Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...
Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.
Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.
A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.
Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:
N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?
G: - ELDUGTUK!!!
No comment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése