2009. május 11., hétfő

Paraparapara

Pénteken alapvizsgázom japánból. Be vagyok szarva. Bár némileg megnyugtat, hogy a teljes jegy 60%-át teszi ki az, amit év közben produkáltam (ami 4-es/5-ös zéhákból és 5-ös kanjitesztekből áll, tehát nem olyan rossz), és csak a maradék 40% az alapvizsga. Tehát ha szereznék egy kettest, már jó lennék. Ezzel az az egy probléma van, hogy nem kettest szeretnék. Egy négyessel megelégszem:D (Anyukám erre azt mondaná, hogy az a bajom, hogy nem elég nagyok magammal szemben az elvárásaim. Meg azt is hogy a klubozás miatt elfelejtettem a céljaimat. Ez persze nem igaz. Nyilván.)
Nem is említem inkább az angol irodalmat, amihez alig olvastam el valamit.
Még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, máris utálom. De leadtam a sakkozásról írt fantasztkus esszémet, ami a saját érdekemben némileg elferdíti a valóságot (a futás az edzés része??? :D na jó ez biztos csak nekem ennyire vicces....). És bánom hogy nincs nálam a készletem, mert ki lettem hívva:D
Meleg van, a szobánk egy szauna, és az egész város bűzlik. Tanulnom kell. Ennek ellenére még lelkes vagyok. De meddig?:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése