kérem tisztelettel, a jútúb nem értelmiségi

Természetellenes vonzalmat érzek az idióta tárgyak iránt, amik rengeteg hülyeséget tartalmaznak, és mazochista módon élvezem őket tanulni, mert bár soha nem fogja tőlem megkérdezni senki, hogy a malabár katolikusok keleti vagy nyugati szír liturgiát követnek, és az euchalisztikus istentisztelet során hányszor függyönyözik el a szentélyt és melyik lépcsőn állva mit csinál a celebráns. Sőt, szerintem azzal sem fog odarohanni hozzám senki, hogy kérlek, áruld el, melyik zsidó ünnep van tisri elsején és másodikán, és hány áldást mondanak a Semá előtt és után, amennyiben esti imáról (Mááriv) van szó. De lefogadom, hogy a kopt zsolozsmázás sem érdekel majd senkit.

Az egyetlen mentségem, hogy szerintem ez érdekes. És gyönyőrű.

Ez a gyerek egyszerűen zabálnivaló.

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.

Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!

A blogom kidobja a gugli, ha beírjuk a következőt: álmomban megöltem egy gyereket.

Bájos.

a legújabb

Az előző élethűbb, nem? :D

Apa munkatársának a kisfia, Matyi rajzolta ezt nekem. Annyira imádom :) Meg a kisöccsét is, Zsombort, aki mindig kacag...már ha jó kedve van, és nem utál mindnekit :) Amikor megérkeztünk, épp szánkóztak. Aztán elkezdtünk kirakózni, és Matyi már kirakta a felét amikor Zsomborral sikerült összehozni kb. 4 darabot :D odapakoltam neki a jó darabokat, és ő meg a helyére rakta, aztán legalább 3x kiszaladt, h "Anya, fuss!!!", és megmutatta mennyire ügyes... annyira örült neki, egyem meg... Aztán a számba tömött egy adag gránátalmát, és amikor fintorogtam, hogy savanyú, akkor ő is... És bújócskáztunk is, aztán mondta utánam a számokat, és a legújabb szövege az, h "Bojzajmas...!!!" Folyamatosan dumál, de legtöbbször egy kukkot sem lehet érteni belőle. A csúcs pedig az volt, amikor elővette a műanyag gitárját :D pengeti, és metál arccal rázza hozzá a fejét, miközben a lábával dobol... 2 éves :D

Mayti meg mutatott egy képet egy sárkányról, mire én elmeséltem neki, hogy egy könyvben, amit olvastam, egy elf és egy barbár harcos legyőztek egy ilyen sárkányt, akit Jéghalálnak hívtak... Kb. tátott szájjal hallgatta xD Azt is el kellett neki mondani, hogyan győzték le xD

Ja és a szélső virágon amúgy én vagyok.

S.O.S.

Eltűntek a rendszeres olvasóim.

Mayday, mayday..!!!!

Annyira untam már, ahogy szegény kis szellemi termékeimet tartalmazó blog kinézett... a fotosoppolt kép a szitakötő helyére pedig nem érkezett meg Gabitól, aki megígérte kb fél éve :D Persze az már az én hibám, hogy nem értek a képszerkesztéshez...

A vizsgaidőszak száksz, de eddig egész jól alakul... Már csak egy vizsgám van hátra, amivel jól megszívattam magam, mert egy olyan pszichopata tanárnál van, akinél ha egy fél szót rosszul mondok, meg fog ölni. Jah igen, ez a poén, hogy szóbeli... feltétlenül szadistánál kellett szabad kreditből felvennem akármit is.

Elkezdtem olvasni a 17. sötételf-könyvet. Következő félévben veszek fel szerepjáték-kurzust a TTK-n... Aztán a rajztanár telepíti nekem a wowot, és akkor mindennek vége.

A végzet utolért minket.

Tegnap megjelent az első robotninja kém. Még jó, hogy a szobánk robotninja-biztosan van beredezve!

Durva, mennyire meghatározzák az életünket ezek az izé közösségi oldalak. Amikor szakítottam Balázzsal, vagy 3 hét után írtam neki hogy vegye már le vágre a közös képeinket. Aztán, amikor összejöttem Csvel, 2 nap után (poénból, de lehet, hogy tudat alatt bosszúból) kiraktam, hogy KAPCSOLATBAN, akkor Balázs azzal támadott le, hogy semmit nem jelentett nekem a vele együtt eltöltött potom két és fél év.

Most komolyan... ami ennél kiakasztóbb, az üzenőfalas hiányzolszerelmemimádlakpuszicsók nyáladzás... Nagy a szám, nagy a szám, nekem is van wiwem, meg fészbúkom, szoktam lájkolni is, és képeim is vannak fenn, de valahol visszataszító, és ijesztő, hogy 10 másodpercet kell csak rászánnunk arra, hogy megtudjuk valakiről minden adatát, és a magánéletébe másszunk.

Amúgy a tudatalattim ex-hetet tart, tegnap éjjel Cs. vert össze valakit miattam, pár napja pedig elrepültem Balázzsal Marokkóba, miközben mindenki azt pusmogta, hogy újra járunk, pedig nem is.

A rajztanárral elmentem ma egy motorépítő pasas műhelyébe. Nagyon durva. Meg az az alkatrész is durva, amit a rajztanár csinált, felpolírozva, meg minden... (a lengővilla, amiről már írtam a múltkor, hogy láttam, amint csinálja) Irigylem ezt a pasit. Megkeresi valaki, hogy "Hé, csinálj már nekem egy motort, itt van rá a lé!" és ő a nulláról, darabonként összerak egy komplett Harleyt. Totál egyedi alkatrészekből. És versenyeket nyer. De ami leginkább lenyűgöz az egészben - a gyönyörű motorok mellet, persze -, hogy valami olyannal foglalkozik, amit szeret, és aminek látja az eredményét. Jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak...

Megnéztem ma a hugival a twilightot, és szerintem még mindig egy fos. Aztán a tévében láttam valami premierre menni ezt a Robert gyereket, és az egyik kiscsaj (13 körül) egy olyan táblát lóbált, amire rózsaszín betűkkel rá volt írva : "Bite me hard, Rob!" Anyám....
Igaz, nem láttam a Dalíról szóló filmjét, de ebben a tvájlájt rémségben semmit se csinál, csak NÉZ, és én nem kezdek el olvadozni tőle, hanem elkap a röhögőgörcs.

Konklúzió: a képzeletbeli alakokról szóló képzeletbeli háremembe nem került be Edwárd.*

*Indiana Jones, Han Solo, Himura Kenshin, Marty McFly és Drizzt Do'Urden mellé.

A folyosói jófejségi tanács határozata: jófej vagyok.

- Vigyázzál az aranyosnak tűnő lányokkal! ... Ne röhögjél, te is az vagy!

Egye meg a qva 5ösét, akinek van. Nekem van életem helyette.

Közöny, érdektelenség, spleen. Nem bírok tanulni, nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen ez az egész vizsgázás-dolog... erre volt jó ez a félév az egyetemen, hogy megölje minden lelkesedésemet.

Hogy én mennnnnyyyyyyire utálom a dolgokat muszájból csinálni.

Az a baj, hogy nem értem ezt a hozzáállást. Mármint a saját részemről. Egyszerűen csak van, és nem tudok vele mit kezdeni. Szomorú.

szilveszter