Kirándulni jó. Tokajba menni jó. Hegymászás helyett a kilátóban meginni a 900 pénzért vásárolt 2 liter édes furmintot jó. Meg a bor maga, egyébként is, jó. Kicsit megázni és nevetni azon, aki kicsit elázott, jó. A pajtások jók, és nekik én is jó vagyok. Most jó...

Pillangós project: FAIL. Legközelebb rovarirtóval próbálom.

Én nem szoktam politikával foglalkozni, mert undorító képmutatásnak tartom az egészet. Az meg már komédiába hajló, hogy testvérek képesek éveken át nem beszélni egymással, mert az egyik narancsos, a másik meg szegfűs...

De.

Akkor sem tartom helyesnek, ha valaki például szégyelli, hogy magyar. Biztosan én vagyok naiv, de szerintem csak egy olyan ország juthat oda, ahova mi most, ahol az emberekből teljesen kiveszett a nemzettudat. Ha valaki azt meri mondani, hogy ő büszke a magyarságára, az egy utolsó, szemét, mocskoshungarista állat.

Molotovkoktélt dobtak a szlovák nagykövetségre. Vajon miért?

Mert kijelentették, hogy a szlovákiai magyarokat mindenüktől megfosztó törvényt ma is érvényesnek tartják?

Mert egy nyíltan magyar-és romaellenes ember meri a magyarokat neofasisztának nevezni?

Mert ugyanez a politikus büszke rá, hogy megvert egy magyart?

Mert Szlovákia-ellenesnek nevezi a magyar politikát, ő, aki provokációnak nevezte a köztársasági elnökünk meghiúsult látogatását?

Mi meg szaladunk a Zunijóhoz. Ez szánalom. Vajon mit fog tenni? Semmitse.

Gondolom ez is csak színjáték. Én egy egyszerű ember vagyok, nem látom át a politikát. De egyszerűen engem sért, amit a szlovák vezetés művel most. Ha ez volt a cél, nálam elérték, hogy felhúzzanak. A magyar vezetők is. Nyilván nem a molotovkoktél a megoldás. De nem is a meghunyászkodó, seggnyaló-diplomácia.

Nem értek ehhez. Csak véleményem van. Nem vagyok revizionista, sem a mellét veregető nagggyonmagyar. Nem utálok senkit a bőrszíne, vagy a származása miatt, de az, hogy nemzetközi színtéren gyalázzák meg a hazámat és a képébe röhögnek, az nem esik jól.

Hazajöttem a családi balatonozásból, és amellet, hogy tényleg egész szép színem lett, most az a legfontosbb prolémám, hogy romlott volt-e a somlói amit tegnap este vettem, és ma ettem meg, és attól van-e hányingerem.

Persze a strandot most sem úsztam meg gyökerek nélkül. Egyik nap mellénk ült egy öreg nő, akiről rettentő sokat tudtam meg (pl napi 3 doboz cigit szív el, és minden ételben a majoranna a legfontosabb!!!), és az emberek odajöttek, és lefényképezték. Igen, itt én vagyok a gyökér, mert fogalmam sem volt, ki lehet, de amúgy haláli dumája volt, nem tudtam mellette a könyvre figyelni, amit olvastam, akkora hévvel mondta, hogy "a majorannnaaaaaaaaaaa, nem érted, a majorannnaaaaaaa!!!" :D Viszont újgazdagéktól pénteken a hideg kirázott. A nőnek már a hanghordozásától is frászt kaptam. Kb 2 órán át arról beszélgettek, hova járatják a fiaikat lovagolni, és hogy jól tanulni nem menő (így van, nem a gyereked a hülye, vagy épp véletlenül sem szarik az egészbe, neeeeem, azért pocsékak a jegyei, mert tanulni nem menő). Arra is rájöttem, hogy sokszor egyszerűen undorodom az emberektől. Egy szerencsétlen pasas rosszul lett, két méterre tőlünk húzták ki a partra matracostól. A vízimentő srác elszaladt az orvosért, kijöttek a mentők, és kb 2 perc alatt 100 ember állta körül a beteget, taposták egymást, egy gyerek meg vattacukorral a kezében tolakodott előre, hogy lásson. Még a vízből is kijöttek. Gusztustalan állat az ember.

Persze jó volt a nyaralás, pihentető. Aznap lefeküdni érdekes, új élmény:D Meg persze a földvári somlói isteni finom és utánozhatatlan, még ha most valószínűleg attól vagyok beteg, akkor is:)

Az életet úgy szeretném elképzelni, mint egy nagy-nagy játszóteret, ahol számtalan játék van. Én vagyok a gyerek, aki beszabadul ide, felügyelet nélkül. Mindent ki akarok próbálni-először úgy, ahogyan akkor csinálnám, ha Anya is ott lenne. Szépen kapaszkok felfelé a mászókán, nem ugrálok egyikről a másikra, a csúszdán csak lefelé csúszok. A homokozóban sütiket sütök, szép sorban, egymás mellé kiöntve őket, miután belelapítottam a rózsaszín lapátommal a formába.

Aztán minden játék unalmas lesz, ha úgy játszom velük, ahogy kell. Egy hang a fejemben azt mondja: "Rossz kislány vagy, ezt nem szabad!" De nem törődöm vele. Bedugom a fejem a mászóka réseibe, izgulva, mikor szorul be. Hason csúszok le a csúszdán - tudom, hogy telemegy a szám homokkal, de nem lehet nem kipróbálni, milyen hason csúszni. Egyik játékról a másikra ugrálva beleverem a fejem a betonba. A homokot a fejemre szórom, a lapátot elhajítom. Egyensúlyozni próbálok a mérleghintán. Persze onnan is leesek. Megütöm magam, fáj, de vár a többi játék... vajon fel lehet mászni a csúszdán visszafelé? Állva is lehet hintázni? Mennyit kell körbe forognom, hogy annyira elszédüljek, hogy ne tudjak állni a lábamon?

Ha majd haza kell mennem, arra gondolhatok, hogy játszottam mindennel-úgy ahogy szabad, és úgy is, ahogy nem.

Így akarok most élni.

A bölcsészlelkem 200 20%-a teljes megsemmisülésre ítéltetett. Ámokfutás ez az egész, egy feneketlen szakadék széle felé.

Vajon ha istentelenül beb@sznék, kihánynám a pillangókat a hasamból?

Nincs jó válasz.

Atyaságosuramjézuskrisztus.

Annyira jó úgy beszélgetni, hogy amikor csend van, akkor sem érzem azt, hogy mondanom kellene valamit...

Szombaton Republic koncerten voltam Gergelyiugornyán. Jó volt.

Vasárnap meg családilag strandoltunk Tivadaron, ahol nagyon szép a Tisza, sokkal tisztább, mint mire hozzánk elér. Olyan zöldes a színe, és ha térdig áll benne az ember, látja a lábfejét. Egész nap a parton fetrengtem, és jól le is sültem:)

A legjobb az volt, hogy egy ötvenes, enyhén kopaszodó, felsőközéposztály-beli hólyag (Bridget Jones után szabadon:P) és kis családja telepedett mellénk. Egy 16-17 éves forma fia volt, aki egész nap magára tekert törülközőben ült, mert az anyja féltette, hogy leég, a húszmillió faktoros naptej ellenére is. A pasas egész nap telefonált... Tündének azzonal ügyvédet kell hívnia. Ez a legjobb megoldás. Nem tehet semmit, hiszen alatta, és felette is laknak! Ez a lehető legrosszabbkor jött... de ügyvédre van szüksége!!!! (WTF???) Egész nap okoskodott, dirigálta a telefonon Tündét, még egy ügyvédet is felhívott. A strandról. És nem azt mondta, hogy jó idő van, meg milyen szépen süt a nap, hanem hogy "Igen kellemes a levegő, strandoláshoz épp megfelelő, de nem kánikula! Kitűnő!" Mindezt kinyúlott fecskegatyában, amiből folyamatosan kilógott a szelése.

Azt hittem, hozzávágom a keményfedeles Lesliet, ami a kezemben volt, de sajnáltam volna a könyvet.

Anyukám pedig halálra röhögte magát rajtam.

Tegnap elindultam a boltba a szemeteslapáttal a kezemben, a kosár helyett. No comment.

Menni akartunk sátorozni, és nem jött össze, mert elmosta az eső.

Menni akartunk ma Miskolcra, és nem jött össze, mert a rajztanár túl elfoglalt lett.

Ehelyett maradt a mozi meg egy sör.

Újabban nagyon bepunnyadtam!!! Tegnap este még csak a parkba sem mentem ki... Lehet, hogy beteg vagyok?

Arról nem is beszélve, hogy vár a japánházim(!). És még denshijishom sincs.

Az meg, hogy a magánéletem romokban hever, kezd megszokottá válni.

Amúgy nem értem, miért vagyok kedvetlen...biztosan a telihold tehet róla.

- Hali. Van ingyenjegyem a szabadtérire péntek estére. Mese habbal, Koltai játszik benne. Van kedved? - hazafelé a vonaton csörgött a telefonom. A rajztanár volt az.

Szerintem ezerötszáz wattosan mosolyogtam, és már hogyne lett volna kedvem:D El is mentünk. Értemjött, meg minden:) Haza már nem ő hozott, mert az előadás után találkoztunk a halászi kispajtásokkal, akik már azzal indítottak, hogy leloptak valahonnan egy táblát vagy mit, és majdnem verekedtek is:D Elindultunk, hogy veszünk valami kaját, azaz indultunk volna, mert a rajztanár kocsija nem indult beXD meg kellett tolni, és az egyik színész jött oda segíteni:D (ebben a darabban azt hiszem, pont nem szerepelt, de ez nem számít:P). Lényeg a lényeg, elindultunk. Az ukránok megszállták a mekdrájvot, legalább félórát álltunk sorba, de megérte... na nem a kaja miatt, hanem mert Tamás kiordította a hátsó ülésről hogy:

- Disznótáp van???

Annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam, meg az arcom is. De a mekdrájvban azt se tudtam, hova bújjak:D

Beültünk kocsmázni, majd kitaláltuk, hogy drága a pia, ezért muszáj kimenni a teszkóba:D A parkolóban kedélyesen fogyasztottunk, és folyt a hülyeség... Még a városba is visszanéztünk, nyílt valami új rákker hely, egész pofás volt.

Amikor hazaértem, már világosodott. És most olyan jó. Jól érzem magam, pedig pasi nincs még a láthatáron sem. Reggel nevetve keltem. Nem mosolyogva, nevetve :D

Mission completed.

Ja és igazából nem is Veszprémben votam, hanem Kislődön, Gergősannál, aki a csoporttársam, bátyám és gyerekem egy személyben. Az egész falu olyan, mintha az ember az Isten hozta, őrnagy úr c. filmben mászkálna :) Vártam hogy szembejöjjön velem Latinovits, és kommandírozza a dobozolást:D Hétfőn elmentünk Veszprémbe. Az egyik legszebb város, amit láttam. Simán odaköltöznék. Esténként pedig animéztünk:) megnéztünk egy csomó Sailor Moon Stars részt, meg a Vampire Knightot végig:P Csak ne lenne olyan piszok messze...gyakrabban mennék!

Úúú és a rajztanár hozott nekem egy dévédényi zenét meg filmet. Dánkesőőőn.^^