek és ezek a magánhangzók, jó akkor most itt van ez a sor olvassa fel kérem! Elég vicces volt ahogy mindenki szerencsétlenkedett...kivéve, aki már tanult héberül.) Egész nap bent ülök a zegyetemen, tanulok, és mégsem haladok sehova...

Anyukám is felhívott ma, mire mondtam, hogy fáradt vagyok, és erre azt válaszolta, hogy hétvégén pihenni kellett volna, nem bulizni. Tudom, hogy igaza van, de nem tudná egyszer azt mondani, hogy szegény én? Nem akarom sajnáltatni magam, mert aludhattam is volna pénteken, igen, de hogy a családom egy nyamvadt GÉPnek néz, aki ontja magából az eredményeket, kezdem megunni.

Le vagyok törve, szomorú vagyok, és senki sincs itt, akihez hozzábújhatnék. Szétestem, pedig a suli még el se kezdődött...

Micsináljak most?

Gabinál vagyok. A nyóckerben. Amúgy kurvajó hely.... Tamásék bebabasztak, de mi nem. Gyümilé nincs. És most a SHESMOVEDON megy. DE volt már Metallica is meg offspring meg pendulum meg unforgiven " h félreértés ne essék. Gabi gecijó fej. Mindenki kidölt. Kivéve Gabi meg én. And jusice for all... Gabinak meg nakem elég a 65 cadillac amit senkise ért meg a metallica.

És most, szemezgessünk téemkás János gyöngyszemeiből:

"Ha ilyen barbár lennék, fölakasztanám magamat. És amúgy 600 disznót öltem meg, mert nem nézik ki belőlem, de böllér vagyok. Atyaúristen, ilyen emberek vannak? Loptam már cseresznéyt, de nem fával együtt!!! Igaz, hogy buli volt, és ilyen előfordul... biztonsági őr is rabolt már bankot a Széna téren! Én kaptam volna 10 évet, amikor sorállományos voltam! Ez a divat, meg a félszem!!!! És elnézést, hogy zörgök (Mondja, miközben szétveri az ajtófélfa maradványait meg fűrészel). Született tehetség vagyok! Egyem a hangját, annak kéne megcsinálni, aki tönkretette! Ilyen barbárt! Föl kéne akasztani, ÉLVE!!!!!!!! Micsoda szemétláda ember lehet( emberből meg ugye van Ember, tehát nagybetűs, és ALSÓ). Ha nem lennének ilyen emberek, nem lenne munkám! Ez nem javítás, restaurálás! Bárki volt, egyem a hangját, meg a göndör mosolyát! Aki berúgta, annak milyen szégyen volt ez... Biztos a kölykömet is kinyírtam volna, ha ilyet csinál az ajtóval, kár hogy nem láttam, hogy ki volt! A kezem nem a helység kalapácsa! De ha kell, 13 kilométert is úszok! A balatonátúszás 9000 kaprcsapás! Az éjféli misére odaérek. Nem vagyok vérfarkas, de érzem a teliholdat! Akkor is úszni fogok ma a Balatonban!!"

Tegnap. Tegnap találkoztam Dáviddal, az Első Nagy Szerelmemmel (leszámítva Istvánt az oviból, aki eljegyzett, és a lépcsőn ülve komolyan megbeszéltük, milyen gyűrűt vesz majd nekem és kiket hívunk meg). Szóval Dávid imádnivaló, aranyos, és bolond és még mindig szép a szeme, és a keze is:) Letelepedtünk a rakpartra a Petőfi hídnál, aztán nevettünk, nevettünk, nevettünk... Ő most gólya, VIKes (háháhá, és még mérnökinfós is, micsoda gusztustalan véletlen...ez a keresztem, a VIKesek+a művészek, meg a rocksztárok, ha meg ez mind együtt jelentkezik az egyenló a teljes bölcsészlélek-pusztulással...), és tele van élménnyel, és olyan lelkesen mesél:)

Idővel betársult hozzánk Gábor, majd elindultunk a Schönherz felé, hogy összeszedjük a volt szobatársait. Várakoztunk a koli előtt, és odajött hozzánk két full részeg srác. Az egyikük megkérdezte, nem engedném-e meg, hogy a társa beleharapjon a lábamba... nemet mondtam, mire győzködni kezdtek, de én hősiesen kitartottam. Azonban a lábfetisiszta kolléga mögém került és beleharapott a HAJAMBA!!!!!!!!!! XD (Mostanában amúgy mindig megtalálnak a kicsit beteg emberek... a héten is, a Kosztolányin a buszmegállóban odajött hozzám egy nem gyengén látens homoszexuálisnak tűnő egyén, aki cherrys cigit szívott, és finoman érdeklődött, nem szeretnék-e vele beszélgetni, amikor meg elhajtottam, azt mondta "Biztos eleged van már belőle, hogy a pasasok hozzád dörgölőznek!" Megijedtem...)

Ja, és amikor bekönyörögtem magam egy BMEs helyre pisilni, a WCnél a sorban találkoztam egy Niki nevű ELTE BTKs lánnyal:D vicces volt, felköszöntöttük egymást névnapilagXD

Eléggé kezdtem fáradtnak érezni magam (3ig tanulás rulz), ezért hazajöttem, gondolván, hogy lefekszem aludni... persze:D Irány a kolibuli:P Leszámítva azt a kis intermezzot, amikor elromlott a zár...Zsével bent ragadtunk, Adri meg kint, és az ajtó konkrétan be lett rúgva, szinte tokostól... De más megoldás nem volt:S

Most meg itt van a tmks Jani, aki n+1 ideje szereli a zárunkat, és totál be van baszva. Én is ilyen munkát akarok, kicserélek egy zárat egy nap és amúgy meg ISZOM. Amikor Adrival próbáltuk vázolni neki délelőtt a szituációt, azzal kezdte, hogy ki kell fizetni a kárt, amit okoztunk. Nem fogta fel, hogy se ki, se be nem lehettett jutni... még a fotelból sem volt hajlandó felállni, kb ennyire érdekelte, hogy nem tudjuk zárni az ajtónkat. Odaküldött inket az épp arra járó koliigazgatóhoz, aki persze értette, hogy mi történt, és az első kérdése az volt, eltűnt-e valamink. Felüdülés... A tmk-s úr nem akart nekünk zárat keríteni, mert az mekkora munka....János azt hitte, mi leszünk lecseszve, mire őt osztotta ki Steve VelvetXD Elküldte zuhanyozni, meg józanodni:D

Ma estére pedig ideérnek az otthoni pajtások^^ Annyira várom már őket, úgy hiányzik a hülye fejük:) Tamást el fogjuk vinni metrózni, mert egyemmeg, még soha nem ült metrón:D Jajjj olyan jó lesz!!! :)

Elindultam, hogy visszaadom Gabinak az itthagyott cuccait, és ebből az lett, hogy kilencre értem haza. Beültünk nagyondrága, nagyonfinom és ooolyan nagy és krémes kávét inni a mekibe, majd betoltunk egy rettentően finom szendvicset a szábvéjben, és leöblítettük csapolt sörrel. Közben meg hülyeségekről beszélgettünk.

IGEN, bárki látta/hallotta, mi énekeltük múlt héten az Astoriánál a 65 Cadillacet, IGEN, csak 4 sort tudunk a szövegéből (azt sem jól...) és véletlenül sem egyszerre. Ja és ez konkrétan ma realizálódott mindkettőnk fejében.

http://www.youtube.com/watch?v=hNsCMdY2Bs4

(Nem tudom, miért nem tudok videót berakni. Balfalság.)

65 Cadillac, szigorúan Ford Fairlane:)

Megittam egy méregerős kávét, ugyanis ok nélkül rettenet fáradt vagyok. Pedig alszom rendesen, és csak arra tudok gondolni, hogy a meg sem tartott órák gondolata tönkreteszi az agyam:D Vagy az a baj, hogy egyedül kell aludnom?

Van net. Jupijáéó.

Szombaton gólyatábor záróbuli volt, egész jól sikeredett, csak korán (3kor:D) le kellett feküdnöm aludni, mert másnap jöttek anyumék. Blankával ezt meg is beszéltük:

- Nem leszek sokáig, mert jönnek reggel a szüleim.

- Neked is? Akkor bulizzunk együtt!!:D

Szeretem a kolis arcokat:D

Viszont annyira beégtem egy gólyánál:D Csütörtökön a szaktársakkal a Deák téren üldögéltünk, és csatlakozott hozzánk pár keleti szakos elsőéves is. Dumáltam is velük egy kicsit, de annira nem jegyeztem meg senkit se, meg amúgy is sötét volt:D Aztán feltűnt szombat reggel, amikor kaját osztottam a gólyákoknak, hogy az egyik srác néz, néz, de nagyon nem vágtam ki az... Az esti buliban is spanoltunk, meg adott az aktuális innivalójából is... ezen felbuzdulva megkérdeztem, hogy mi a neve (Péter. Emlékszem ám!).

Ma a bölcsészképzőben álltam a csoptársakkal, és egyszercsak rám köszön valaki:

- Szia NIKI!!! (kimondottan hangsúlyosan a nevemet:D)

És a többiek közölték, hogy ő ott ült közöttünk csütörtökön.

Bebuktam:D szegény srác tuti hülyének néz:D

Ja és az új szerelmem a héber. Olyan jó:D

Picsamásnap.
De hol hagytam Annát meg Gabit? Soroksáron, a Gödörnél, meg még a PPKn is megvoltak valahol...
Jóvoltezategnap.

Back

Nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz visszaköltözni. Igaz, hogy bejártam fél pestet a cuccaimmal, meg a Gabi cuccaival, aki nem tudja, hogy a Kálvin, vagy a Kálvária téren lakik...de el is felejtettem az egész cipekedést, ahogy beléptem a koliba. Olyan látni az itteni arcokat, mintha el se mentem volna, vagy nem két hónapot töltöttem volna otthon, hanem egy hétvégét.

Úgy örültem a Dunának, a négyeshatosnak, még a kosznak is:)

Sőt jobban meggondolva a pakkal bóklászás is vicces volt:D

Csak ne hiányoznának annyira, akik otthon maradtak.... Tamás beköltözhetne a szomszédba, például, meg elviselném a tesóját is, sőt, még egy kósza rajztanárt is:)