Én nem szoktam politikával foglalkozni, mert undorító képmutatásnak tartom az egészet. Az meg már komédiába hajló, hogy testvérek képesek éveken át nem beszélni egymással, mert az egyik narancsos, a másik meg szegfűs...
De.
Akkor sem tartom helyesnek, ha valaki például szégyelli, hogy magyar. Biztosan én vagyok naiv, de szerintem csak egy olyan ország juthat oda, ahova mi most, ahol az emberekből teljesen kiveszett a nemzettudat. Ha valaki azt meri mondani, hogy ő büszke a magyarságára, az egy utolsó, szemét, mocskoshungarista állat.
Molotovkoktélt dobtak a szlovák nagykövetségre. Vajon miért?
Mert kijelentették, hogy a szlovákiai magyarokat mindenüktől megfosztó törvényt ma is érvényesnek tartják?
Mert egy nyíltan magyar-és romaellenes ember meri a magyarokat neofasisztának nevezni?
Mert ugyanez a politikus büszke rá, hogy megvert egy magyart?
Mert Szlovákia-ellenesnek nevezi a magyar politikát, ő, aki provokációnak nevezte a köztársasági elnökünk meghiúsult látogatását?
Mi meg szaladunk a Zunijóhoz. Ez szánalom. Vajon mit fog tenni? Semmitse.
Gondolom ez is csak színjáték. Én egy egyszerű ember vagyok, nem látom át a politikát. De egyszerűen engem sért, amit a szlovák vezetés művel most. Ha ez volt a cél, nálam elérték, hogy felhúzzanak. A magyar vezetők is. Nyilván nem a molotovkoktél a megoldás. De nem is a meghunyászkodó, seggnyaló-diplomácia.
Nem értek ehhez. Csak véleményem van. Nem vagyok revizionista, sem a mellét veregető nagggyonmagyar. Nem utálok senkit a bőrszíne, vagy a származása miatt, de az, hogy nemzetközi színtéren gyalázzák meg a hazámat és a képébe röhögnek, az nem esik jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése