gondolmány

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.

Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!