2009. november 29., vasárnap

Vannak azok az emberek, akiket egyszerűen ütnék. Pedig nem vagyok az az agresszív fajta.
A 139esre ma délután felszállt egy gyerek a Moszkván, és leült velem majdnem szembe. Felhívta a kedves édesanyja, mire ő közölte vele, hogy "Voooooootunk a retrooooooooba, százezeréééé' vásároltuuuuuuunk, vettem kettöööö farmeeeeert meg egy kabátooooooot...."
A gyerek lehetett kb. 17 éves. Maximum. Nem volt elég, hogy olyan tenyárbemászó arca volt, akkora pofával vonult a buszon (egy nyamvadt buszon) mintha az egész világ azért lenne, hogy az ő seggét nyalja. Aztán bevágja ezt a szöveget. Újgazdag nyomorék. Életemben nem fogtam még százezer forintot a kezemben, nemhogy két nadrágra meg egy szaros kabátra elköltsem. (Akárhogy számolom, a kabát, amit most vettem, és két nadrág, amit nemrég, összesen volt kb. 11000 ft...)
Mindezt a buszon, tök hangosan, mintha dicsekedni akart volna a világnak.
Persze neki semmit nem kell megtennie majd azért, hogy munkát kapjon, apuci vezetői posztot szerez neki, meg ahogy jogsija lesz, a segge alá rak egy kocsit, nyilván teljesen újat, nehogy már szó érje a ház elejét... Ha akar, akkor lediplomázik, de csak ha úgy tartja úri kedve, és amúgy is ráér, apuci a költségtérítést is bírja...

Nem vagyok irigy. Imádom a szüleimet, és tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy nekem meg a tesómnak jó legyen. Legalább tudom, hogy a pénznek van értéke, és százezer forintot nem ruhában mérek, hanem mondjuk rezsiben meg élelmiszerben. Az embereket meg nem az alapján határozom meg, van-e rajtunk negyvenezres kabát. Nagyon naiv vagyok, és megszokhattam volna már, de újra és újra felbosszant a világ igazságtalansága.

A srác maradt a buszon, én leszálltam, és visszajöttem a szakadt koliba. És egyáltalán nem bánom.

2009. november 27., péntek

Szeritnem finomat főztem, nekem ízlik. Kukoricás-borsós-császárszalonnás csirkemell. A fürdőt és a vécét is kitakarítottam, sőt még teszkóban meg práktikerben is voltam Tasszal.
Ez egy rendkívül tevékeny nap.
Igen, nagyon kreatívan tudok mást csinálni, és nem tanulni, sőt még el is hitetem magammal, hogy ez hasznos.

2009. november 24., kedd

Még sosem láttam a tengert. Tudom, hogy valakinek természetes, hogy nyaranta minimum Horvátországba megy, az egzotikus utazásokról nem is beszélve, de nekem a Balaton is nagy szám...
Légyszi, legyen egy kis pénzem egyszer, hogy megnézhessem a nyílt vizet. Hallgassam a hullámokat és süppedős homokon mászkálhassak.
Azt pedig már nem is merem kérni, hogy az fogja a kezem közben, akit szeretnék.

2009. november 22., vasárnap



A rajztanár Ákos nevű volt csoptársa baromi jó fej. Szépen sikeredett a tegnap este, bár a szüleim nem díjazták hogy fél 4 felé értem haza...
Az a tendencia viszont, hogy a gyomrom hamarabb kikészül, minthogy beütne az elfogyasztott alkohol, nem tetszik nekem. Mi ez már...
Sikerült tegnap délután összeszenvednem egy művtöri beadandót. Azon gondolkoztam, hogy a szakdogámat a japán perverzió eredetéről fogom írni. Hogyan jött létre vajon az angolnás pornó? Ha megfigyeljük Hokusai egyik fametszetét, igazán nincs min csodálkozni... Címe: A halász feleségének álma.



2009. november 17., kedd

Volt ma egy előadásom, amit Birtalan Ágnes tartott. A nő szakterülete a sámánizmus. Annyira érdekes órákat tart... és mindig lelkes leszek tőle. Ez a félév kiöli belőlem a dolgokat. Olyan monoton, hogy elfelejtem, tulajdonképpen szeretem a szakomat... Meg a vallással kapcsolatos dolgokat. Ha lett volna a BTKn normális tájékoztatás, és tudtam volna, hogy létezik ilyen, akkor mentem volna vallástudományi minorra... ehelyett most meg szarakodok az ügyvitellel (bár úgyis titkárnő leszek a bölcsészdiplomámmal, szóval gyakorlati haszna az lesz...).
Amúgy meg az előadó totál rácsodálkozott, hogy nincs óránk a buddhizmusról ("Nem kapjátok intravénásan???"). Gondoltam magamban, mi csak a nyelvészetet kapjuk nemcsak intravénásan, hanem análisan is. Szenvedek is tőle rendesen.
Filológiai anális abuzátor.
Ahelyett, hogy mennék terepmunkázni Mongóliába XD (Persze ez mindig akkor jut eszembe, amikor ez a nő tartja az előadást. Amikor dr. Terjék tartotta, akkor el akartam menni katalogizálni egy sztúpa domborműveit Jávára:D)

2009. november 16., hétfő


Mentem szombaton lagziba, jó volt nagyon. A hely parkolóját díszítette ez a tábla. Nagyon, nagyon nevettem rajta. Elképzeltem, ahogy támadnak a gesztenyék és mindenki menekül amerre lát!!!!!

Egyébként pedig, csak arról tudnék írni, hogy (suli és minden egyéb szarság ellenére) gusztustalanul boldog vagyok. <3

2009. november 10., kedd

nicdoc üzenete:
*fáj a nyakam
*arra keltem reggel
*hogy beleállt a görcs
*és ordítani tudtam volna, úgy fájt

Balu üzenete:
*de te csak hagytad hogy a fájdalom átjárja a testedet mert ettől érezted hogy fizikai valód a legnyersebben tükröződik a valóságban

nicdoc üzenete:
*hát
*igazából anyáztam


Ezt elnézve, nem csoda, hogy szakítottunk.

2009. november 9., hétfő





Szombat esti mozi és mekdonálc Ninjával meg a rajztanárral. Ettünk családi menüt, amihez járt hepimíl, és volt benne egy YODAAAA!!! Aztán a kiszolgáló csaj kiröhögött... Megkérdezte, hogy melyik játékot adja, mire én mondtam, hogy Yodát!!! Erre meg gúnyosan megjegyezte, hogy azt hittem már, hogy a fénykardot... Kapja be:D Mondtam, hogy nekem Yoda kell!!!:D
Kaja után meg nekiestünk a doboznak, akkor születtek a képek...:)
Lávjamen <3

2009. november 8., vasárnap

Történt már veletek olyan, hogy nem létezett az a kocsi, ahova a helyjegyetek szólt az icén? Egy olyan vonaton, ami fél óra késéssel indult?
És olyan történt-e, hogy ugyanezen a vonaton találkoztok az exetekkel meg a barátnőjével? Aki a lakótársa volt amikor együtt jártatok, és nektek panaszkodott rá, hogy nem száll le róla? Egy ilyen helyzetben eszetekbe jutna-e, hogy már akkor is kavartak, mielőtt szakítottatok volna?

Egyszerre ez a két dolog, egy délután alatt, megfejelve azzal, hogy hazafelé úton szarnak áztatok, megtörtént-e veletek?

Ó, igen, velem igen.

Páratlan élmény :D

2009. november 6., péntek

Ez a szám a nyárra emlékeztet, amire nagyon jó visszagondolni. Az egyik legjobb nyaram volt, az biztos...menni, menni, meg sem állni:) Különösen a szülinapom jut eszembe róla, ami a Tisza-parton volt... Áhh, elővett a nosztalgia:)

2009. november 3., kedd

Életérzés

Cyanide and Happiness, a daily webcomic
Cyanide & Happiness @ Explosm.net

2009. november 2., hétfő

Mostanában furákat álmodok. Az még hagyján, hogy folyamatosan annalight blogja dobja fel az éjszakáimat (pl azt álmodtam, hogy kiadták könyvben, és megvettem), de ma reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva, mert álmomban megöltem egy gyereket, és azon paráztam, hogy le ne bukjak... Legutóbb érettségi idején álmodtam gyilkolósat. Mondjuk azok véresek is voltak, ez legalább nem... Lehet, hogy az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot. Szeretettel várlak, gyomorfekély.
A titkok pedig, kezdenek gyökeret verni a vállamban, ahol a terheimet hordom görcsök formájában. (A masszőröm szerint, aki, mint megtudtam, azért került a sárgaházba egyszer, mert a pszichopata csendesgyilkos exem sátánista korában megidézte a Sátánt azzal a szándékkal, hogy valakinek ártson, és ő elhárította róla a rontást, saját magát sodorva veszélybe ezzel...mondjuk akárhogy is nézem, nem kis teljesítmény, ha a Gonosz megjelenik valaki hívására...)