gondolmány

Fél hétre kellett mennem vérvételre. Fél hétre. Jáááj. Engem meg lehetne ölni a korán keléssel.

A tegnapi móka mondhatni lecsengett... tudtam, hogy fog történni valami, mert a darabolós gyilkossal álmodtam, akiről álmomban tudtam is, hogy ki, meg nem is, és mindig akkor ölt, ha engem meglátott, mert nagyon gyűlölt, és a feldarabolt hullákat fém iratszekrényekbe pakolta bele, aztán engem akart fogjul ejteni, és sikerült is elkapnia, de csak lassan darabolt fel, és emlékszem, hogy hadonásztam a karcsonkommal. Mikor felkeltem, csekkoltam, élnek-e a szobatársak...