Hát most az van, hogy kurvajó volt Olaszország, ellenben arra értem haza, hogy kibasztak egy kötelező óráról, csak úgy. Felvettem, benne voltam a névsorban, a tanszéken kerengő faszom papíron is, és a tanár úgy döntött, h nem járhatok oda és kész.

Amikor mindezt elpanaszoltam anyámnak, azt mondta, hogy el kellene döntenem, hogy szórakozás, vagy egyetem (még jó, hogy előző félévben 5.9es kreditindexem volt, azt aztán lehet nulla tanulással, hogyne, persze),én tehetek róla, hogy kiraktak, és mellé még, hogy úgyse fogok elérni semmit, mert ahhoz protekció kell (önellentmondás, jó anyám, de én már inkább nem vitatkozom).

Hiszen csak játszom a meg nem értett embert.

Holnap elindulok Olaszországba.
Ehhez képest helókittis pizsiben ülök az Adri gépe előtt, kefírt eszek hogy pótoljam a héten kiírtott bélflórám kukoricával.
Nem pakoltam össze, nem vásároltam be, és rendetlenség van.

Nekem nem kell az egyszerű élet, de nem ám, mindig ki kell találni valamit.
Hányok magamtól.

Szerintem a világ egyik legjobb érzése, amikor libabőrös leszek az első korty kávétól.

Húgtól kapott igen találó bögre, illetve szülinapos bonsai a rajztanártól.

Annyira szép! Remélem nem fogom két hét alatt kinyírni :)