Egy átlagos péntek este

Bele sem merek gondolni, mekkora a szánalomfaktora over 9000 annak, hogy Zsófival az egész esténket a Csiba TV előtt töltöttük. Az addig ok, hogy megnéztük az Inuyashát (mióta itt vagyunk először, mert mindig elfelejtettük!!!), de aztán bambultunk tovább egy 1976-os sorozatot, és elkezdtünk nyáladzani az egyik főszereplő arcát/testét látva,hogy úristen férfiiiii! Hogy a japán fiúk lefosott sárgára festik a hajukat, és női táskával járnak, már megszoktuk ugyan, azonban igen érdekes reakciót vált ki belőlünk, ha valami ettől eltérőt látunk...*

Itt van ő, Kanda Maszaki!

Ja és kicsit beteg vagyok, de remélem meg tudom úszni az orvost, kúrálom magam házilag mézes teával meg C vitaminnal, és szitkozódom, hogy nincsen jóféle pálinkám. Szakéval gargalizálni nem szeretnék. Pfuj.

*főképp egy bizonyos kék szemű, hosszú hajú, szőrös, legtöbbször borostás férfias férfi felzaklató látványára gondolok

ez egy olyan kép, amin egyszerre van hó, meg pálmafa

Komolyan basszák már meg, hogy nem bírják felfűteni a sulit. Annyira fázott a lábam, hogy fájt. Tudom, hogy a japóknak meg se kottyan, a középiskolás lánykák harisnya nélkül császkálnak 5 fokban... de hát na, azért gondolhatnának szerencsétlen európaira is kicsit :( Otthon a mínusz 15 fokban nem fázom ennyire, mint itt... köcsög páratartalom, ez az alattomos hideg bemászik a ruha alá, és ráadásul minden tanterem jégverem és a lakás is olyan huzatos, hogy megőrülök. Plusz légkondival kell fűteni. Rettenet. Kéne egy ilyen, és akkor nem lenne semmi gond: 

Kotacunak hívják, gyakorlatilag egy fűtött asztal, futonnal (mondhatni paplan xD) letakarva. Zseniális. Csak két probléma van vele: nincs rá pénzem, és nem tudnám hova tenni a hatalmas lakásban.

Olyan jó lenne, ha lenne pénzem. Nézegettem a büdös csigazabáló pi az egyik francia lány képeit, aki épp most jött vissza Kiotóból, hagyományos szállóban szállt meg, meg egyáltalán megengedheti magának, hogy elmenjen... 

Mellesleg a kínai szomszédainkat is utálom, mindegyik kezében virít az ájfón, de arra nincs eszük, hogy rendesen kitegyék a szemetet, és ne vonzzák ide az összes csótányt meg kóbor macskát a ház elé. Komolyan, nem zavarja őket, ha szakadtan hajítják ki a szemeteszsákot, úgy hagyják, ahogy puffan. Van, amikor nem lehet bejönni a lépcsőházba a szeméttől. Ráadásul rendszeresen hajnal 3-ig partiznak fölöttünk, és bútorokat tologatnak, meg ordítoznak. Nekem magas az ingerküszöböm 3 év koli után, de kapják már be. 

Na ennyit a rinyálásról. Félreértés ne essék, továbbra is szeretek itt lenni, egyre több japán kaját tudok elkészíteni, tanulok is sokat, de a cserediákok élete nem csak játék és mese... rohadjatok meg szemét kínaiak a partijaitokkal meg azért is mert minden nap halljuk ahogy szexeltek!!!