Halleluja.Átmentem hangtanból. Ami egy kész csodával egyenlő, ugyanis még abban sem voltam biztos, hogy felérek-e Pestre vizsgázni.
A dolog úgy történt, hogy vasárnap délután nyugodtan elindultunk apával a fél 5kor induló vonathoz. A kocsiban vettem észre, hogy nem jó vonatra szól a helyjegy: a fél kettesre adták.... Gondoltam nem gond, majd veszek egy másikat egy későbbire.
Ekkor pedig, akkora vihar kerekedett, amilyet én még soha életemben nem láttam. Az ég szünet nélkül zengett, de villámlani nem villámlott. A szél pedig úgy fújt, hogy leszaggatta a fák ágait és szabályosan beterítette az utat levelekkel. Teljesen zöld volt. Mintha füvön mentünk volna.
Az állomáson sikerült jegyet szerezni a következő vonatra, de már akkor furcsának tűnt, hogy fél hatkor még sehol sem volt a fél ötös szerelvény.... Aztán, miután felszálltunk, bemondták, hogy bocs, ez a járat nem megy tovább. Meghalt a közlekedés... mert akkora vihar volt, hogy leszakadtak a vezetékek, fák dőltek a sínekre, meg minden világvége. Szóval mehettem haza, és jöhettem fel a hajnali 5:26os vonattal (ami azt jelenti, h negyed 5kor keltem fel) vizsgázni. Nem voltam zokni agyilag, ááááá nem....
Hazafelé pedig láthattuk, ahogyan a tűzoltó bácsik vagdossák a faágakat láncfűrésszel, meg mossák lefelé az útról a zöldet :D
Igazán nagy élmény volt.
De a MÁV még erre a világvégére hivatkozva sem adta vissza a helyjegy árát. Elvégre a világváge nem az ő hibájuk.
Megjegyzés: a kép alsó részén a Ladánk orra látható. Apa nem akarta, hogy elverje az Új Autót a jég, ezért a Szputnyikkal mentünk. Jó döntés volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése