Hülyeségfaktor-még péntekről

Az elmúlt néhány napban teljesen úgy viselkedem, mint aki be van kattanva, vagy mintha folyamatosan be lennék szívva. A szerda esti buli után (ahol természetesen hódoltam hobbimnak és szépen bealudtam :D még képek is vannak rólam…:D) a békátszáznégy erkélyén punnyadtunk (agonizáltam?esetleg? ááá nem) megtudtam, hogy igazából virulok, mint a májusi rózsák. Egy színvonalas női magazin horoszkópjában volt. Ezt külön vicces volt hallani, mert egy kinyúlt melegítőben, papucsban és junkies-os pólóban ültem és szerintem nem is fésülködtem még aznap. De ez negem nem akadályozhat meg!!! És még azt is írta, hogy egész májusban jönni-menni fognak a férfinépek, nekem csak válogatni kell. Ezen annyira felbuzdultam, és olyan rettentő jó kedvem kerekedett, hogy még most is tart. Pedig már péntek délután van, és épp most indult el velem hazafelé a vonat. Az emberek meg furán néznek rám, mert némán énekelgetek, meg kicsit táncikálok is ülés közben. Nem értem miért kell emiatt kinézni az embert. Én teljesen normális vagyok.

Tegnap, a bölcsész utcabálba indulás előtt kifejtettem a többieknek, hogy a zöldborsó a legvidámabb és legaranyosabb zöldség. Erre kinevettek. Ezt sem értem, de biztos vagyok benne, hogy igazam van! Ha elképzelem, ahogy a fazékban a kis kerek zöld bogyók ugrálnak a víz tetején, rögtön tudom, hogy cáfolhatatlan ez az állítás!!! Bár, a népek azon is kiakadtak egy kicsit, amikor elmeséltem, mennyire kibuktam azon, hogy a vasárnap megnézett két kiállítás közül csak az egyik volt szecessziós, a másik meg szimbolista. B. rosszul informált, azt mondta, mindkettő szecessziós, és teljesen hülyének éreztem magam, hogy ennyire nem vagyok képben a szecesszióval vagy mi???? De kiderült, hogy átvertek, és beigazolódott a sejtésem, hogy szimbolista volt. Zs. Néha bevágja nekem, h „de n. az egyik szimbolista volt!!!!” I love B204. De tényleg.

A bölcsész utcabál jó volt,furcsa úgy bemenni az egyetemre, hogy nem tanulni kell, meg nem előadást hallgatni, hanem bulizni. Az E épület előtt:D Habár találkoztam és legalább két mondatot beszéltem is egy bizonyos illetővel, akit kábé a hátam közepére kívánnék, és bebizonyosodott saját magam számára, hogy igazából tudom kezelni a kínos szituációkat (ez persze nem igaz, csak olyan jó mondani), és cefetül fáradt voltam a szerdai buli sok tanulás miatt, jól éreztem magam.

Jól esik most bolondnak lenni. Megnéztem a várat meg a Lánchidat a hetes buszról, hangosan elkezdtem nevetni, amikor megláttam a „Vásároljon készruhát!” szocialista maradvány reklámot, dudorászva húztam magam után a bőröndömet, és mosolyogtam a kisgyerekekre meg a szerelmespárokra. Be vagyok zsongva, be vagyok kattanva, de vidám vagyok, és talán kezdek visszatalálni magamhoz.