Két napja 39 fokos lázzal fekszem, nem bírok enni, mozogni, semmit. Az egyetlen vigaszom, hogy esténként eljön, megsimogatja a hátam, csinál nekem teát, ott ül az ágyam szélén és látom, milyen rosszul esik neki, hogy el kell mennie.

Hihetetlenül jó érzés, hogy törődik velem.

Halálközeli élmény: rajztanárral jövünk hazafelé a délutáni moziból, mondom neki, jöjjön fel. Az ajtóban rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom. Felhívtam a húgomat:

- Gyere már le, engedj be minket.

- Minket?

- Jaja, itt van A. is.

- Szerintem ez nem jó ötlet. Vendégeink vannak.

Itt csücsült a konyhánkban a régi sakkedzőm (aki most a húgomat tréningeli). Ebben csak az a ciki, hogy A. munkatársa volt.

A rajztanár balra el. Az itthonhagyott kulcscsomó megmentette a napot :D

Beteg vagyok.

Ez azért óriási szívás, mert az összes csoptársam megy felezőtáborba 3 napra és kimaradok a buliból :( Miközben ők isznak, én fekszem az ágyban és trombitálva fájlalom a bal arcüregem... Bánatomban befejeztem a 19. sötételf-regényt, és elkezdtem Az idők végezetéig c. könyvet, ami a hőn szeretett Katedrális folytatása (bár, Jancsi és Aliena első ágyjelenetéhet képest a két jelenlegi főszereplőé smafu. Az előbbi etalon...).

Szombaton tequilával temettük a vizsgákat, és Gabiból nagyon ki akartam szedni valamit, ami egy üveg abszintomba kerülne, de elfelejtettem, mi volt az. Csak az ára maradt meg. Aztán kértem zenét és én Dreamet kértem és hirtelen nem tudtam kitalálni egy konkrét számot, erre meg berakták a kedvencemet. Aztán meg rájöttem, hogy ez nem is az én zeném, hanem a Balázsé, és öntudatlanul valami olyat kértem, ami hozzá kötődik ez amúgy nem is számít már.

Amikor meg elment mellettem meg a rajztanár mellett a tulaj, azt mondta: szép pár.

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.

Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!

Az előző élethűbb, nem? :D

Annyira untam már, ahogy szegény kis szellemi termékeimet tartalmazó blog kinézett... a fotosoppolt kép a szitakötő helyére pedig nem érkezett meg Gabitól, aki megígérte kb fél éve :D Persze az már az én hibám, hogy nem értek a képszerkesztéshez...

A vizsgaidőszak száksz, de eddig egész jól alakul... Már csak egy vizsgám van hátra, amivel jól megszívattam magam, mert egy olyan pszichopata tanárnál van, akinél ha egy fél szót rosszul mondok, meg fog ölni. Jah igen, ez a poén, hogy szóbeli... feltétlenül szadistánál kellett szabad kreditből felvennem akármit is.

Elkezdtem olvasni a 17. sötételf-könyvet. Következő félévben veszek fel szerepjáték-kurzust a TTK-n... Aztán a rajztanár telepíti nekem a wowot, és akkor mindennek vége.

A rajztanárral elmentem ma egy motorépítő pasas műhelyébe. Nagyon durva. Meg az az alkatrész is durva, amit a rajztanár csinált, felpolírozva, meg minden... (a lengővilla, amiről már írtam a múltkor, hogy láttam, amint csinálja) Irigylem ezt a pasit. Megkeresi valaki, hogy "Hé, csinálj már nekem egy motort, itt van rá a lé!" és ő a nulláról, darabonként összerak egy komplett Harleyt. Totál egyedi alkatrészekből. És versenyeket nyer. De ami leginkább lenyűgöz az egészben - a gyönyörű motorok mellet, persze -, hogy valami olyannal foglalkozik, amit szeret, és aminek látja az eredményét. Jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak...

szilveszter

Azon gondolkoztam, mennyivel izgalmasabb lenne ez a blog, ha nem olvasná a húgom, és többet írnék életem meghatározó dolgairól (pl: rajztanár, akitől kaptam karácsonyra egy kisvakondot,meg egy engem ábrázoló pasztellképet, és amikor korizás után elmentem hozzá, néztem, ahogy dolgozik, és érti az érthetetlen krikszkrakszos ábrákat és megnéztem a gördeszkáit meg a terveit, meg a motorját, ami ilyenkor bent áll a műhelyben, és egyáltalán nem értem hogy képes kezelni a cnc marót és olyan jó, hogy olyan munkája van, aminek látja az eredményét, mint pl a mostani hátsó villa amit marnak egy motorhoz és még félkész állapotban is olyan szép...).

Amúgy azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc tanítványa. Ezen nagyon nevettem.

Szeritnem finomat főztem, nekem ízlik. Kukoricás-borsós-császárszalonnás csirkemell. A fürdőt és a vécét is kitakarítottam, sőt még teszkóban meg práktikerben is voltam Tasszal.

Ez egy rendkívül tevékeny nap.

Igen, nagyon kreatívan tudok mást csinálni, és nem tanulni, sőt még el is hitetem magammal, hogy ez hasznos.

A rajztanár Ákos nevű volt csoptársa baromi jó fej. Szépen sikeredett a tegnap este, bár a szüleim nem díjazták hogy fél 4 felé értem haza...

Az a tendencia viszont, hogy a gyomrom hamarabb kikészül, minthogy beütne az elfogyasztott alkohol, nem tetszik nekem. Mi ez már...

Sikerült tegnap délután összeszenvednem egy művtöri beadandót. Azon gondolkoztam, hogy a szakdogámat a japán perverzió eredetéről fogom írni. Hogyan jött létre vajon az angolnás pornó? Ha megfigyeljük Hokusai egyik fametszetét, igazán nincs min csodálkozni... Címe: A halász feleségének álma.

Mentem szombaton lagziba, jó volt nagyon. A hely parkolóját díszítette ez a tábla. Nagyon, nagyon nevettem rajta. Elképzeltem, ahogy támadnak a gesztenyék és mindenki menekül amerre lát!!!!!

Egyébként pedig, csak arról tudnék írni, hogy (suli és minden egyéb szarság ellenére) gusztustalanul boldog vagyok. <3

Szombat esti mozi és mekdonálc Ninjával meg a rajztanárral. Ettünk családi menüt, amihez járt hepimíl, és volt benne egy YODAAAA!!! Aztán a kiszolgáló csaj kiröhögött... Megkérdezte, hogy melyik játékot adja, mire én mondtam, hogy Yodát!!! Erre meg gúnyosan megjegyezte, hogy azt hittem már, hogy a fénykardot... Kapja be:D Mondtam, hogy nekem Yoda kell!!!:D

Kaja után meg nekiestünk a doboznak, akkor születtek a képek...:)

Lávjamen <3

Ez a szám a nyárra emlékeztet, amire nagyon jó visszagondolni. Az egyik legjobb nyaram volt, az biztos...menni, menni, meg sem állni:) Különösen a szülinapom jut eszembe róla, ami a Tisza-parton volt... Áhh, elővett a nosztalgia:)

Mostanában furákat álmodok. Az még hagyján, hogy folyamatosan annalight blogja dobja fel az éjszakáimat (pl azt álmodtam, hogy kiadták könyvben, és megvettem), de ma reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva, mert álmomban megöltem egy gyereket, és azon paráztam, hogy le ne bukjak... Legutóbb érettségi idején álmodtam gyilkolósat. Mondjuk azok véresek is voltak, ez legalább nem... Lehet, hogy az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot. Szeretettel várlak, gyomorfekély.

A titkok pedig, kezdenek gyökeret verni a vállamban, ahol a terheimet hordom görcsök formájában. (A masszőröm szerint, aki, mint megtudtam, azért került a sárgaházba egyszer, mert a pszichopata csendesgyilkos exem sátánista korában megidézte a Sátánt azzal a szándékkal, hogy valakinek ártson, és ő elhárította róla a rontást, saját magát sodorva veszélybe ezzel...mondjuk akárhogy is nézem, nem kis teljesítmény, ha a Gonosz megjelenik valaki hívására...)

Ha nagy leszek, veszek egy motort. Nem mintha hátul ülni rossz lett volna ;) A sejhajom nem érzemXD 250 km elsőre:D De azt mondta az egyik motoros pasas, hogy "...Néztem is, hogy a feneke alapján lóra termett!" Szóval megyek máskor is:P

Azt álmodtam, hogy veszekedtem anyával, a tesóm meg még direkt alám tett. Nem volt jó erre ébredni, de szerencsére kompenzálta, hogy Zsófi azzal keltett, hogy "Nikoletta!" XD

Amúgy meg gyűlnek a felhők, gyűlnek. A lelkem nehezen viseli a közelgő konfliktust. De megéri.

A fészbúk azt mondta, szerelmes vagyok.

Azt hiszem, elégedett lehetek ezzel a hétvégével. Sőt, a jövő héttel is, mert elmarad egy csomó órám. És ugyebár, akinek van házi rajztanára, és segít neki megírni a művtöri szakszeminárium dolgozatát, az ne panaszkodjon:D (kár, hogy az Itou Jakuchuu életrajz fordításában nem tud segédkezni...).

Szünetben délig fogok aludni, legalább kétszer. Alig várom. Meg elmegyek Ódrival a kgst piacra, és Tamással is találkozni fogok, meg Anitával, meg otthon is leszek mert már hiányzik. Jól megölelem anyukámat ha hazamegyek:) meg apát is meg a buggyant húgomat is.

Láv, písz, hepinesz.

Régen voltam már ilyen jó buliban, mint csütörtökön. Fantasztikus képek születtek. Ma délelőtt pedig elmentem a piacra, és vettem egy csőrikés pulcsit. Azon gondolkoztam, nekem nincsenek is normális ruháim...:D

Jó ez a nap.

És olyan közel...:)

Utálom, amikor vége van a hétvégének.

Annyira jó. De a hülye, unalmas hétköznapok, a szürkeség, nem jók. A hétköznapok megölnek. Márpedig most arra nincs kapacitásom, hogy hétvégét csináljak belőlük, nélküle meg annyira nem is akarok.

Megint sikerült belemásznom a sűrűjébe.

Tényleg nem tudom, mi lesz velem.