Egy átlagos péntek este

Bele sem merek gondolni, mekkora a szánalomfaktora over 9000 annak, hogy Zsófival az egész esténket a Csiba TV előtt töltöttük. Az addig ok, hogy megnéztük az Inuyashát (mióta itt vagyunk először, mert mindig elfelejtettük!!!), de aztán bambultunk tovább egy 1976-os sorozatot, és elkezdtünk nyáladzani az egyik főszereplő arcát/testét látva,hogy úristen férfiiiii! Hogy a japán fiúk lefosott sárgára festik a hajukat, és női táskával járnak, már megszoktuk ugyan, azonban igen érdekes reakciót vált ki belőlünk, ha valami ettől eltérőt látunk...*

Itt van ő, Kanda Maszaki!

Ja és kicsit beteg vagyok, de remélem meg tudom úszni az orvost, kúrálom magam házilag mézes teával meg C vitaminnal, és szitkozódom, hogy nincsen jóféle pálinkám. Szakéval gargalizálni nem szeretnék. Pfuj.

*főképp egy bizonyos kék szemű, hosszú hajú, szőrös, legtöbbször borostás férfias férfi felzaklató látványára gondolok

ez egy olyan kép, amin egyszerre van hó, meg pálmafa

Komolyan basszák már meg, hogy nem bírják felfűteni a sulit. Annyira fázott a lábam, hogy fájt. Tudom, hogy a japóknak meg se kottyan, a középiskolás lánykák harisnya nélkül császkálnak 5 fokban... de hát na, azért gondolhatnának szerencsétlen európaira is kicsit :( Otthon a mínusz 15 fokban nem fázom ennyire, mint itt... köcsög páratartalom, ez az alattomos hideg bemászik a ruha alá, és ráadásul minden tanterem jégverem és a lakás is olyan huzatos, hogy megőrülök. Plusz légkondival kell fűteni. Rettenet. Kéne egy ilyen, és akkor nem lenne semmi gond: 

Kotacunak hívják, gyakorlatilag egy fűtött asztal, futonnal (mondhatni paplan xD) letakarva. Zseniális. Csak két probléma van vele: nincs rá pénzem, és nem tudnám hova tenni a hatalmas lakásban.

Olyan jó lenne, ha lenne pénzem. Nézegettem a büdös csigazabáló pi az egyik francia lány képeit, aki épp most jött vissza Kiotóból, hagyományos szállóban szállt meg, meg egyáltalán megengedheti magának, hogy elmenjen... 

Mellesleg a kínai szomszédainkat is utálom, mindegyik kezében virít az ájfón, de arra nincs eszük, hogy rendesen kitegyék a szemetet, és ne vonzzák ide az összes csótányt meg kóbor macskát a ház elé. Komolyan, nem zavarja őket, ha szakadtan hajítják ki a szemeteszsákot, úgy hagyják, ahogy puffan. Van, amikor nem lehet bejönni a lépcsőházba a szeméttől. Ráadásul rendszeresen hajnal 3-ig partiznak fölöttünk, és bútorokat tologatnak, meg ordítoznak. Nekem magas az ingerküszöböm 3 év koli után, de kapják már be. 

Na ennyit a rinyálásról. Félreértés ne essék, továbbra is szeretek itt lenni, egyre több japán kaját tudok elkészíteni, tanulok is sokat, de a cserediákok élete nem csak játék és mese... rohadjatok meg szemét kínaiak a partijaitokkal meg azért is mert minden nap halljuk ahogy szexeltek!!!

Ja és a mai nappal biztossá vált az elhatározás (ami megvan, mióta az eszemet tudom, mármint a tetoválást illetőlen), hogy magamra varratom ezt:

半

分

Igazából Tokióban akartuk átinni magunkat az új évbe, de egyszerűen sajnáltuk a pénzt a vonatjegyre, szóval átmentünk a szomszédba, a másik három magyar lyány lakására, és családiasan bár, de alkoholtól fűtötten szilvesztereztünk. Amúgy annyira nem is szeretem ezt az ünnepet amúgy, de most így jó volt, csak cseppet befagyott a picsám a kb. 35 méteres hazaúton, lehet mégsem volt olyan jó ötlet a nyári ruha. De Zsófi kurvás rúzsa ismét kihozta belőlünk a hülye picsát a pózolhatnékot, szóval indokolatlan mennyiségű érvénytelen kép készült rólunk...

Üdv a sárkány évében :)

Kiskarácsony, nagykarácsony...

Kalács az ugyan nem sült, mert nincs sütőnk, de az egyik magyar lyánynak küldött az anyukája bejglit. Omnomnomnomnom...

Tulajdonképpen Zsófival abban a hitben voltunk, hogy egy ordibálás-és stresszmentes karácsonyunk lesz, mert mi a 24-i (!!!) bevásárlás után szépen megsütöttük a fasírtunkat, puccba vágtuk magunkat, és teljes lelki nyugalommal átsétáltunk a lányokhoz az utca másik végébe, ahol a mi kis partink helyszíne volt... Beléptünk, a lányok meg fel-le rohangáltak a konyhában, és egymással kiabáltak a félkész kaja fölött, enyhén becsípve :D Stílszerűen felvisítottam, hogy: "Legalább karácsonykor ne veszekedjeteeeeeek!" Majd végül minden kész lett, és még forralt bort is ittunk :)

Ahhoz képest, hogy soha nem ünnepeltem még külön a kiccsaládtól, nem is sikeredett rosszul :)

Szóval, boldog karácsonyt!

A mai egy pontosan olyan, nap, amikor millió dolgot kéne csinálnom, és valószínűleg ezen felbuzdulva semmibe sem fogok belekezdeni, főképp mert negyed kettőkor bírtam magam kirugdosni az ágyból... 

Tegnap nagyon jó esténk volt, elmentünk egy évbúcsúztató bulira (bónenkai), és ettünk sabusabut, ami isteni finom volt és annyira degeszre ettem magam, hogy kb. gurultam a hazafelé vezető úton. Csináltunk purikurát is a résztvevőkkel, íme: 

  Aztán, amikor a társaság egy része továbbment kocsmázni, mi szépen elköszöntünk, és hazajöttük aludni, én leginkább azért, mert indokolatlan mennyiségű pénzt elkúrtam ebben a hónapban haszontalan hülyeségekre  elképesztően fantasztikus dolgokra, mint például a Kensin gyűjtőknek szánt kiadására... (Első kötet, színes oldalakkal, és új karakterdizájnnal a belső borítón!!! A Jump Festa egy szelet mennyország!!!) Ja meg szereztem egy nélkülözhetetlen Dragon Ball törülközőt (enélkül nyilván nem lehet élni) :D*

*de azért télikabátot nem veszek mert az tök fölösleges. majd veszek fel két pulóvert, vagy legfeljebb befagy a seggem.

Azért az milyen már, hogy az egyik japán barátunk ma azzal fogadott, hogy "Kurva hideg van!"? :D Kedden tanítottuk neki ezt a nagyon hasznos kifejezést, és felbuzdulva azon, hogy meg is jegyezte, azonnal elláttuk még néhány, a magyar élethez nélkülözhetetlen szóval. Most már bazmegezhet, és kiabálhatja, hogy lófasz :D

Ja és amúgy a levis bekaphatja, mert bár tisztában vagyok vele, hogy görög oszlopok nőttek ki a csípőmből lábak helyett, azért mégiscsak túlzás, hogy három hónap után elszakadt a fostos gatyám! Úgy felbaszott az ideg, főleg mert rohadtul csóró vagyok, és nincs pénzem másik nadrágra, szóval tűvel és cérnával a kezemben, a nadrágomat foltozva átkozódtam mint egy idióta.

Na hát most az van, hogy van ugyan a másik blog, de az utazgatós információs valami lett, és amúgy is Zsófi is ír bele, ergo nem ömlenghetek magamról meg nem írhatom bele a faszságaimat* és némileg moderálnom kell az önnön nyelvezetemet is (katasztrófa!), ezért vissza kell térnem. 

Mondjuk most épp nincs miről ömlengenem/panaszkodnom, mert aludtam eleget és nem állok a végkimerülés szélén, plusz megérkezett otthonról a pakkom, irdatlan mennyiségű csokoládéval és téliszalámival. Kevés kell mostanában a boldogságomhoz... 

*mi az, hogy a helyesírás-ellenőrző aláhúzza azt, hogy faszság?  

Tényleg el vagyok halva, a Levi's tényleg tudott olyan nadrágot gyártani, amit felvettem, és passzolt, és fasza volt, és szép, meg is vettem azonnal, és még le is volt árazva nem kicsit. Emellett beszereztem egy kurvajó sarut is a várban a Mesterségek Ünnepén. Nagyon expeditíven vásároltam, most viszont nincs egy kurva fillérem se sállálálálá.

Fogynak a napok, és ennek örülök is, meg nem is, mert nem kicsit vagyok befosva, hogy mi lesz velem. Azt hiszem, még mindig nem fogtam fel igazán, mi is történik, pedig már a kezemben van a tartózkodási engedély is. Szerintem akkor ébredek majd rá a helyzet súlyára, amikor a repcsiről nézek le Budapestre. Ja, pláne, hogy soha életemben nem repültem még, még egy lófasz lásztminit fapadossal se, görögbe, vagy sármelsejkbe, tehát gondoljunk csak bele, kérem, hogy első utam milyen izgalmakat tartogat, mivel mintegy 16 órás lesz. Fákkjee..

Spoiler következik: kedves emberek, akik a Skins negyedik évadját írtátok, kapjátok be, mert megöltétek Freddiet, aki a legszebb volt, hát ez engem teljesen kiakasztott, hogy egy nyomorék pszichopata kellett h kinyírja  egy baseballütővel?! Ne már... 

Nem nagyon akarom elhinni, hogy a Levi's meg tudta oldani a nadrágvásárlási problémákat. Jó, jó, volt már Levi's gatyám, és klasszisokkal jobb volt, mint bármelyik kínai (jól bírta a kiképzést, de a görög oszlop jellegű lábaimnak nem tudott ellenállni, természetesen combnál elszakadt), de hogy megkímélnek a hosszan tartó próbálgatástól, meg idegbajtól, és sírógörcstől elkeseredéstől, hát... Igen szkeptikus vagyok. Viszont elszántam magam, hogy hajlandó vagyok kifizetni azt a horribilis összeget, amit van pofájuk elkérni egy rohadt nadrágért - persze csak akkor, ha tényleg olyan fasza, mint amilyennek mondják. Ha nem, akkor egyszerűen követelem a Curve ID próbálás után járó ingyen táskát, és elhúzok, éljen a trógerség!

És most következzék a legszebb mondat, amit életemben olvastam:

"Malignitásra utaló szöveti jelek nem láthatók."

Most már pikk-pakk meggyógyulok, és jövök, Japán! \(*o*)/

Szeretek itthon lenni, meg minden, de a környezetem ingerszegénységét semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy napon fénypontja a 17:55-kor kezdődő India - álmok útján c. brazil-indiai sorozat. (Ma lesz e befejező rész!!!)

Bence is elment, elvitte megint a szívem egy darabját, de csak azért, hogy visszaadhassa, amikor legközelebb találkozunk :)*

*nálunk volt 3 napot, jelentem, az itthoni premier sikeres volt

Van ez a hülye fétisem az esküvői blogokkal. Komolyan képes vagyok izgulni, hogy megtalálják-e a vőlinek azt a ciklámen inget, ami elengedhetetlen a lagzi arculatához, meg azt is, hogy a menya meg tudja-e venni a harmadik cipőjét is a nagy napra. 

Sejtek valami betegeset amögött, ahogyan vadászom az esküvőkön készült képeket, és tök idegen emberek házasságkötését nézem, meg osztályozom (mintha bármi jogom/közöm lenne hozzá). 

Persze ez nem azt jelenti, hogy számolom vissza a napokat a nemlétező hetedhét országra szóló menyegzőmig, ó nem, csupán perverz kis szenvedély.

Erről pedig eszembe jut, hogy amióta az eszemet tudom, úgy közlekedek minden lépcsőn, hogy az utolsó lépést a jobb lábammal teszem meg. Ismeretlen lépcsőknél csalok, de pl itthon minden lépcső jobblábas - tehát jobbal kell kezdeni, hogy jobbal fejezzem be, viszont vannak ennél sokkal bonyolultabbak (egyetem B épület a tanszékig bal-jobb-bal-bal, Bence albérlete jobb-jobb-bal-jobb-bal-bal-jobb-bal), és az is eszembe jut, hogy nem vagyok ép elméjű. 

Az elmúlt pár nap tanulsága, hogy minden tiszteletem a császármetszéssel szülő anyáké, akik ellátják a babáikat a fincsi kis fájdalmak ellenére is - ezeket jelenleg én is tapasztalom. De legalább fel leszek készülve mindenre, majd ha lebabázok (és anyát odaköltöztetem magamhoz egy hétre segítség gyanánt :D)

Ha bárkinek kérdése lenne, szívesen megosztom a laparotómiával kapcsolatos tapasztalataimat...*

A miért pont velem történik ilyen, és megint el van cseszve a fél nyaram maszlagtól (megint nem lett jogsim, megint nem tudtam dolgozni stb) inkább megkímélem magam, nincs kedvem ilyeneken gondolkozni...

Ja, és nem tudok elmenni a diplomaosztómra, mert csak hétfőn szedik ki a varratot :(

*lányok, menjetek nődokihoz. komolyan.

Most jöttem a masszőrtől, és azt mondta, egyensúlyban van bennem az energia. Ilyet még soha nem mondott, pedig már ismerem egy ideje.

Nem kis meglepetésemre ötöst adtak a záróvizsgán. Vicces volt, mert már az első mondatomba felháborodva belekötött a prof (aki matuzsálemi korú, és amúgy már nyugdíjban van, és az egész 3 év alatt egyetlen órát tartott nekünk), és ezt folytatta 40 percen keresztül. Lényeg a lényeg, megvan a diplomám.

Szeptemberben meg, ha minden jól megy, akkor lelépek kis hazánkból :) Egy Togane nevű városban fogok egyetemre járni, és úgy megtanulok japánul, hogy amint ismét magyar földre teszem a lábam, állásajánlatokkal fognak bombázni, én meg nem fogok győzni válogatni. Ez a terv.*

Most meg itthon vagyok, ami jó, mert amikor a húg épp nem kamaszodik nagyon, akkor nyugodtság van, meg van rendes kaja, és eszem zöldséget, nem csak szezámmagos csirkét, meg smacklevest.

Persze mennék már vissza Pestre, mert ülnék a gödörnél éjhosszat, meg fetrengenék napokig az Izabella utcai bálteremben... :)

*meg az, hogy a használt bugyijaim értékesítéséből fogok mellékjövedelemre szert tenni

Nem tudok semmit.
Holnap lehet szidni, aztán vagy kivágnak, vagy délutánra lesz egy diplomám.
Jajjj de nagyon be vagyok fosva...

Felhívtam - nem tudom, miért.*
Lehet, hogy nem volt jó ötlet.




*hiszenmárakkorfelakartamhívniazonnalamikormegtudtamhogyfelborultafixiveldenemmertemésmostmegaztálmodtamhtörténtvelevalamihátfelkelletthívnihogytudjammivanvelejaj.