Most olyan, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha itt van, és minden csak akkor szép, ha vele élem át, és csöpögni lenne kedvem, amit nem akarok, de ha egyszer annyira kell a lénye és úgy hiányzik.

Elfelejtettem a nevét a lánynak, akiért elhagyott az ex.

Azért ez mekkora már :D

Csütörtök. Részeg japánosok. Lomtalanítás a Dohány utcában. És a tébécés fa-fejdísszé átlényegülve(fuj).

meg amúgy arra jöttem haza h van új ágyam ám és kkár h ma nem is fogom aludni benne de ez egyilkyen csütörtök amikor ez meber ismeretlen helxekre megy bulizni zh után és azt se tudja mi van, de alvás nékül megy haza.

Hazahoztam egy tbc fát ás lopott nekem Samir egy lámpát (ez persze nem igaz). Nóri meg először örült, aztán meg kiakadt, h alhozott egy dürer kertes táblát. Pózoltam Fidesz plakáttal, kötlelező haladási irány táblűvaé, és a halál aszán buliztam, ahol Samirrel kerestünk egybankautomatát, és rájöttünk, h ez már nem a civilizűció, mert nincs 5 percen belül bankomat. Ezért kénytelenek voltunk venni egy vörös martinit, pedig én mosndtam, hogy rosszban vagyok vele. Meg vodkával is, és minél inkább próbálok békülni, annél makacsabb....

Meg találkoztam Annával is a dióban, örültem neki nagyon, és ő olyan szép amúgy.

Tudtátok, h a dohány utcában lomtalanítás van???

Olyan rossz, amikor álmodom valamit, és egész nap megmarad utána a kellemetlen érzés szívtájékon.

Főképp, mivel teljesen jogtalan és irreleváns álom volt.

...és majd elfelejtettem, hogy ma a Ferencieken lekakilt egy madár.

Ez pedig, igen is jó zene, hiába fikázza Zsé.

Nagyjából meggyógyultam, már csak néha köhögök, ami kifejezetten nagy haladásnak tekinthető.

Új cél: elhatároztam, hogy csajosabban fogok öltözködni. Vettem is egy, általam szalonképesnek ítélt felsőt ma. Vázolnám a fogadtatását:

- Nézzétek, nézzétek, normális ruhát vettem!

- De ezen ruhacsipeszek vannak!

Miért érzem úgy, hogy a szobatársaim nem értékelik az erőfeszítéseimet??? Úgy jöttem haza, hogy egyetlen kapucnis pulcsit, vagy idióta mintás pólót sem vettem!*

*Na jó, az áruk tartott vissza leginkább.

Két napja 39 fokos lázzal fekszem, nem bírok enni, mozogni, semmit. Az egyetlen vigaszom, hogy esténként eljön, megsimogatja a hátam, csinál nekem teát, ott ül az ágyam szélén és látom, milyen rosszul esik neki, hogy el kell mennie.

Hihetetlenül jó érzés, hogy törődik velem.

Marty McFly csukája. Becélozva.

A héten minden nap láttam egy gyereket, aki ugyanabban a ruhában bulizott/mászkált/ülta buszon. Baromi büdös lehet.
A gólyafiú megint megjegyezte (saturészegen), hogy jó az illatom.
Szeretem, mikor mindenki iszik, és mindenki szeret mindenkit, és viccesek a dolgok.

Amúgy harmadikak lettünk. De a BN, az nem egy olyan dolog, amit le lehet írni úgy igazán.

Heaven Street Seven. Első sor.

Kár, hogy Ruben lelőtte a zenét ötkor.

Legendary.

Ma esti program

Elfelejtettem leírni a reggeli kálváriámat.

Felkeltem, és nagyjából elkezdtem készülődni, mennem kellett az isibe... és nem találtam a táskámat. Gondoltam biztos elraktam valahova-meglett, a szekrényben. Oké, de nem volt benne a pénztrácám... hát mondom ez para. Zsófival kutatásba fogtunk, felforgattunk mindent, majd a tárca megkerült, a ruháim mögül. Eldugtam. Nem tudom, mikor, de jól tettem :D Csinálok vicces dolgokat illuminált állapotban.

Lendületesen elindultam az iskolába, majd a buszra felszállva rájöttem, mindent itthon hagytam, amit el kellett küldenem ma Japánba. Visszafordulás, újfent elindulás...

Feladtam a jelenkezési lapomat, amihez halálmásnaposan kellett fényképet csináltatnom.

Ér-vény-te-len. Újfent.

Vodkával kicsit összevesztünk tegnap, pedig én tényleg próbálok vele kibékülni - nem hagyja. Haragtartó fajta...

Fosok.

Ma megyek vissza a kórházba, egyedül. Ez nemcsak azért rossz, mert annyira szerencsétlen vagyok, hogy nem találok meg semmit (ez még orvosolható), hanem mert egy kórház egyedül annyira nyomasztó. Arról nem is beszélve, hogy félek, hogy Bob már felnyúlt az agyamig, vagy hasonlók...

Zoltán felajánlotta, hogy megsétáltatja a kis polipomat, ergo elkísért volna, de ezt elég nehéz úgy megoldani, hogy nem Pesten van az orvosom.

A BN hétvégét is ott kellett hagyni, pedig annyira jó volt...

Picsába.

Kommentár nélkül

Próbáltunk szobatárselvtársnővel összeválogatni a BN-es fotózkodáshoz néhány ruhát, amiben úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.

Szembesülnöm kellett azzal, hogy úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.*

*Erre akkor jöttem rá, amikor a tükörben hirtelen megláttam a pindúrpandúros övemet.

Annyira aranyos mindenki, megkérdezik mi van velem, hogy vagyok.... ez nekem nagyon jól esik. Jelentem, állapotom kielégítő, kapok levegőt is, meg minden :)

Össze kellene szenvednem egy motivációs levelet, hogy lehengereljem a szőrös szívű japán elbírálókat, és kijuthassak csodaszép országukba... Szeretném, ha sikerülne, de nincsenek vérmes reményeim. 5 ember az 5 ember, nagyon kevés ahhoz, hogy egyáltalán reménykedjek a dologban.

Inkább tanulok egy kis latint xD