gondolmány

Hát, az történt, hogy a doki úgy döntött, ha már ott vagyok, akkor megcsinálja az orrsövényemet is. Ezért jöhettem haza ma, és nem tegnap. És csupa pozitív élménnyel. Mindenki nagyon kedves volt, komolyan, kettőt tüsszentettem és jött a nővér, hogy jaj nem esett-e ki a tampon az orromból. Merthogy be volt tömködve kb. az agyamig, és úgy néztem ki, mint egy ausztrál őslakos. Jah, és a slussz poén, hogy a gyerek részlegen feküdtem, mert csak ott volt hely :D Volt egy kisfiú, aki péntektől máig megállás nélkül visított, és egy retkes vödörrel meg egy ecsettel járkált, és azzal sem tudták lekenyerezni, hogy apa megígérte, vesz neki bele feséket is. Haláli. A műtösöket meg félkábán lenyűgöztem: az egyikük motort akart venni, méghozzá choppert, én meg közöltem vele, hogy amennyiben ragaszkodik a japán motorokhoz, akkor a Yamaha Drag Star a tuti.

A szobatársam meg furán nézett rám onanntól kezdve, hogy a branül bekötése után azt mondtam anyámnak, örülök, hogy legalább nem kell keresni a vénámat, ha be akarom lőni magam. Humortalan egy csaj.