2012. március 25., vasárnap

優しいヤツほど気をつけろ…!

Teljesen fel vagyok háborodva, kérem a panaszkönyvet!!!

Elbicikliztem ma a dvd-kölcsönzőbe*, hogy kivegyem a március 21-én megjelent új Kenshin animét, erre valaki kikölcsönözte, és nem tudom ma megnézni, csak holnap!!!! Már ha nem viszi el megint valaki, mire visszamegyek... Rettenetes, rettenetes!

Hát milyen gyönyörű már ez azonnal látnom kell!!!!!!!


Addig is megnézem ezt százszor. Az élőszereplős film legújabb trailere...


*nem hihetetlen, hogy ebben az országban még működik ilyen? :D

2012. március 13., kedd

Bréking nyúz!

Helyi cölöb lettem!
Megmagyarázhatatlan módon én lettem kijelölve arra a nemes feladatra, hogy egész hétfő délelőtt pózoljak az egyetem reklámkampányának fotózásán. Áprilisban kint lesz a fejem a csibai vonatokon, sőt, az állomások hirdetőfelületein is...!
Mi jöhet még?! Mióta itt vagyok, szalagokat vágok át, beszédeket mondok, interjút készítek az ombudsmannal, most meg beindult a modellkarrierem!**





*Szerencsére nem egyedül leszek a képeken, hanem hat másik szerencsétlennel diákkal  
** Ennél a résznél kéretik megpróbálni nem hangosan röhögni***
***Persze nekem sem megy :D

2012. március 9., péntek

Utazás vol. 2

Ismételten olyan pocsék az idő, hogy ki sem lehet dugni az orrunkat a lakásból... szörnyű, szörnyű.


Kiotó gyönyörű. Lefényképezhettem a panorámát a Kijomizuderából, életem egyik vágya ki van pipálva :)


Annak is nagyon örülök, hogy Zsófival sikerült egy kicsit többet kihoznunk az egész utunkból, minthogy pipálgassuk a térképen a kötelező látnivalókat. Nagyon emlékeztetett ez az olaszországi utunkra, amikor Velencében az egész csapatunk úgy viselkedett, mintha be lett volna szívva (ennek az oka minden bizonnyal a pult alól kapott tej volt, amit kacsintva nyújtott oda a fiú a kávézóban), és könnyesre röhögtük magunkat. Most is valami ilyesmi történt, csak édes kettesben. A Sinszengumi-túra eszméletlen jó volt, csak a használhatatlan térképek kicsit megnehezítették a dolgunkat - csak a nagyobb utcák vannak jelölve, a kicsik meg nem, tehát az utcasarkok számlálását el lehet felejteni, utcanevek meg amúgy sincsenek szinte sehol, szóval... :D Mentünk vagy 10 kilométert, de teljesen megérte lejárni a lábunkat :D A szállásunk Gion közepén volt, és már mindenki tudta a staffból, hogy mi vagyunk a két hülye külföldi, akik elmentek a Mibu templomba xD 
Narában pedig egy tradicionális japán szálláson aludtunk, a földre terített futonon, amivel csak az volt a baj, hogy hideg volt, és ketten osztoztunk rajta :D Zsófi túlélte az őzikéket, amik szerintem nagyon cukik voltak, és az sem tántoríthatott el minket, hogy majdnem minden nap esett az eső. 

Jó lenne még sok-sok helyre eljutni, csak arra pénz is kell :D De majd meglátjuk, mennyit sikerül összespórolni,  és annak függvényében tervezzük a továbbiakat. Nagyon szeretnék elmenni Hokkaidóra, meg Akita prefektúrába, hogy pózolhassak a Kettős oromnál  hogy elmenjek egy akita kennelbe és lopjak egy kutyát hogy megnézzük, miben más észak.

A suliig még van idő, jövő héten meglátogatjuk Gergőt, és végre szétnézünk egy kicsit Tokióban is, mert eddig csak a sulis ügyek miatt mentünk, és legutóbb szeptemberben tudtunk nézelődni is egy kicsit. 

Már csak 150 napom van itt. Ez egyrészt szörnyű, mert lehet, hogy soha nem jövök vissza, és nagyon megszerettem ezt az országot, másrészt meg alig várom, hogy a szerelmem nyakába ugorhassak a reptéren... De addig még sok a teendő, mert bár istenkirály vagyok meglett a nyelvvizsgám, rohadt sokat kell még tanulnom, hogy ne rúgjanak ki páros lábbal az MA-ról  xD