Ulrich von Lichtenstein

Kedves szobatársam éppen megosztotta velem ezt a csodás történetet, melyben nevezett Ulrich szíve hölgyéért lovagi tornákon vett részt és levágta az ujját és odaadta neki egy díszes dobozban. De szíve hölgye annyira rideg és elutasító volt, hogy így sem volt hajlandó beszélni vele (persze az ujjat szívesen fogadta, gyakran elővette és nézegette). Ulrich hiába volt lovag és hős, a tornák verhetetlen bajnoka, a hölgy nem fogadta őt. Míg egy napon azt mondta neki, hajlandó szóba állni vele, ha tengerentúli útra megy. Lichtenstein úr először lelkes lett, de aztán megunta eme dáma játékait és más után nézett.

Konklúzió:

1. A lovagiasság mára kiveszett a férfiakból. Senki nem vágná le az ujját csak azért, hogy elnyerje egy hölgy kegyeit (az, hogy a hölgy valószínűleg enyhén ferde hajlamú lehetett, csak hab a tortán).
2. A szerepek megcserélődtek. Mostmár a lányok csinálnak hülyét magukból (szerintem gyakrabban mint a fiúk).
3. Szeretném, ha ismét eljönne az az idő, amikor egy kivillanó bokát is értékelni tudnak. Nemcsak értékelni. Vágják le az ujjaikat egy szavamért.

Ennyi. ^^