Még sosem láttam a tengert. Tudom, hogy valakinek természetes, hogy nyaranta minimum Horvátországba megy, az egzotikus utazásokról nem is beszélve, de nekem a Balaton is nagy szám...

Légyszi, legyen egy kis pénzem egyszer, hogy megnézhessem a nyílt vizet. Hallgassam a hullámokat és süppedős homokon mászkálhassak.

Azt pedig már nem is merem kérni, hogy az fogja a kezem közben, akit szeretnék.

Mentem szombaton lagziba, jó volt nagyon. A hely parkolóját díszítette ez a tábla. Nagyon, nagyon nevettem rajta. Elképzeltem, ahogy támadnak a gesztenyék és mindenki menekül amerre lát!!!!!

Egyébként pedig, csak arról tudnék írni, hogy (suli és minden egyéb szarság ellenére) gusztustalanul boldog vagyok. <3

Megittam egy méregerős kávét, ugyanis ok nélkül rettenet fáradt vagyok. Pedig alszom rendesen, és csak arra tudok gondolni, hogy a meg sem tartott órák gondolata tönkreteszi az agyam:D Vagy az a baj, hogy egyedül kell aludnom?

Pillangós project: FAIL. Legközelebb rovarirtóval próbálom.

Atyaságosuramjézuskrisztus.

Nincs kedvem végiggondolni, nem akarom tudomásul venni a következményeket, csak kiélvezni amíg lehet. Valószínűten. És?! Alig várom, hogy megkapjam az "Értem én, csak leszarom" feliratú kitűzőt.

Good bye, blue sky, leléptem Veszprémbe.

Jó ez a nagy önállóság amit újabban kitaláltam, meg minden, de azért nem esik jól, hogy nincs kihez odabújnom most, miután megb@sztak mondattanból. Kicsit elszomorodtam, na.

Feküdtem itthon az ágyamban, és bámultam a felhőket. Közben eszembe jutott, hogy tavaly nyáron mennyit voltam itt B.-vel ugyanígy, mennyit nevettünk és mennyi hülyeségről beszélgettünk, amikről már akkor tudtuk, hogy nem igazak, nem is lehetnek azok. Mégis elhitettük magunkkal, hogy elhisszük őket, hogy majd mi mások leszünk, hogy nekünk lehet. Csak feküdtünk az ágyamon, szerettük egymást és mindig én voltam a kiskifli.

Aztán az jutott eszembe, hogy ezen a nyáron senki nem fog velem az ágyamon feküdni. Senki nem fog hazugságokat sugdosni a fülembe, és senki sem fog nézni, miközben alszom. Nem fogok arra felébredni, hogy ott fekszik mellettem a másik, és megnyugodni, mennyire jó, hogy velem van, és hiába megy haza másnap, az illata ottmarad a párnámon, talán még a hajszálai is.

Mégsem vagyok szomorú. Nem érzem úgy, hogy ne működnék egyedül, hogy kell a másik. Egész életemben mindig valaki más mellett találtam meg a helyem, vagy talán jobb lenne azt mondani, hogy valaki másban. Most magamban akarok keresni. Szabad akarok lenni, élni akarok, átélni, megélni, kiélni, túlélni. Ki vagyok éhezve a kalandra, az érzelemre, arra a szabadságra, amit az adhat, hogy nem más függvényében, hozzá igazodva és igényeit kielégítve viselkedem, hanem magamért, egyes egyedül, úgy ahogy nekem jó, ahogyan épp tetszik.

Végre egyszer magamnak akarok (meg)felelni.

És átélni, és megélni, és kiélni, és túlélni.

Érezni és élni, ahogy épp jó.

Ulrich von Lichtenstein

Kedves szobatársam éppen megosztotta velem ezt a csodás történetet, melyben nevezett Ulrich szíve hölgyéért lovagi tornákon vett részt és levágta az ujját és odaadta neki egy díszes dobozban. De szíve hölgye annyira rideg és elutasító volt, hogy így sem volt hajlandó beszélni vele (persze az ujjat szívesen fogadta, gyakran elővette és nézegette). Ulrich hiába volt lovag és hős, a tornák verhetetlen bajnoka, a hölgy nem fogadta őt. Míg egy napon azt mondta neki, hajlandó szóba állni vele, ha tengerentúli útra megy. Lichtenstein úr először lelkes lett, de aztán megunta eme dáma játékait és más után nézett.

Konklúzió:

1. A lovagiasság mára kiveszett a férfiakból. Senki nem vágná le az ujját csak azért, hogy elnyerje egy hölgy kegyeit (az, hogy a hölgy valószínűleg enyhén ferde hajlamú lehetett, csak hab a tortán).
2. A szerepek megcserélődtek. Mostmár a lányok csinálnak hülyét magukból (szerintem gyakrabban mint a fiúk).
3. Szeretném, ha ismét eljönne az az idő, amikor egy kivillanó bokát is értékelni tudnak. Nemcsak értékelni. Vágják le az ujjaikat egy szavamért.

Ennyi. ^^

Hozom a formám

A tegnapi összejövetel egészen jól sikeredett, bár G. szerint nem volt elég az alkohol (és emiatt is lehülyebölcsészezte a Szomszédg-t meg a szépszemű fiút meg engem is...). Bár az annyira nem volt vicces, amikor a kedves szomszédom szétdobálta a jegyzeteimet, majd felkapta őket és átvonult vele a saját szobájába, és amikor nemtetszésemnek hangot adva visszaköveteltem tőle a lapokat, a nyakamba borított egy pohár vizet. Nem értem ebben mi a poénos... azok után ráadásul, hogy fél órával azelőtt egy elegáns mozdulattal kihajította a papucsomat az ablakon. És mehettem ki az éjszakába a koli veszedelmekkel teli udvarára megkeresni. Út közben néhányszor belerúgtam, meg ököllel püföltem, és erre ma fáj a lábam, mert a szomszéd lába csontos. Fö.

A pizzaevési vágyam teljesült. Rendeltünk egy 60 centis cuccot, és még ma is azt ettem.

De a keddi vizsgára megtanulandó anyag nem akar belemenni a fejembe. Egyszerűen nem. Nem értem.

Ami pedig az alakításaimat illeti: elb*sztam a mikrós popcornt este, reggel meg az instant kávét csináltam ihatatlanra, és a női biztonsági borotvával vágtam egy csinos 3 centis csíkot a lábamra. Ja, és megkaptam a BN-en szerzett sebem párját a biztonsági zártól (ergo:hajlított szeg az ajtófélfába ütve) a bal vállamra. A napnak pedig még nincs vége.

Bár, mindezektől eltekintve, azt hiszem, szeretek a szépszemű fiú társaságában tanulni. ^^