Kezdem mostmár én is elhinni, hogy egy mihaszna, semmittevő szar vagyok, aki csak b@ssza a fajtáját. Nem is értem, hogy miért vagyok hullafáradt (hát persze, hogy a bulizástól, igen így van). Nem akarok panaszkodni, biztos nem olyan nehéz nekem, mint az orvososiknak például. Csak egy pici együttérzést szeretnék. Egy hangyányit. Nem sajnálatot, együttérzést. Hogy valaki azt mondja végre, megértem, hogy ki vagy bukva.
Erre hazajövök, és megint megkapom, hogy tulajdonképpen én semmit sem teszek a jövőm érdekében, lusta vagyok, mindenre jut időm, csak arra nem amire kéne.
Még ha a bulizástól lennék fáradt, egy szavam sem lenne, mert az a saját hibám. Két hete nem alszom 6 óránál többet, mert tanulok, és még ez sem elég, nem megy annyira jól a dolog, mint szeretném. Erre meg az a válasz, hogy nyáron nem csináltam semmit.
Igazán köszönöm a támogatást.
Én ezt már nem bírom sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése