Egy agyhalott zombi vagyok, egy kurva duracell, de még annak se megfelelő. Így érzek most az élettel kapcsolatban.
Kicsit más dolgok.
Megszereztem lyánykorom két meghatározó könyvét, szemtelenül olcsón. Az Álmodozókat akkoriban nem olvastam végig, egy fesztivál alatt került a kezembe, és most tudtam csak rendesen elolvasni. Még mindig tetszett. A filmet pedig, mindenkinek látnia kell. A Gátlástalanok klubjából csak a perverz jelenetekre emlékeztem, most pedig, mikor újra átrágtam magam rajta, teljesen kiborított, és kis híján elkezdtem bőgni a vonaton/buszon/koliban/épp aktuális helyen. A Hunyadi-sorozatból már a harmadik kötetnél járok amúgy, nehogy azt higgyétek, hogy nemtudommióta azt az egy könyvet olvasom, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése