2010. november 22., hétfő

...és akkor a húg véletlenül észrevette, hogy Leslie dedikál, és gyorsan vettünk egy könyvet, és amikor sorra kerültem, köszöntem neki mongolul, mire felcsillant a szeme és örült, és a tanulmányaimról kérdezgetett, majd amikor indultam kezet fogott velem, és gratulált és sok sikert kívánt a tanulmányaimhoz...!*



*ez volt életem egyik legszebb napja, amin az sem tompít, hogy a mongoltudásom 5 mondatra korlátozódik.

2 megjegyzés: