...és akkor a húg véletlenül észrevette, hogy Leslie dedikál, és gyorsan vettünk egy könyvet, és amikor sorra kerültem, köszöntem neki mongolul, mire felcsillant a szeme és örült, és a tanulmányaimról kérdezgetett, majd amikor indultam kezet fogott velem, és gratulált és sok sikert kívánt a tanulmányaimhoz...!*

*ez volt életem egyik legszebb napja, amin az sem tompít, hogy a mongoltudásom 5 mondatra korlátozódik.

Az biztos, hogy a tied nem sok. bmeg.

A konyhából láttam, hogy egy piros dzsekis fazon nagy fekete autóval leparkolt az A épület elé, és rajzolgatott. Felújítás, ezaz!

Egy agyhalott zombi vagyok, egy kurva duracell, de még annak se megfelelő. Így érzek most az élettel kapcsolatban.

Kicsit más dolgok.

Megszereztem lyánykorom két meghatározó könyvét, szemtelenül olcsón. Az Álmodozókat akkoriban nem olvastam végig, egy fesztivál alatt került a kezembe, és most tudtam csak rendesen elolvasni. Még mindig tetszett. A filmet pedig, mindenkinek látnia kell. A Gátlástalanok klubjából csak a perverz jelenetekre emlékeztem, most pedig, mikor újra átrágtam magam rajta, teljesen kiborított, és kis híján elkezdtem bőgni a vonaton/buszon/koliban/épp aktuális helyen. A Hunyadi-sorozatból már a harmadik kötetnél járok amúgy, nehogy azt higgyétek, hogy nemtudommióta azt az egy könyvet olvasom, na.