Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?
Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.
Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)
Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???
Ez már az életközépi válság, én mondom.
Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.
De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.
Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése