Az igazság

Tudtam. Én mindig is tudtam. Amióta 10 évesen láttam a Star Warst, éreztem, hogy ennek így kell lennie.

Jedi vagyok.

Sőt.

Én vagyok Luke Skywalker.

http://www.tk421.net/character/

Ulrich von Lichtenstein

Kedves szobatársam éppen megosztotta velem ezt a csodás történetet, melyben nevezett Ulrich szíve hölgyéért lovagi tornákon vett részt és levágta az ujját és odaadta neki egy díszes dobozban. De szíve hölgye annyira rideg és elutasító volt, hogy így sem volt hajlandó beszélni vele (persze az ujjat szívesen fogadta, gyakran elővette és nézegette). Ulrich hiába volt lovag és hős, a tornák verhetetlen bajnoka, a hölgy nem fogadta őt. Míg egy napon azt mondta neki, hajlandó szóba állni vele, ha tengerentúli útra megy. Lichtenstein úr először lelkes lett, de aztán megunta eme dáma játékait és más után nézett.

Konklúzió:

1. A lovagiasság mára kiveszett a férfiakból. Senki nem vágná le az ujját csak azért, hogy elnyerje egy hölgy kegyeit (az, hogy a hölgy valószínűleg enyhén ferde hajlamú lehetett, csak hab a tortán).
2. A szerepek megcserélődtek. Mostmár a lányok csinálnak hülyét magukból (szerintem gyakrabban mint a fiúk).
3. Szeretném, ha ismét eljönne az az idő, amikor egy kivillanó bokát is értékelni tudnak. Nemcsak értékelni. Vágják le az ujjaikat egy szavamért.

Ennyi. ^^

Yes, we have a new car

Egy vizsga mínusz. Nagyon nosztalgikus volt, hogy Gömbi mögöttem ült és lemásolta az egészet:)

A nagy hír pedig az, hogy vettünk egy autót. Ez azért ennyire óriási dolog, mert apa kábé 3 éve halogatja a dolgot, mindig talált valami okot arra, hogy ne kelljen lecserélni a Ladánkat. Mert nekünk Ladánk van ám, méghozzá ezerötös. És nem Szamara, hanem Szputnyik. Szerencsétlen kocsi velem egy idős, és már nagyon durván az utolsókat rúgja (pl előfordult hogy kijöttek az ülések a helyükről csak úgy... a rozsdafoltjait pedig gépfegyver ütötte lyukaknak hívjuk). Sajnálom szegényt, amiért meg kell válnunk tőle, nagyon a szívemhez nőtt. Nem akármelyik kocsi alkatrészéért kell Ukrajnába menni, és nemigen lehet ezeknek az új fedélzetikompjútereselektromosizévackoknak lecserélni 5 ajtaját 5ezerből:D

De az új autónak is örülök. Nem lesz halálfélelmem az autópályán, például, mert szegény Lada szépséghibái közé tartozott az is, hogy hátul nem igazán volt biztonsági öv.

Most meg megyek megtanulom Kínát, Koreát, Tibetet meg Japánt. Művtöriből. Holnapra. Esélyes...

Fesztiválozniakaroknagyon

Ötöst kaptam japánból, ötös lett az alapvizsgám, lehetek másodéves:) jupijáééé :D

Nagyon el akarok menni VOLT-ra. Mert Marilyn Manson lesz. Amikor legutóbb az országban koncertezett, akkor még kicsi voltam és nem engedett anya, de azóta minden megváltozott!!! Kellenének emberek, akik jönnek velem. Már van egy valaki, aki ott lesz, csak más társasággal, meg G. is azt mondta hogy menjünk, bár nem áll túl optimistán a dologhoz:

"azabaj h ha te iszol elalszol, én meg hányok és belefekszem:D"

Ezt mondta. Szerintem azt hiszi, hogy nem szórakoznánk jól, vagy nem tudom. Tényleg szeretnék ott lenni, de egyedül nem fogok nekivágni. Sátrazós, igénytelen, rákenrollfesztivált akarok. Hogy azt tudjam mondani, hogy aztakurva. Élni akarok. És nem komolyan venni. És tetoválást a szülinapomra.

De ezt el kell napolni a vizsgaidőszak túlélése utánra. Néha úgy érzem, irreális elvárásokat támasztanak velem szemben itthon (MI? 3-as? És nem mész javítani?), pedig ez az egyetem és a 2-es is jó jegy. Nem? (Igazából én csesztem el mert túl jó lett az előző félévem és elkényeztettem a szüleimet a jegyeimmel. Nem kellett volna.)

...

Segítség.

Hozom a formám

A tegnapi összejövetel egészen jól sikeredett, bár G. szerint nem volt elég az alkohol (és emiatt is lehülyebölcsészezte a Szomszédg-t meg a szépszemű fiút meg engem is...). Bár az annyira nem volt vicces, amikor a kedves szomszédom szétdobálta a jegyzeteimet, majd felkapta őket és átvonult vele a saját szobájába, és amikor nemtetszésemnek hangot adva visszaköveteltem tőle a lapokat, a nyakamba borított egy pohár vizet. Nem értem ebben mi a poénos... azok után ráadásul, hogy fél órával azelőtt egy elegáns mozdulattal kihajította a papucsomat az ablakon. És mehettem ki az éjszakába a koli veszedelmekkel teli udvarára megkeresni. Út közben néhányszor belerúgtam, meg ököllel püföltem, és erre ma fáj a lábam, mert a szomszéd lába csontos. Fö.

A pizzaevési vágyam teljesült. Rendeltünk egy 60 centis cuccot, és még ma is azt ettem.

De a keddi vizsgára megtanulandó anyag nem akar belemenni a fejembe. Egyszerűen nem. Nem értem.

Ami pedig az alakításaimat illeti: elb*sztam a mikrós popcornt este, reggel meg az instant kávét csináltam ihatatlanra, és a női biztonsági borotvával vágtam egy csinos 3 centis csíkot a lábamra. Ja, és megkaptam a BN-en szerzett sebem párját a biztonsági zártól (ergo:hajlított szeg az ajtófélfába ütve) a bal vállamra. A napnak pedig még nincs vége.

Bár, mindezektől eltekintve, azt hiszem, szeretek a szépszemű fiú társaságában tanulni. ^^

Gondok

Jelenleg a következő problémákkal állok szemben:

1. Rettenetesen hülye vagyok. Olyan szinten, hogy ha tehetném, megverném saját magam.
2. Tanulnom kell.
3. Reggel óta törik a betont a kolival szomszédos építkezésen. K***a hangos és idegesítő, nem tudok odafigyelni a tanulnivalómra és már a fejem is fáj tőle. Ha zenét hallgatok, hogy ne halljam, akkor sem tudok tanulni, ha bezárom az ablakot, megrohadok, hála az A épület napos oldalán tapasztalható sivatagi klímának.
4. Ha mindez nem lenne, akkor sem tudnék normálisan tanulni, mert síkideg vagyok, hogy sikerült-e az alapvizsgám. Bár anyukám azt mondta, ha megbuktam, akkor is hazamehetek, és még csak ki sem tagadnak... Az már másik kérdés, hogy nekem nem lenne pofám hazamenni. Emigrálok. Mondjuk Tibetbe. Ott jó a levegő. (És a kolostorok mellett nincsenek szájbak*rt építkezések ahol naphosszat csesztetik a betont, HÉTVÉGÉN. Szombat van könyörgöm...)

De este átjön G. és biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat (van négy sör a hűtőmben, ez már több, mint elég). És még jégkrémet is hoz!

Tegnap meg majdnem elmentem snookerezni a szépszemű fiúval, de olyan rohadtul fáradt voltam az alapvizsga után, hogy három kávé és egy energiaital után is olyan voltam, mint egy zombi. Helyette lejött filmezni. Jóvolt, még úgy is, hogy gyakorlatilag használhatatlan voltam a vizsgát megelőző sok sok pihentető alvás miatt.

Annyira hülye vagyok. És kéne egy pizza is.

Nemnemnemnem

Megőrülök bekattanok elmegy az eszem elsorvadt az agyam kivagyok nem bírom tovább. Fáj a tanulás.

Valaki lőjjönle^^ köszi!

^^

Ez a fiú a kilencedikről egy angyal. Hozott nekem sört, és azt mondja, aranyosak az s-betűim. És még a szeme is szép.

^^

Ízlésprobléma

MIÉRT mondják az az emberek a fantasztikus közösségi portálon hogy nincs ízlésem????

Nem értem.

És persze alapvizsga előtt ez életem legnagyobb problémája, amúgy. Fontossági sorrend, kérem.

Váá

Ma reggelre azt álmodtam, hogy mentem hazafelé vonattal, és találkoztam Cs.-val, aki bemutatott a barátnőjének, akinek ez a nagyon ronda sárga haja volt (ami elvileg szőke akart lenni, gondolom) és legalább 8 centis lenövése. Kezet fogtam vele, és azt mondta, hogy túl erősen szorítottam és fájt neki. Én arra gondoltam, hogy de fura ez a lány, mert a határozott kézfogás nagyon fontos dolog.

Aztán visszakerültem a koliba, és valakivel, akit álmomban ismertem de amúgy nem tudom, ki lehetett, ittunk bort a szobámban, mert szerelmi bánata volt, és Sz. beszólt, hogy ne itt részegeskedjünk,meg hangoskodjunk. Én meg azt mondtam neki, hogy "Vedd már észre magad, mennyire bunkó vagy! Jó lenne, ha abbahagynád a dumálást!"

Konklúzió: még mindig nem vagyok komplett. A konfliktusokat továbbra is leginkább álmomban oldom meg.

Tisztelt Cs. pedig szíveskedjék elhúzni a tudatalattimból!!! :D

Pizza+sör=elégedettség

Vannak az életemben olyan emberek, akik visszatérnek. Évekig nem látom őket, nem beszélek velük, nem is hallok felőlük, aztán egyszercsak felbukkannak. Szeretem ezeket az időszakokat.

Pénteken felbukkant a volt rajztanárom. Jobban mondva korábban felbukkant, de most találkoztunk. Hát az az ember:D Egyszerűen imádom. 12 éves voltam amikor tanított, hatodikos. Most meg motorozni meg fesztiválozni hívott, és beültünk egy kocsmába, és beszélgettünk. Még pizzát is ettünk. Hihetetlen jó volt, és elég fura. De a lehető legjobb értelemben fura. 12 évesen nem gondoltam volna, hogy majd vele fogom megtárgyalni az élet nagy dolgait, amikor egyetemista leszek:D Jó volt ez a péntek este, nagyon jó.

Tegnap (mert már mindjárt éjfél van, és mire megírom ezt a dolgot itt, addigra tegnap lesz) este pedig G.-vel mentem enni, aki a díjnyertes visszatérő (behajtottam a fogadásunk tétjét:P pizza és hideg sör...nyammmmmXD). Olyan vele lenni, mintha nem is lettünk volna rosszban ilyen hoszzú ideig. És én ennek nagyon örülök ám :) (Csináld meg a kreditjeidet!!!! Nem hagyhatsz itt ennyi kész!!!)

Egész nap rettenetesen bamba voltam. Néztem ki a fejemből, mint aki azt sem tudja, merre megy. De körülbelül harmadszori megszólításra már válaszoltam is, ha hozzám szóltak :D

Nem tudom mi van velem, de ez a nemtudommivanvelem-állapot teljesen más, mint a múltkori. Most azt nem tudom hova tenni, miért vagyok feldobva. Biztos a tavasz tehet róla, meg a napsütés...meg miegymás:)

Most jövök rá, hogy ha jobban belegondolok, ez a pizzafetisizmus elég gáz. Eddig is szerettem én a pizzát, de a decembertől márciusig terjedő időszakban annyiszor ettem, hogy függő lettem. Ezért valakit fenékbe kell rúgnom.

Ja és a sört sem szerettem, bár amióta szeretem, nem értem, hogy voltam képes nem szeretni. Kollégiumi ártalom (igazából a szomszédék a hibásak).

Basszus.

Pizza és sör.

Pedig én lány vagyok:D Azt hiszem, már a piros köröm sem segít...

Paraparapara

Pénteken alapvizsgázom japánból. Be vagyok szarva. Bár némileg megnyugtat, hogy a teljes jegy 60%-át teszi ki az, amit év közben produkáltam (ami 4-es/5-ös zéhákból és 5-ös kanjitesztekből áll, tehát nem olyan rossz), és csak a maradék 40% az alapvizsga. Tehát ha szereznék egy kettest, már jó lennék. Ezzel az az egy probléma van, hogy nem kettest szeretnék. Egy négyessel megelégszem:D (Anyukám erre azt mondaná, hogy az a bajom, hogy nem elég nagyok magammal szemben az elvárásaim. Meg azt is hogy a klubozás miatt elfelejtettem a céljaimat. Ez persze nem igaz. Nyilván.)

Nem is említem inkább az angol irodalmat, amihez alig olvastam el valamit.

Még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, máris utálom. De leadtam a sakkozásról írt fantasztkus esszémet, ami a saját érdekemben némileg elferdíti a valóságot (a futás az edzés része??? :D na jó ez biztos csak nekem ennyire vicces....). És bánom hogy nincs nálam a készletem, mert ki lettem hívva:D

Meleg van, a szobánk egy szauna, és az egész város bűzlik. Tanulnom kell. Ennek ellenére még lelkes vagyok. De meddig?:D

Dolgok

Tanulnom kellene, nagyon sokat és sürgősen. Például megírni egy beadandót, ami egy szabadon választott esszé...ez a legrosszabb, mert nem tudom kitalálni, miről szóljon. Nincs iheletem, hiába várom, hogy homlokon csókoljon a múzsa.

Holnap este pedig találkozni fogok. :)

Előtte meg elmegyek fodrászhoz: új haj, új élet, új minden :D

Vidám vagyok, és mosolyogtam ma mindenkire. Tényleg mindenkire.

Lehet, hogy egyenesbe jövök?

És el ne felejtsem: 5re őszinte, valamint 4,1 re kedves vagyok és 4re jól nézek ki. A humorom és az ízlésem 2,7 ill. 2,3. Javuló tendencia :D

Nemrég érkeztem vissza a koliba Szombathelyről, ahol meglátogattam a sakkozó falumbéli gyerekeket (ez hazugság, NH város, még ha hihetetlen is). Persze ott volt közöttük a húgom is, meg a szüleim is mint kísérők, meg a régi edzőm, meg olyan arcok, akiket jó látni:)

Tegnap pedig Badacsonyban voltunk. Bortúrán. És anyukám felhívott reggel, hogy szalonképes állapotban jelenjek meg Szombathelyen XD Hozzáteszem, sikerült: büszke vagyok. Összességében az egész kirándulás jól sikerült, már odafelé, a vonaton söröztünk fél nyolc körül, 160 forintba került két deci bor, szép volt az idő és még a kilátóig is sikerült eljutni, amire, teszem hozzá, ha teljesen józan vagyok, biztos, hogy nem mászom fel...csoda, hogy nem szakadt le alattunk. Még imbolygott is - vagy csak én szédültem? :D Nem, nem az ki van zárva. Fújt a szél is, meg minden... A dráma persze megvolt... Még nem is tudom, hogy mi lett a végkifejlet, de nagyon szurkolok az összeveszett feleknek, hogy béküljenek ki, vagy legalább beszéljék meg a dolgokat. Nagyon rossz, ha az ember baráti társaságában veszekszik két ember, mert rögtön két, vagy háromfelé bomlanak a népek: az első fele az egyikkel ért egyet, a másik fele a másikkal, a többi meg tartózkodik.

A legjobb pedig az volt, hogy két csajszi meghívott magához lakni, mármint megkértek, hogy legyek a szobatársuk. Én ennek annyira, annyira örültem! Még ha nem is jönne össze valami miatt, már csak a tény, hogy engem... magamért. Hihetetlen sokat jelent ez most.

Azon gondolkoztam, lehet, hogy túl sokat agyalok. Ez a mondat tükrözi is, mire értem :D Főképpen a hülye miértek érdekelnének, csak ezel az a baj, hogy magamtól nem tudok rájönni semmire, megkérdezni meg nem fogom, mert az még gázabb, mint gondolkozni rajtuk, azt hiszem. Nem is arról van már szó, hogy túl kéne lépnem, vagy ilyesmi, hanem arról, hogy bele kellene szokni abba a szituációba, hogy huzamosabb ideig nincs senkim. Elég durva belegondolni, hogy 13 éves korom óta mindig volt valakim, azt hiszem 3 hónap volt a leghosszabb idő pasi nélkül. Nem is tudom, milyen előnyei vannak, ha az ember lánya egyedül van.

Fú basszus ennek annyira erőltetett szar önmagamatpróbálomhülyeségekrőlmeggyőzni szaga van, hogy inkább hagyom a fenébe :D

Helyette:

http://www.youtube.com/watch?v=SGLvM4um2Hs&feature=channel_page

Ő az új kedvencem. Tényleg :D