A mai nap eléggé ambivalens. Latinon tanultam egy csomó, előismeretemmel összeegyeztethetetlen latin szót (tempus=időjárás, nem pedig a barbárok hadistene, regis=a királynak a valamije, nem pedig egy félszerzet neve). Aztán az A épületből kifelé, zombi létformában, kezemben kávéval, összefutottam egy volt osztálytársammal. Amikor olyan furán nézett, és azt mondta, "Nem bírom ki, hogy ne mondjam el!", akkor már tudtam, hogy nem lesz jó vége...sőt azt is, hogy Balázsról fog mondani valamit. A közlendőjét először elhesegettem, majd miután felcaplattam a harmadikra, és elmaradt az órám, amire rohantam, picit felzaklatva, a B épület előtt az egyik padon ülve írtam egy bejegyzést, amit nem publikálok, mert annyira szánalmas, hogy az már fáj.

Minden esetre vicces látvány lehetett, hogy felváltva hol röhögtem, hol pedig próbáltam halkan sírni, de a végső konklúzió az lett, hogy intermezzóvá degradálódtam a sors akaratával szemben, és megállapítottam, hogy egy önző kurva vagyok.

Helókittis. Helókittis a boxere. Nem vicc. Rózsaszín. Helókittis.

Beszarok.

A bölcsészlelkem 200 20%-a teljes megsemmisülésre ítéltetett. Ámokfutás ez az egész, egy feneketlen szakadék széle felé.

Vajon ha istentelenül beb@sznék, kihánynám a pillangókat a hasamból?

Nincs jó válasz.

Kóci jövőképe

A Kóci üzenete:

na majd bemutatlak neki

A Kóci üzenete:

aztán majd egymásba estek meg összeköltöztök meg házasodtok meg lesz két gyereketek, egy fiú meg egy lány

A Kóci üzenete:

a srác felszed 20 kilót 10 év alatt

A Kóci üzenete:

ja ráadásul ikrek lesznek

A Kóci üzenete:

2 petéjűek

nicdoc üzenete:

ne hagyd abba

A Kóci üzenete:

fúú az jó sokba fog ám fájni

A Kóci üzenete:

dupla babakocsi meg mindenből alapból 2

A Kóci üzenete:

először a lehetőségek miatt pesten maradtok, gazdagréten lesz egy 2,5 szobás kis lakásotok

A Kóci üzenete:

de miután vmelyikőtök kiég elhatározzátok h leköltöztök vidékre...mivel pont az ország 2 ellentétes végében laktok megegyeztek h mondjuk érd, vagy gödöllő jólesz

A Kóci üzenete:

nemtom többet most nem akarok írni mert akk lelövöm a poént

Ha netán valami ilyen, vagy ehhez hasonló fordulatot venne az életem, lőjetek le. Köszi!

Örömünnepet ülök a mondattan kettesem felett.

Annyira jó volt visszamenni most, még ha csak ilyen rövid időre, akkor is. Annyira jó volt a srácokkal a bében. Annyira jólesett, hogy azt mondták, mehetek bármikor, van hely, hogy remélik látnak még a nyáron, hogy kinevették a felhőcskés pizsamanacim. Nameg a Kispál koncert...

Ájlávjú.

Jaj és majd elfelejtettem a Tehéncsöcs c. szépirodalmi remekművet, amivel vendéglátóim révén megismerkedhettem. Élmény volt:D

Ulrich von Lichtenstein

Kedves szobatársam éppen megosztotta velem ezt a csodás történetet, melyben nevezett Ulrich szíve hölgyéért lovagi tornákon vett részt és levágta az ujját és odaadta neki egy díszes dobozban. De szíve hölgye annyira rideg és elutasító volt, hogy így sem volt hajlandó beszélni vele (persze az ujjat szívesen fogadta, gyakran elővette és nézegette). Ulrich hiába volt lovag és hős, a tornák verhetetlen bajnoka, a hölgy nem fogadta őt. Míg egy napon azt mondta neki, hajlandó szóba állni vele, ha tengerentúli útra megy. Lichtenstein úr először lelkes lett, de aztán megunta eme dáma játékait és más után nézett.

Konklúzió:

1. A lovagiasság mára kiveszett a férfiakból. Senki nem vágná le az ujját csak azért, hogy elnyerje egy hölgy kegyeit (az, hogy a hölgy valószínűleg enyhén ferde hajlamú lehetett, csak hab a tortán).
2. A szerepek megcserélődtek. Mostmár a lányok csinálnak hülyét magukból (szerintem gyakrabban mint a fiúk).
3. Szeretném, ha ismét eljönne az az idő, amikor egy kivillanó bokát is értékelni tudnak. Nemcsak értékelni. Vágják le az ujjaikat egy szavamért.

Ennyi. ^^

Gondok

Jelenleg a következő problémákkal állok szemben:

1. Rettenetesen hülye vagyok. Olyan szinten, hogy ha tehetném, megverném saját magam.
2. Tanulnom kell.
3. Reggel óta törik a betont a kolival szomszédos építkezésen. K***a hangos és idegesítő, nem tudok odafigyelni a tanulnivalómra és már a fejem is fáj tőle. Ha zenét hallgatok, hogy ne halljam, akkor sem tudok tanulni, ha bezárom az ablakot, megrohadok, hála az A épület napos oldalán tapasztalható sivatagi klímának.
4. Ha mindez nem lenne, akkor sem tudnék normálisan tanulni, mert síkideg vagyok, hogy sikerült-e az alapvizsgám. Bár anyukám azt mondta, ha megbuktam, akkor is hazamehetek, és még csak ki sem tagadnak... Az már másik kérdés, hogy nekem nem lenne pofám hazamenni. Emigrálok. Mondjuk Tibetbe. Ott jó a levegő. (És a kolostorok mellett nincsenek szájbak*rt építkezések ahol naphosszat csesztetik a betont, HÉTVÉGÉN. Szombat van könyörgöm...)

De este átjön G. és biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat (van négy sör a hűtőmben, ez már több, mint elég). És még jégkrémet is hoz!

Tegnap meg majdnem elmentem snookerezni a szépszemű fiúval, de olyan rohadtul fáradt voltam az alapvizsga után, hogy három kávé és egy energiaital után is olyan voltam, mint egy zombi. Helyette lejött filmezni. Jóvolt, még úgy is, hogy gyakorlatilag használhatatlan voltam a vizsgát megelőző sok sok pihentető alvás miatt.

Annyira hülye vagyok. És kéne egy pizza is.

Váá

Ma reggelre azt álmodtam, hogy mentem hazafelé vonattal, és találkoztam Cs.-val, aki bemutatott a barátnőjének, akinek ez a nagyon ronda sárga haja volt (ami elvileg szőke akart lenni, gondolom) és legalább 8 centis lenövése. Kezet fogtam vele, és azt mondta, hogy túl erősen szorítottam és fájt neki. Én arra gondoltam, hogy de fura ez a lány, mert a határozott kézfogás nagyon fontos dolog.

Aztán visszakerültem a koliba, és valakivel, akit álmomban ismertem de amúgy nem tudom, ki lehetett, ittunk bort a szobámban, mert szerelmi bánata volt, és Sz. beszólt, hogy ne itt részegeskedjünk,meg hangoskodjunk. Én meg azt mondtam neki, hogy "Vedd már észre magad, mennyire bunkó vagy! Jó lenne, ha abbahagynád a dumálást!"

Konklúzió: még mindig nem vagyok komplett. A konfliktusokat továbbra is leginkább álmomban oldom meg.

Tisztelt Cs. pedig szíveskedjék elhúzni a tudatalattimból!!! :D

Pizza+sör=elégedettség

Vannak az életemben olyan emberek, akik visszatérnek. Évekig nem látom őket, nem beszélek velük, nem is hallok felőlük, aztán egyszercsak felbukkannak. Szeretem ezeket az időszakokat.

Pénteken felbukkant a volt rajztanárom. Jobban mondva korábban felbukkant, de most találkoztunk. Hát az az ember:D Egyszerűen imádom. 12 éves voltam amikor tanított, hatodikos. Most meg motorozni meg fesztiválozni hívott, és beültünk egy kocsmába, és beszélgettünk. Még pizzát is ettünk. Hihetetlen jó volt, és elég fura. De a lehető legjobb értelemben fura. 12 évesen nem gondoltam volna, hogy majd vele fogom megtárgyalni az élet nagy dolgait, amikor egyetemista leszek:D Jó volt ez a péntek este, nagyon jó.

Tegnap (mert már mindjárt éjfél van, és mire megírom ezt a dolgot itt, addigra tegnap lesz) este pedig G.-vel mentem enni, aki a díjnyertes visszatérő (behajtottam a fogadásunk tétjét:P pizza és hideg sör...nyammmmmXD). Olyan vele lenni, mintha nem is lettünk volna rosszban ilyen hoszzú ideig. És én ennek nagyon örülök ám :) (Csináld meg a kreditjeidet!!!! Nem hagyhatsz itt ennyi kész!!!)

Egész nap rettenetesen bamba voltam. Néztem ki a fejemből, mint aki azt sem tudja, merre megy. De körülbelül harmadszori megszólításra már válaszoltam is, ha hozzám szóltak :D

Nem tudom mi van velem, de ez a nemtudommivanvelem-állapot teljesen más, mint a múltkori. Most azt nem tudom hova tenni, miért vagyok feldobva. Biztos a tavasz tehet róla, meg a napsütés...meg miegymás:)

Most jövök rá, hogy ha jobban belegondolok, ez a pizzafetisizmus elég gáz. Eddig is szerettem én a pizzát, de a decembertől márciusig terjedő időszakban annyiszor ettem, hogy függő lettem. Ezért valakit fenékbe kell rúgnom.

Ja és a sört sem szerettem, bár amióta szeretem, nem értem, hogy voltam képes nem szeretni. Kollégiumi ártalom (igazából a szomszédék a hibásak).

Basszus.

Pizza és sör.

Pedig én lány vagyok:D Azt hiszem, már a piros köröm sem segít...

:)

Meg vagyok áldva a körülöttem levőkkel. De komolyan:D

Ettünk hotdogot a koli udvarán, és arról beszélgettünk, hogy abból kellene pénzt csinálni, hogy amatőr pornófilmet forgatunk. Meg K. kifejtette, hogy én egy puma vagyok. Namármost, ez abból indult ki, hogy vettem egy körömlakkot, méghozzá tűzpirosat, mert arra gondoltam, hogy erősíteni fogja a női öntudatomat, ha hosszú, piros körmeim lesznek. Persze ez nem jött be, de legalább szép XD Erre ő elkezdte mondani, hogy azért ilyen a körmöm, mert egy ragadozó vagyok, és a többi nőt akarom elijeszteni. Meg hogy emiatt jó csak 2re az ízlésem. És hogy mindig tetszeni akarok, amire az mutat rá, hogy buliban mindig ki van engedve a hajam :D

Megemlítettem, hogy tegnap megkaptam, hogy görbék a lábaim. Zs. azt reagálta, hogy ezért nézek ki csak 3ra jól, G. pedig azt, hogy elefántlábú vagyok. Szerintem bennem gyűlt össze a fél állatvilág :D

Elpanaszoltam, hogy sosem kaptam még májusfát, és az a nagy büdös helyzet, hogy most sem fogok. K. elmesélte a részegedős-májusfás sztoriját, ami igen lol volt:D de májusfám nem lesz. Beletörődtem. Ez egy nagy lelki sérülés!!!

És most megyek korszerű tánczenéket hallgatni, mert kaptam egy hívást.

Sőt. Eldübörgök az elefántlábaimon!!!

u.i.: szeretlek benneteket fiúk. tényleg:)

hitoride...

Hétfő este kimentünk G.-vel a Feneketlen tóhoz, vettünk egy üveg bort, egy doboz csokit és két csomag csipszet. Bár a csokit nagyrészt én ettem meg, mert az egyik kedvencem volt, ő mégis meg akarta magyarázni, hogy az nem is csoki. Szörnyű. De ettől eltekintve jó volt. Most megint úgy érzem, mint régen...nem tudom mire mennék nélküle. Mostanában a sok szarság közepette legalább ennyi jó történt velem:) Főleg mert nyertem tőle egy pizzát meg egy sört(remélem bele fog törni a fogam vagy megfulladok tőle, nagyon stílusos halál lenne).

Tegnap pedig mesteri fokon gyakoroltattam magammal a mazochizmust. De gazdagabb lettem egy söröspohárral :)

Most meg tökegyedül vagyok mert K. már hazament és Sz. színét se láttuk még a héten. Fura ez, mert amikor itt van mindenki, akkor néha ölni tudnék 5 perc magányért, ilyenkor meg nem találom a helyem. Bár, nem mintha ez nem így működne mostanában globálisan is.

A közösségi portálon mutatott teljesítményem egyre rosszabb...bár 5re(!!!) humoros vagyok, már csak 2re jó az ízlésem és 3ra ézek ki jól. Nem tudom, mi lesz így velemXD

Jó lenne póknak lenni.

Meddig még?

Annyira szánalmas vagyok, hogy az már nekem fáj. Undorító módon függök attól, hogy épp van-e valakim, vagy nincs. Lehet, hogy kezeltetni kellene magam? Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért ennyire meghatározó, hogy van-e hímenű egyed a közelemben, vagy nincs. Nem értem miért érzem magam haszontalannak és értéktelennek, ha nem kellek valakinek (aki a tényállás szerint meg sem érdemelne, de ezt valószínű csak azért jó hajtogatni, hogy ne kelljen azt mondani, hogy én nem vagyok elég jó hozzá). Beteges amit művelek. Nem tudok leülni tanulni, más dolgokkal foglalkozni, mert folyamatosan pörög az agyam és hülyeségeken gondolkozom, mint például a miértek.

Vicces dolog a naivitás, de szerintem én már beteges szintre fejlesztettem. Mintha nem csalódtam volna eleget az emberekben ahhoz, hogy rájöjjek, nem jóindulatúak és nem törődnek senkivel se magukon kívül. Persze vannak kivételek, mint mindig, csak nekem mostanában nagyon nem sikerült a kivételekkel összefutni. Főként az ellenkező nemre értendő.

Meg fogok őrülni. Szörnyű dolog, ha valakinek nem kell a szeretetem. Felhalmozódik bennem a sok-sok érzés és nem tudok vele mit kezdeni. És emellett olyan szeretethiányom van, hogy csak na. Szerintem minden egyes hülyeséget, amit mostanában sikerült összehoznom (márpedig nem volt kevés), emiatt tettem.

Legalább azt tudnám, hogy mivel jobb más, mint én. Hogy mit tud, amit én nem. Hogy mégis mi a jó fene hiányzik belőlem, ami másban megvan. Hogy miért vagyok ilyen gyámoltalan és szerencsétlen.

A darabkáimat, amiket nagy nehezen összekapartam, sikerült megint szétszórni. Szinte látom, ahogy gurulnak szanaszét, mint a gyöngyök, és van, ami begurul az ágy alá, a hűtőszekrény alá, és onnan már sohasem kerül elő. Rettentő módón szétestem. Megint. És a szánalom az, hogy megint pasi miatt.

Ilyen nincs. Nem bírom. Válaszokat akarok. Sírni akarok.

Valaki simogassa meg a hajam...

Hülyeségfaktor-még péntekről

Az elmúlt néhány napban teljesen úgy viselkedem, mint aki be van kattanva, vagy mintha folyamatosan be lennék szívva. A szerda esti buli után (ahol természetesen hódoltam hobbimnak és szépen bealudtam :D még képek is vannak rólam…:D) a békátszáznégy erkélyén punnyadtunk (agonizáltam?esetleg? ááá nem) megtudtam, hogy igazából virulok, mint a májusi rózsák. Egy színvonalas női magazin horoszkópjában volt. Ezt külön vicces volt hallani, mert egy kinyúlt melegítőben, papucsban és junkies-os pólóban ültem és szerintem nem is fésülködtem még aznap. De ez negem nem akadályozhat meg!!! És még azt is írta, hogy egész májusban jönni-menni fognak a férfinépek, nekem csak válogatni kell. Ezen annyira felbuzdultam, és olyan rettentő jó kedvem kerekedett, hogy még most is tart. Pedig már péntek délután van, és épp most indult el velem hazafelé a vonat. Az emberek meg furán néznek rám, mert némán énekelgetek, meg kicsit táncikálok is ülés közben. Nem értem miért kell emiatt kinézni az embert. Én teljesen normális vagyok.

Tegnap, a bölcsész utcabálba indulás előtt kifejtettem a többieknek, hogy a zöldborsó a legvidámabb és legaranyosabb zöldség. Erre kinevettek. Ezt sem értem, de biztos vagyok benne, hogy igazam van! Ha elképzelem, ahogy a fazékban a kis kerek zöld bogyók ugrálnak a víz tetején, rögtön tudom, hogy cáfolhatatlan ez az állítás!!! Bár, a népek azon is kiakadtak egy kicsit, amikor elmeséltem, mennyire kibuktam azon, hogy a vasárnap megnézett két kiállítás közül csak az egyik volt szecessziós, a másik meg szimbolista. B. rosszul informált, azt mondta, mindkettő szecessziós, és teljesen hülyének éreztem magam, hogy ennyire nem vagyok képben a szecesszióval vagy mi???? De kiderült, hogy átvertek, és beigazolódott a sejtésem, hogy szimbolista volt. Zs. Néha bevágja nekem, h „de n. az egyik szimbolista volt!!!!” I love B204. De tényleg.

A bölcsész utcabál jó volt,furcsa úgy bemenni az egyetemre, hogy nem tanulni kell, meg nem előadást hallgatni, hanem bulizni. Az E épület előtt:D Habár találkoztam és legalább két mondatot beszéltem is egy bizonyos illetővel, akit kábé a hátam közepére kívánnék, és bebizonyosodott saját magam számára, hogy igazából tudom kezelni a kínos szituációkat (ez persze nem igaz, csak olyan jó mondani), és cefetül fáradt voltam a szerdai buli sok tanulás miatt, jól éreztem magam.

Jól esik most bolondnak lenni. Megnéztem a várat meg a Lánchidat a hetes buszról, hangosan elkezdtem nevetni, amikor megláttam a „Vásároljon készruhát!” szocialista maradvány reklámot, dudorászva húztam magam után a bőröndömet, és mosolyogtam a kisgyerekekre meg a szerelmespárokra. Be vagyok zsongva, be vagyok kattanva, de vidám vagyok, és talán kezdek visszatalálni magamhoz.