2009. december 9., szerda

Ennyi. Kibuktam és kétségbeestem.
Igen, anya, apa, vagyok olyan önző hogy a saját bajom miatt hisztizzek. Ez van, nem érdekel hogy másnak is szar és más is szenved a tanulással és nem élvezi és a munkáját se szereti senki.

Csak akkor tudnám, minek csinálom az egészet.

Elegem van. Holnap meg fogok bukni, aztán bujdoshatok el a világba(mert más meg tudta csinálni, más nem bulizott annyit, másnak megy neked miért nem).

Most ez akkor a tűréshatár?

4 megjegyzés:

  1. Jaj, a szülőknek ne panaszkodj, sose értik eléggé, erre valók a csoporttársaid.

    VálaszTörlés
  2. Bocs, h ilyen későn reagálok, de nincs itthon net. Cb, mást sem csinálunk, csak panaszkodunk :D
    A szüleim meg durvábbak, mint bármelyik óriás, troll, vagy akár drow akit legyőztem XD (az anyám lenne a legdurvább Nagyasszonyanya egész Menzoberranzanban, az apán meg a legkeményebb fegyvermester XD)

    VálaszTörlés
  3. Gyerünk Konsai, mindent bele!

    VálaszTörlés