Nemrég érkeztem vissza a koliba Szombathelyről, ahol meglátogattam a sakkozó falumbéli gyerekeket (ez hazugság, NH város, még ha hihetetlen is). Persze ott volt közöttük a húgom is, meg a szüleim is mint kísérők, meg a régi edzőm, meg olyan arcok, akiket jó látni:)
Tegnap pedig Badacsonyban voltunk. Bortúrán. És anyukám felhívott reggel, hogy szalonképes állapotban jelenjek meg Szombathelyen XD Hozzáteszem, sikerült: büszke vagyok. Összességében az egész kirándulás jól sikerült, már odafelé, a vonaton söröztünk fél nyolc körül, 160 forintba került két deci bor, szép volt az idő és még a kilátóig is sikerült eljutni, amire, teszem hozzá, ha teljesen józan vagyok, biztos, hogy nem mászom fel...csoda, hogy nem szakadt le alattunk. Még imbolygott is - vagy csak én szédültem? :D Nem, nem az ki van zárva. Fújt a szél is, meg minden... A dráma persze megvolt... Még nem is tudom, hogy mi lett a végkifejlet, de nagyon szurkolok az összeveszett feleknek, hogy béküljenek ki, vagy legalább beszéljék meg a dolgokat. Nagyon rossz, ha az ember baráti társaságában veszekszik két ember, mert rögtön két, vagy háromfelé bomlanak a népek: az első fele az egyikkel ért egyet, a másik fele a másikkal, a többi meg tartózkodik.
A legjobb pedig az volt, hogy két csajszi meghívott magához lakni, mármint megkértek, hogy legyek a szobatársuk. Én ennek annyira, annyira örültem! Még ha nem is jönne össze valami miatt, már csak a tény, hogy engem... magamért. Hihetetlen sokat jelent ez most.
Azon gondolkoztam, lehet, hogy túl sokat agyalok. Ez a mondat tükrözi is, mire értem :D Főképpen a hülye miértek érdekelnének, csak ezel az a baj, hogy magamtól nem tudok rájönni semmire, megkérdezni meg nem fogom, mert az még gázabb, mint gondolkozni rajtuk, azt hiszem. Nem is arról van már szó, hogy túl kéne lépnem, vagy ilyesmi, hanem arról, hogy bele kellene szokni abba a szituációba, hogy huzamosabb ideig nincs senkim. Elég durva belegondolni, hogy 13 éves korom óta mindig volt valakim, azt hiszem 3 hónap volt a leghosszabb idő pasi nélkül. Nem is tudom, milyen előnyei vannak, ha az ember lánya egyedül van.
Fú basszus ennek annyira erőltetett szar önmagamatpróbálomhülyeségekrőlmeggyőzni szaga van, hogy inkább hagyom a fenébe :D
Helyette:
Ő az új kedvencem. Tényleg :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése