Képzeljétek el, hogy másfél éve sincs, hogy magyarul tanultok. Aztán egyszercsak elétek tolják a halotti beszédet. Nemcsak le kell fordítani a saját nyelvetekre, de nem ám. Fordítás mellett magyarázzátok meg, miért úgy fordítottátok, értelmezzétek a nyelvtani változásokat, és írjátok le, mi a mai magyar megfelelője a kifejezésnek.

Egy ilyen tárgyból megyek holnap vizsgázni. Csak japánul.

Esélytelen.

Örömünnepet ülök a mondattan kettesem felett.

Annyira jó volt visszamenni most, még ha csak ilyen rövid időre, akkor is. Annyira jó volt a srácokkal a bében. Annyira jólesett, hogy azt mondták, mehetek bármikor, van hely, hogy remélik látnak még a nyáron, hogy kinevették a felhőcskés pizsamanacim. Nameg a Kispál koncert...

Ájlávjú.

Jaj és majd elfelejtettem a Tehéncsöcs c. szépirodalmi remekművet, amivel vendéglátóim révén megismerkedhettem. Élmény volt:D

Yes, we have a new car

Egy vizsga mínusz. Nagyon nosztalgikus volt, hogy Gömbi mögöttem ült és lemásolta az egészet:)

A nagy hír pedig az, hogy vettünk egy autót. Ez azért ennyire óriási dolog, mert apa kábé 3 éve halogatja a dolgot, mindig talált valami okot arra, hogy ne kelljen lecserélni a Ladánkat. Mert nekünk Ladánk van ám, méghozzá ezerötös. És nem Szamara, hanem Szputnyik. Szerencsétlen kocsi velem egy idős, és már nagyon durván az utolsókat rúgja (pl előfordult hogy kijöttek az ülések a helyükről csak úgy... a rozsdafoltjait pedig gépfegyver ütötte lyukaknak hívjuk). Sajnálom szegényt, amiért meg kell válnunk tőle, nagyon a szívemhez nőtt. Nem akármelyik kocsi alkatrészéért kell Ukrajnába menni, és nemigen lehet ezeknek az új fedélzetikompjútereselektromosizévackoknak lecserélni 5 ajtaját 5ezerből:D

De az új autónak is örülök. Nem lesz halálfélelmem az autópályán, például, mert szegény Lada szépséghibái közé tartozott az is, hogy hátul nem igazán volt biztonsági öv.

Most meg megyek megtanulom Kínát, Koreát, Tibetet meg Japánt. Művtöriből. Holnapra. Esélyes...