Utaztam 800 km-t, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem, mintha haluznám, amik történnek velem, de akárhogyis, megérte. Nagyon megérte. Reggel hatra kiborítottam magam idegileg - megint, a semmiért, egy szarság miatt. Önmarcangolás rulz.
Szerintem ő a legambivalensebb ember, akivel valaha találkoztam. Nem tudom elhinni, hogy ennyire nem ismerném, hogy ennyire átb@szott, de a körülmények ezt mutatják.
Ilyen rossz emberismerő vagyok? Vagy csak le kellene szoknom arról, hogy jót feltételezek az mindenkiről?
Nem tudom:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése