A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fúj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fúj. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 21., hétfő

Problématérkép

1. Szakdolgozat. A témavezetőm egy angyal, csak én vagyok hülye, én ezt nem leszek képes megírni, és az sem segít, hogy létrehoztam egy tök üres fájlt, amit formáztam, hogy úgy tűnjön, csinálok valamit.
2. Záróvizsga nyelvi része. Ez egyetlen aprócska akadályba ütközik: nem tudok japánul. Legalább is nem annyira, amennyire kellene, és közel sem annyira, amennyire szeretnék. Ha ezen a nyelvi izén nem vágnak ki, akkor játszi könnyedséggel fogom benyalni az egész japán törit, irodalmat meg kultúrát (hogyne.).
3. Akut kétoldali rajztanárhiányitis. Minden könnyebb lenne, ha itt lenne, mert azt mondaná, hogy meg tudom csinálni, meg hogy nem is vagyok annyira hülye, és neki elhinném.
4. Nincs itt Adri (mert elköltözött), meg Zsófi is csak ritkán, ami persze érthető, de a koliban egyedül lenni több, mint fura. Ma éjszaka is arra riadtam, hogy azt hittem, otthon vagyok, és nem értettem, miért van a szobámban a hűtő.
5. Nem utolsó sorban, halvány lila gőzöm sincs, mi a jó büdös francot fogok kezdeni az életemmel.

2010. február 5., péntek

Nagyon unom már ezt a betegséget. Ma rosszabbul vagyok, mint tegnap, 3 napnyi antibiotikum után. A tegnapi kihelyezett Krétáról is kimaradtam, nemcsak Dömsödről.
Ahhoz meg, hogy hétfőn elkezdjek egyetemre járni, nagyon, nagyon nincs kedvem...

2009. szeptember 17., csütörtök

Van egy rózsaszín táskám, amire a fiúk mindig azt mondták aberrált. Mióta megvan, folyamatosan megtalálnak a perverz nyomorékok. Ma reggel a 239esen (még csak nem is a tömött 7esen) egy pasas álló f@rokkal dörgölőzött a lábamhoz. Én meg elküldtem a fenébe, szóval kemény vagyok amúgy:D Najó igazából azóta is a hányinger kerülget... De amint túlestem a sokkon, két dolog jutott eszembe:



Köszönöm az gusztustalan perverzeknek az új élményeket, amikkel ebben a hónapban gazdagodtam. Azért a vorarefil darabolós gyilkossal nem szeretnék találkozni.

2009. május 16., szombat

Gondok

Jelenleg a következő problémákkal állok szemben:
  1. Rettenetesen hülye vagyok. Olyan szinten, hogy ha tehetném, megverném saját magam.
  2. Tanulnom kell.
  3. Reggel óta törik a betont a kolival szomszédos építkezésen. K***a hangos és idegesítő, nem tudok odafigyelni a tanulnivalómra és már a fejem is fáj tőle. Ha zenét hallgatok, hogy ne halljam, akkor sem tudok tanulni, ha bezárom az ablakot, megrohadok, hála az A épület napos oldalán tapasztalható sivatagi klímának.
  4. Ha mindez nem lenne, akkor sem tudnék normálisan tanulni, mert síkideg vagyok, hogy sikerült-e az alapvizsgám. Bár anyukám azt mondta, ha megbuktam, akkor is hazamehetek, és még csak ki sem tagadnak... Az már másik kérdés, hogy nekem nem lenne pofám hazamenni. Emigrálok. Mondjuk Tibetbe. Ott jó a levegő. (És a kolostorok mellett nincsenek szájbak*rt építkezések ahol naphosszat csesztetik a betont, HÉTVÉGÉN. Szombat van könyörgöm...)
De este átjön G. és biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat (van négy sör a hűtőmben, ez már több, mint elég). És még jégkrémet is hoz!
Tegnap meg majdnem elmentem snookerezni a szépszemű fiúval, de olyan rohadtul fáradt voltam az alapvizsga után, hogy három kávé és egy energiaital után is olyan voltam, mint egy zombi. Helyette lejött filmezni. Jóvolt, még úgy is, hogy gyakorlatilag használhatatlan voltam a vizsgát megelőző sok sok pihentető alvás miatt.

Annyira hülye vagyok. És kéne egy pizza is.

2009. április 30., csütörtök

I am a hero

Hősiesen bementem reggel nyolcra. Hősiesen kibírtam két előadást, és még élveztem is őket (mazochizmus, mazochizmus...).
Pedig fél háromkor feküdtem le, kimentünk bulizni:) Először boroztunk a Feneketlen tónál, aztán pedig elmentünk egy igényes szórakozóhelyre. És találkoztam egy fiúval, aki nyíregyházi és sakkozott:D sőt, még meg is ismert amikor odamentem hozzá. Igazából a buli maga nem volt semmi extra, de legalább táncoltam egyet végre. A sors a közelembe sodort egy pasast, aki szerintem nemcsak tökrészeg volt, de be is volt tépve...ez a szimpatikus fiatalember elkezdte fogdosni a hajam! Még bele is túrt! A hideg kirázott tőle...alig tudtuk lekoptatni. Fúúúúúúj....Az én hajamban ne turkáljanak idegenek!!! Normál körülmények között kifejezetten szeretem, ha piszkálják(erre utal a már többször elhangzott "Valaki simogassa meg a hajam" segélykiáltás), de ez....

Ééééés kaptam ma egy meglepő üzenetet!