Tegnap lerészegedtem Kertész Zolival, akinek totál szánalmas módon, rázkódva és zokogva elsírtam minden bánatom. Minden bánatom, amiről nem is tudom, hogy mi. Ma meg elígérkeztem holdújévre, ahol a gólyafiú beváltotta a sörös kupont, amit karácsonyra adtam neki még anno, és ez engem nagyon meglepett, mert azt hittem, h rég kidobta a csába. De nem. Ittunk bort a grinyóban , aztán elmentünk a KKba, és táncoltunk és söröztünk is, aztán én ezzel a fiúval elindultam haza az éjszakain, aztán jött az a fura, fura csend, amit annyira sajnálok, mert ez a gyerek halálaranyos, és a koliban még megittunk egy sört és beszélgettünk és azt mondta, h finom az illatom és nem vok gáz. Lol.
A KKban meg volt egy másik srác, aki mindenáron el akart vinni ebédelni, és bizonygatta, h szép a szemem, pedig még csak a nevemet se tudta.
Aztán, a C épület lépcsőjéről lefelé jövet találkoztam Cbvel és Annalighttal, és megint meglepődtem, hogy minden kérdés más, mégis valahol ugyanolyan.
Szépjóreggelt.
