Hát most az van, hogy kurvajó volt Olaszország, ellenben arra értem haza, hogy kibasztak egy kötelező óráról, csak úgy. Felvettem, benne voltam a névsorban, a tanszéken kerengő faszom papíron is, és a tanár úgy döntött, h nem járhatok oda és kész.

Amikor mindezt elpanaszoltam anyámnak, azt mondta, hogy el kellene döntenem, hogy szórakozás, vagy egyetem (még jó, hogy előző félévben 5.9es kreditindexem volt, azt aztán lehet nulla tanulással, hogyne, persze),én tehetek róla, hogy kiraktak, és mellé még, hogy úgyse fogok elérni semmit, mert ahhoz protekció kell (önellentmondás, jó anyám, de én már inkább nem vitatkozom).

Hiszen csak játszom a meg nem értett embert.

Holnap elindulok Olaszországba.
Ehhez képest helókittis pizsiben ülök az Adri gépe előtt, kefírt eszek hogy pótoljam a héten kiírtott bélflórám kukoricával.
Nem pakoltam össze, nem vásároltam be, és rendetlenség van.

Nekem nem kell az egyszerű élet, de nem ám, mindig ki kell találni valamit.
Hányok magamtól.

Szerintem a világ egyik legjobb érzése, amikor libabőrös leszek az első korty kávétól.

Húgtól kapott igen találó bögre, illetve szülinapos bonsai a rajztanártól.

Annyira szép! Remélem nem fogom két hét alatt kinyírni :)

Amúgy élek ám, csak faluhelyen nem volt net mostnában (mert volt egy kurvanagy viharos jégverés).

Ma meg úgy kicsit adtuk az érzésnek, meg bebaszcsiztunk, de meglepő módon a társaságból én bírtam legjobban. Most meg nem tudom eldönteni, hogy a vidéki romantika része-e, hogy hallom, h az utcán vki nagyban öklendezik. Lehet anak köszönhető h a házunk körül 3 kocsma van.

Voltam a múltkor osztálybulin, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy ott lenni, vagy eljönni volt-e jobb, de nembaj, mert remélem megmenti valaki a karrierem (a tévébenlevéssel és a 40 kilóval se tudom felvenni a versenyt, de már nem is akarom). Akkor am hazajöttem onnan írtam valamit, de remélem senkise fogja látni sohase, mert valószínúleg oly szánalmas, hogy nem közszemlére termett.

"...nekem is végre aludni kéne már..."

állandóan ez megy a fejemben

Szörnyű tragédia történt.*

"Nagy örömünkre (és büszkeségünkre) Krupp tanár úr féléves meghívást kapott a heidelbergi egyetemre, hogy a Klasszika-filológiai Intézetben oktasson."

Drága Krupp tanár úr, miért hagyott el engem?? Másnál nem tanulok latint, nem és nem!

*ez nyilván nem tragédia, főképp neki, biztos jó ott Heidelbergben, de úgy fog hiányozni :(

A kapcsolatunk szintet lépett.

Voltunk a sóstói házban, gyerekkori fényképeket nézegettünk, meg iskolás rajzokat, és végre ketten voltunk egyedül.

Olyan jó, jó, jó. És még motoroztunk is, bár csak Tokajig.

Teljesen rákattantam Péterfy Bori második albumára. Amúgy meg ez a nyár eléggé nagy punnyadás, semmi érdekesről nem tudok beszámolni. A legutóbbi izgalmas dolog a beertokot és a rajztanárral töltött időt leszámítva az egri hétvége volt Zolinál.

Gondolkodom most is sok dolgon, csak nem írom le őket, hanem inkább elmondom valakinek. Meg is lennék ijedve, ha nem járna az agyam semmin. Az nem én lennék.

Beertok

Elindultam egy nappal hamarabb (de a legkevésbé sem bánom mert a koliban aludtam), szerdától szombatig nem fürödtem - nem lévén vizesblokk a fesztiválon -, és beázott a sátram, amit először enyhén illuminált állapotban egy domboldalban állítottunk fel, szóval még rohadtul kényelmetlen is volt. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, remélem jövőre is megyünk, éljen a Beertok, mert beertuk :D Igaz, hogy a beázás és szárazruhanélküliség nélkül csak szombatig, de állatság volt az egész. Ereszd el a hajam- igénytelenül. Azért a kullancsot kihagytam volna, de annyira kárpótolt minden hiányosságért a társaság... olyan jó volt látni mindenkit :)

Ja és mekkora, hogy a brit fellépő 3 sátorral arrébb táborozott, és a felesége japán volt, aki velünk spanolt :D

Csak én vagyok úgy vele, hogy néha annyira, fáj, ami elmúlt?

Vajon miért vagyok cinikus?

És ezt a kérdést még csak nem is én tettem fel magamnak, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy újra és újra előbukkanjon a tudatom peremén. Csúnya, csúnya kérdezősködő, úgy utállak téged.

Anita üzenete:

*szegény moszika nem bírja a meleget

*ki van tikkadva egész nap

nicdoc üzenete:

*szegény

*nem csodálom am

*a szomszéd néni is panaszkodott

*pedig neki bundája sincs

Anita üzenete:

*:D:D

Kéne megint olyan naplót írni, amilyet áltsuliban. Amibe lehet olyat is, hogy halálosanszerelmesvagyok ebbemegabba, és úristen, rámnézett, és húúú hátha táncolunk a sulibulin. Anno még tervet is készítettem, miyen felnőtt leszek (nem merem visszaolvasni, hátha pont arra tartok, amilyen nem akartam lenni).

Húgom, úgy irigyellek. Lehetne megint minden feketefehér, szürke nélkül.

Vagy egy pillanattól szivárványos jókedvű egy egész nap.

Nem akarok felnőni, ó nem, segítség.

Tegnap olyan eszeveszett marhaságot álmodtam és egy olyan illetővell h ááááááááááá. Az életünk hátralevő részének együtt töltése és boldogan amíg... csak a legkisebb hülyeség volt. Jézusúristen.

Az ágynyugalom unalmában egész nap tévét nézek. A nesönelen egy olyan műsor megy, amiben az univerzum dolgait viszonyítják egymáshoz.

A naprendszer pl. arányosan felépítve kilóg a parkolóba egy amerikai focipályáról.

Ha az atom akkora lenne, mint egy katedrális, az atommag akkora lenne, mint egy légy.

Ha az Univerzum galaxisai borsók lennének, a több milliárd borsó megtöltene egy sportcsarnokot.

A részecskegyorsítóban az atomok ütköztetése meg olyan, mint amikor összetörünk egy malacperselyt.

Szédülök.*

*pedig egyszer tartottam kiselőadást fizikából, a kvarkokról, meg a kvantmszíndinamikáról

Hát, az történt, hogy a doki úgy döntött, ha már ott vagyok, akkor megcsinálja az orrsövényemet is. Ezért jöhettem haza ma, és nem tegnap. És csupa pozitív élménnyel. Mindenki nagyon kedves volt, komolyan, kettőt tüsszentettem és jött a nővér, hogy jaj nem esett-e ki a tampon az orromból. Merthogy be volt tömködve kb. az agyamig, és úgy néztem ki, mint egy ausztrál őslakos. Jah, és a slussz poén, hogy a gyerek részlegen feküdtem, mert csak ott volt hely :D Volt egy kisfiú, aki péntektől máig megállás nélkül visított, és egy retkes vödörrel meg egy ecsettel járkált, és azzal sem tudták lekenyerezni, hogy apa megígérte, vesz neki bele feséket is. Haláli. A műtösöket meg félkábán lenyűgöztem: az egyikük motort akart venni, méghozzá choppert, én meg közöltem vele, hogy amennyiben ragaszkodik a japán motorokhoz, akkor a Yamaha Drag Star a tuti.

A szobatársam meg furán nézett rám onanntól kezdve, hogy a branül bekötése után azt mondtam anyámnak, örülök, hogy legalább nem kell keresni a vénámat, ha be akarom lőni magam. Humortalan egy csaj.

Holnap lesz a bobtalanítás napja.

Nem tudom, mennyire normáls dolog, hogy most még nem parázok miatta. Szerintem holnap leszek befosva, amikor felfogom, hogy igen, rá kell feküdnöm egy műtőasztalra, elaltatnak, és teljesen rá leszek utalva az engem körülvevő emberekre. De azt a fél órát csak kibírom :D

Najó, talán egy icipicikét mégis félek.

picsafon: beizzítva

Lett négy kiscicánk. Imádnivaló kis dögök.

A masszőröm pedig azt mondta, hogy azért keletkezett Bob, mert volt egy kóbor lelkem. Amúgy csinál bizarr dolgokat. Ahogy beléptem az ajtón, azzal kezdte, hogy: a bal oldal? Aztán megizélt, és most jobban kapok levegőt. Érdekes…