Spontán alkoholizálás? Hát már hogy a viharba ne...

Aztán kissé hosszúra nyúlt hazaút... a Blaháról, útba ejtve a Gellérthegyet, ahol véletlenül ottragadtunk két és fél órát? A sárkányos szobor annyira gyönyörű volt, és meséltem Párizsról, meg a francia kastélyokról, ő meg a tengerről.

Csak tudnám hová indultunk egyáltalán ebben az egészségtelen időben.

A térképet meg Rommel küldte karácsonyra.

Elmenekültünk, amikorfelrobbant az épület, és én megfogadtam, hogy szappanopera-színésznő leszek Mexikóban, ő pedig azt, hogy Indiában kutató. Évekkel később visszatértem, a fogadalmamat beváltva, aztán beszéltem spanyolul, és elkezdtük csinálni a kocsiját, ami fekete volt. Ő heggesztett, én políroztam. Egyszercsak lecseszett, hogy nem jól csinálom, mire én sértődötten hozzáfogtam összedolgozni a fasírt hozzávalóit, de előtte levettem a gyűrűmet - nehogymár tojásos legyen. Aztán a fiú meglocsolta a hibiszkuszt málnaszörppel, és én felháborodtam, hogy megöli a virágot, és attól úgysem lesz piros.

Aishwara Rai, aki gyönyörű

Tegnap a nyugatiban battyogtam kifelé a boltból, hullahaláldögfáradtan és némlieg kedvetlenül, amikor hallom, hogy valaki a nevemen szólít. Na ki volt az? Hát persze h Cs... Gondoltam, már csak te hiányoztál a boldogságomhoz, bazmeg...

Megkérdezte, hol ülök, miközben szurkolt, hogy csak ne mellém szóljon a jegye. Aztán én felültem a vonat egyik végén, ő meg a másikon, és én arra gondoltam, hogy akkor menjen oda hozzád nő, amikor én odamegyek, mire felhívott, és 5 percen keresztül arról beszéltünk, hogy márpedig valahogy meg kellene oldani, hogy együtt üljünk, de én akkor sem megyek oda. (Ez elvi kérdés.) Aztán nagy kegyesen odaült hozzám, és végül is egészen jól elvoltunk, néztünk Californicationt meg South Parkot, meg mutattam neki indiai zenét, mire megállapította, hogy megbolondultam.

A hangulat kedélyes maradt volna, ha nem villódzik végig a fejemben, hogy a lakótársaddal dugjöttél össze, miközben engem hülyítettél, hogy fulladnál meg.

Ono sensei vizsgáján: 100%.

Annyira fáj a szívem, hogy nem mehetek Japánba.

(Ösztöndíj: fail.)

A mai japántöri vizsgában összekevertem az antantot a tengelyhatalmakkal. Erre nincs mentség, nincs (még az sem, hogy megtanultam olyanokat, hogy kincsúnarabinikugesohattó meg nicsibeianzenhosódzsójaku). Ha ezt a drága Ferenczi Sanyi* megtudja... letagadja, hogy valaha tanított.

*ó istenem azok a töriórák, örökké szerelmes leszek beléd

Bob krónikái - 234. fejezet

Kedves naplóm!

Hétfőn igazán izgalmas napom volt. A gazdatestem megint elvitt megmutatni egy orvosnak. Lehet, hogy ő kifog rajtam... ultrahanggal vizsgálgatott, miközben próbáltam volna vacsorázni! Megint antibiotikumot írt fel neki - nem értem miért, az eddigiek sem használtak... Viszont ha az otthonos kis arcüregem tulajdonosa elmegy a kórházba a beígért CT-re, lehet, hogy csomagolnom kell. Micsoda macera lesz megint otthont találnom! Olyan szépen berendezkedtem itt! Addig élvezem a dolgot, amíg lehet, mindenképp van még hátra néhány hetem...a CT eredményétől függ, tipliznem kell-e. Ki tudja, lehet, hogy örökre maradhatok!

Pfpfpf...

Elmentem futni. Ennek oka - a fáradtság miatt agyilag zombivá alakuláson kívül - , hogy a testem egyre inkább hasonlatos a willendorfi vénuszéhoz.

A konklúzió pedig az, hogy a fizikai állóképességem finoman szólva is szánalmas. De most elhatározom, hogy kitartó leszek, és legközelebb egy sarokkal később fordulok a visszafelé vezető útra xD *

*igazából kicsit mgijedtem, hogy 40 évesen megpusztulok infarktusban, meg kicsit zavar, hogy Bob vígan éldegél az orromban és nem akar elmenni és mi van ha már felnyúlt az agyamig.

A január óta tartó, váltakozó erősségű arcüreggyulladás csodás eredménye az orrom körüli bőr hardcore kipirosodása.

Neogranormonnal kenem. Nem aprózom el.

Az, hogy már megint nem kapok levegőt, mellékes.

Teljes mértékben kiköltöztem az erkélyre, és elloptam a szobatárs netkábelét.

Az egyik tanító néni a iskolában azt mondta, hogy szeretne másoknak is ilyen sok jót mondani a féléves munkájáról, mint nekem, és adott egy ötöst (ezt feltétlenül le kellett írnom, mert simogatja a kis egómat).

Szeretnék csinálni egy vizsgakipipálós listát, hogy meglássa a világ, mennyire kemény is ez a japán szak, és valójában én is mennyiredemennyire keméy vagyok. Amúgy jövő héten befigyel egy szóbeli vizsga. Japánul. Annyira gáz lesz. Fosok is tőle rendesen.

ezzel

elmentem ide

ilyet ettem

azzal, akit

^^

Most olyan, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha itt van, és minden csak akkor szép, ha vele élem át, és csöpögni lenne kedvem, amit nem akarok, de ha egyszer annyira kell a lénye és úgy hiányzik.

Elfelejtettem a nevét a lánynak, akiért elhagyott az ex.

Azért ez mekkora már :D

Csütörtök. Részeg japánosok. Lomtalanítás a Dohány utcában. És a tébécés fa-fejdísszé átlényegülve(fuj).

meg amúgy arra jöttem haza h van új ágyam ám és kkár h ma nem is fogom aludni benne de ez egyilkyen csütörtök amikor ez meber ismeretlen helxekre megy bulizni zh után és azt se tudja mi van, de alvás nékül megy haza.

Hazahoztam egy tbc fát ás lopott nekem Samir egy lámpát (ez persze nem igaz). Nóri meg először örült, aztán meg kiakadt, h alhozott egy dürer kertes táblát. Pózoltam Fidesz plakáttal, kötlelező haladási irány táblűvaé, és a halál aszán buliztam, ahol Samirrel kerestünk egybankautomatát, és rájöttünk, h ez már nem a civilizűció, mert nincs 5 percen belül bankomat. Ezért kénytelenek voltunk venni egy vörös martinit, pedig én mosndtam, hogy rosszban vagyok vele. Meg vodkával is, és minél inkább próbálok békülni, annél makacsabb....

Meg találkoztam Annával is a dióban, örültem neki nagyon, és ő olyan szép amúgy.

Tudtátok, h a dohány utcában lomtalanítás van???

Olyan rossz, amikor álmodom valamit, és egész nap megmarad utána a kellemetlen érzés szívtájékon.

Főképp, mivel teljesen jogtalan és irreleváns álom volt.

...és majd elfelejtettem, hogy ma a Ferencieken lekakilt egy madár.

Ez pedig, igen is jó zene, hiába fikázza Zsé.