Vannak az életemben olyan emberek, akik visszatérnek. Évekig nem látom őket, nem beszélek velük, nem is hallok felőlük, aztán egyszercsak felbukkannak. Szeretem ezeket az időszakokat.
Pénteken felbukkant a volt rajztanárom. Jobban mondva korábban felbukkant, de most találkoztunk. Hát az az ember:D Egyszerűen imádom. 12 éves voltam amikor tanított, hatodikos. Most meg motorozni meg fesztiválozni hívott, és beültünk egy kocsmába, és beszélgettünk. Még pizzát is ettünk. Hihetetlen jó volt, és elég fura. De a lehető legjobb értelemben fura. 12 évesen nem gondoltam volna, hogy majd vele fogom megtárgyalni az élet nagy dolgait, amikor egyetemista leszek:D Jó volt ez a péntek este, nagyon jó.
Tegnap (mert már mindjárt éjfél van, és mire megírom ezt a dolgot itt, addigra tegnap lesz) este pedig G.-vel mentem enni, aki a díjnyertes visszatérő (behajtottam a fogadásunk tétjét:P pizza és hideg sör...nyammmmmXD). Olyan vele lenni, mintha nem is lettünk volna rosszban ilyen hoszzú ideig. És én ennek nagyon örülök ám :) (Csináld meg a kreditjeidet!!!! Nem hagyhatsz itt ennyi kész!!!)
Egész nap rettenetesen bamba voltam. Néztem ki a fejemből, mint aki azt sem tudja, merre megy. De körülbelül harmadszori megszólításra már válaszoltam is, ha hozzám szóltak :D
Nem tudom mi van velem, de ez a nemtudommivanvelem-állapot teljesen más, mint a múltkori. Most azt nem tudom hova tenni, miért vagyok feldobva. Biztos a tavasz tehet róla, meg a napsütés...meg miegymás:)
Most jövök rá, hogy ha jobban belegondolok, ez a pizzafetisizmus elég gáz. Eddig is szerettem én a pizzát, de a decembertől márciusig terjedő időszakban annyiszor ettem, hogy függő lettem. Ezért valakit fenékbe kell rúgnom.
Ja és a sört sem szerettem, bár amióta szeretem, nem értem, hogy voltam képes nem szeretni. Kollégiumi ártalom (igazából a szomszédék a hibásak).
Basszus.
Pizza és sör.
Pedig én lány vagyok:D Azt hiszem, már a piros köröm sem segít...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése