Elmentem futni. Ennek oka - a fáradtság miatt agyilag zombivá alakuláson kívül - , hogy a testem egyre inkább hasonlatos a willendorfi vénuszéhoz.
A konklúzió pedig az, hogy a fizikai állóképességem finoman szólva is szánalmas. De most elhatározom, hogy kitartó leszek, és legközelebb egy sarokkal később fordulok a visszafelé vezető útra xD *
*igazából kicsit mgijedtem, hogy 40 évesen megpusztulok infarktusban, meg kicsit zavar, hogy Bob vígan éldegél az orromban és nem akar elmenni és mi van ha már felnyúlt az agyamig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése