...you were everything, everything that i wanted

we were meant to be, supposed to be, but we lost it

all of our memories so close to me just fade away...*

*de legalább a kutya megismert, na.

Megvan, megkaptam, az enyém a 14 éves korom óta áhított, a nyálcsorgatva bámult, a fekete bőr, a sárga varrású, ó, a csodálatos...

...a Martens bakancs!

Most amúgy azon gondolkoztam, hogy oké, a szerelem nyelvén megértik egymást a párok, de a különböző kultúrákban szocializálódott emberek hogyan tudják értelmezni a jeleket? Mármint, egy keleti meg egy európai ember tutira máshogy mutatja ki a vonzalmát. Vajon lehet olyan, hogy az egyik próbálkozik, a másik meg nem veszi észre, mert nem érti, mit akar? :D

Tegnap volt dokkos ajándékozós, és a fiú, aki húzott, csinált nekem gyümölcsrizst, meg adott egy mosózsetont. Imááádom a gyümölcsrizst, és azt kell mondjam, ez a legfinomabb, amit valaha ettem (bocsi anya!). Aztán még maradtunk páran, és elmutogattam, hogy rekordkísérlet, meg hóharmat, meg egy rúgással, hogy villanykapcsoló.

És még forralt bort is ittunk.

Sosem fogom megérteni, hogy ahhoz az emberhez, aki amikor elhagyott, meg akartam halni akit annyira szerettem, már nem köt semmi, csak néhány fakó emlék.

Lefekszem aludni, de előtte talán ejtek néhány könnycseppet azért, ami örökre elmúlt.

Lementem gyúrni Dórával tegnapelőtt. Maximum 3 percet töltöttem minden gépen, és ettől olyan izomlázam lett, hogy nem tudtam aludni, mert ha megmozdultam, fájt.

A fizikai állapotom elkeserítő. Ellenben, a fájdalom révén felfedeztem eddig nem ismert izmokat, hurrá!

Úgy utálom, hogy nem vagyok kitartó :(

ez egy ilyen dolog