Azon gondolkoztam, mennyivel izgalmasabb lenne ez a blog, ha nem olvasná a húgom, és többet írnék életem meghatározó dolgairól (pl: rajztanár, akitől kaptam karácsonyra egy kisvakondot,meg egy engem ábrázoló pasztellképet, és amikor korizás után elmentem hozzá, néztem, ahogy dolgozik, és érti az érthetetlen krikszkrakszos ábrákat és megnéztem a gördeszkáit meg a terveit, meg a motorját, ami ilyenkor bent áll a műhelyben, és egyáltalán nem értem hogy képes kezelni a cnc marót és olyan jó, hogy olyan munkája van, aminek látja az eredményét, mint pl a mostani hátsó villa amit marnak egy motorhoz és még félkész állapotban is olyan szép...).
Amúgy azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc tanítványa. Ezen nagyon nevettem.
