Tegnap a nyugatiban battyogtam kifelé a boltból, hullahaláldögfáradtan és némlieg kedvetlenül, amikor hallom, hogy valaki a nevemen szólít. Na ki volt az? Hát persze h Cs... Gondoltam, már csak te hiányoztál a boldogságomhoz, bazmeg...
Megkérdezte, hol ülök, miközben szurkolt, hogy csak ne mellém szóljon a jegye. Aztán én felültem a vonat egyik végén, ő meg a másikon, és én arra gondoltam, hogy akkor menjen oda hozzád nő, amikor én odamegyek, mire felhívott, és 5 percen keresztül arról beszéltünk, hogy márpedig valahogy meg kellene oldani, hogy együtt üljünk, de én akkor sem megyek oda. (Ez elvi kérdés.) Aztán nagy kegyesen odaült hozzám, és végül is egészen jól elvoltunk, néztünk Californicationt meg South Parkot, meg mutattam neki indiai zenét, mire megállapította, hogy megbolondultam.
A hangulat kedélyes maradt volna, ha nem villódzik végig a fejemben, hogy a lakótársaddal dugjöttél össze, miközben engem hülyítettél, hogy fulladnál meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése