Hozom a formám

A tegnapi összejövetel egészen jól sikeredett, bár G. szerint nem volt elég az alkohol (és emiatt is lehülyebölcsészezte a Szomszédg-t meg a szépszemű fiút meg engem is...). Bár az annyira nem volt vicces, amikor a kedves szomszédom szétdobálta a jegyzeteimet, majd felkapta őket és átvonult vele a saját szobájába, és amikor nemtetszésemnek hangot adva visszaköveteltem tőle a lapokat, a nyakamba borított egy pohár vizet. Nem értem ebben mi a poénos... azok után ráadásul, hogy fél órával azelőtt egy elegáns mozdulattal kihajította a papucsomat az ablakon. És mehettem ki az éjszakába a koli veszedelmekkel teli udvarára megkeresni. Út közben néhányszor belerúgtam, meg ököllel püföltem, és erre ma fáj a lábam, mert a szomszéd lába csontos. Fö.

A pizzaevési vágyam teljesült. Rendeltünk egy 60 centis cuccot, és még ma is azt ettem.

De a keddi vizsgára megtanulandó anyag nem akar belemenni a fejembe. Egyszerűen nem. Nem értem.

Ami pedig az alakításaimat illeti: elb*sztam a mikrós popcornt este, reggel meg az instant kávét csináltam ihatatlanra, és a női biztonsági borotvával vágtam egy csinos 3 centis csíkot a lábamra. Ja, és megkaptam a BN-en szerzett sebem párját a biztonsági zártól (ergo:hajlított szeg az ajtófélfába ütve) a bal vállamra. A napnak pedig még nincs vége.

Bár, mindezektől eltekintve, azt hiszem, szeretek a szépszemű fiú társaságában tanulni. ^^

Gondok

Jelenleg a következő problémákkal állok szemben:

1. Rettenetesen hülye vagyok. Olyan szinten, hogy ha tehetném, megverném saját magam.
2. Tanulnom kell.
3. Reggel óta törik a betont a kolival szomszédos építkezésen. K***a hangos és idegesítő, nem tudok odafigyelni a tanulnivalómra és már a fejem is fáj tőle. Ha zenét hallgatok, hogy ne halljam, akkor sem tudok tanulni, ha bezárom az ablakot, megrohadok, hála az A épület napos oldalán tapasztalható sivatagi klímának.
4. Ha mindez nem lenne, akkor sem tudnék normálisan tanulni, mert síkideg vagyok, hogy sikerült-e az alapvizsgám. Bár anyukám azt mondta, ha megbuktam, akkor is hazamehetek, és még csak ki sem tagadnak... Az már másik kérdés, hogy nekem nem lenne pofám hazamenni. Emigrálok. Mondjuk Tibetbe. Ott jó a levegő. (És a kolostorok mellett nincsenek szájbak*rt építkezések ahol naphosszat csesztetik a betont, HÉTVÉGÉN. Szombat van könyörgöm...)

De este átjön G. és biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat (van négy sör a hűtőmben, ez már több, mint elég). És még jégkrémet is hoz!

Tegnap meg majdnem elmentem snookerezni a szépszemű fiúval, de olyan rohadtul fáradt voltam az alapvizsga után, hogy három kávé és egy energiaital után is olyan voltam, mint egy zombi. Helyette lejött filmezni. Jóvolt, még úgy is, hogy gyakorlatilag használhatatlan voltam a vizsgát megelőző sok sok pihentető alvás miatt.

Annyira hülye vagyok. És kéne egy pizza is.

Pizza+sör=elégedettség

Vannak az életemben olyan emberek, akik visszatérnek. Évekig nem látom őket, nem beszélek velük, nem is hallok felőlük, aztán egyszercsak felbukkannak. Szeretem ezeket az időszakokat.

Pénteken felbukkant a volt rajztanárom. Jobban mondva korábban felbukkant, de most találkoztunk. Hát az az ember:D Egyszerűen imádom. 12 éves voltam amikor tanított, hatodikos. Most meg motorozni meg fesztiválozni hívott, és beültünk egy kocsmába, és beszélgettünk. Még pizzát is ettünk. Hihetetlen jó volt, és elég fura. De a lehető legjobb értelemben fura. 12 évesen nem gondoltam volna, hogy majd vele fogom megtárgyalni az élet nagy dolgait, amikor egyetemista leszek:D Jó volt ez a péntek este, nagyon jó.

Tegnap (mert már mindjárt éjfél van, és mire megírom ezt a dolgot itt, addigra tegnap lesz) este pedig G.-vel mentem enni, aki a díjnyertes visszatérő (behajtottam a fogadásunk tétjét:P pizza és hideg sör...nyammmmmXD). Olyan vele lenni, mintha nem is lettünk volna rosszban ilyen hoszzú ideig. És én ennek nagyon örülök ám :) (Csináld meg a kreditjeidet!!!! Nem hagyhatsz itt ennyi kész!!!)

Egész nap rettenetesen bamba voltam. Néztem ki a fejemből, mint aki azt sem tudja, merre megy. De körülbelül harmadszori megszólításra már válaszoltam is, ha hozzám szóltak :D

Nem tudom mi van velem, de ez a nemtudommivanvelem-állapot teljesen más, mint a múltkori. Most azt nem tudom hova tenni, miért vagyok feldobva. Biztos a tavasz tehet róla, meg a napsütés...meg miegymás:)

Most jövök rá, hogy ha jobban belegondolok, ez a pizzafetisizmus elég gáz. Eddig is szerettem én a pizzát, de a decembertől márciusig terjedő időszakban annyiszor ettem, hogy függő lettem. Ezért valakit fenékbe kell rúgnom.

Ja és a sört sem szerettem, bár amióta szeretem, nem értem, hogy voltam képes nem szeretni. Kollégiumi ártalom (igazából a szomszédék a hibásak).

Basszus.

Pizza és sör.

Pedig én lány vagyok:D Azt hiszem, már a piros köröm sem segít...