Csak én vagyok úgy vele, hogy néha annyira, fáj, ami elmúlt?

Vajon miért vagyok cinikus?

És ezt a kérdést még csak nem is én tettem fel magamnak, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy újra és újra előbukkanjon a tudatom peremén. Csúnya, csúnya kérdezősködő, úgy utállak téged.

Anita üzenete:

*szegény moszika nem bírja a meleget

*ki van tikkadva egész nap

nicdoc üzenete:

*szegény

*nem csodálom am

*a szomszéd néni is panaszkodott

*pedig neki bundája sincs

Anita üzenete:

*:D:D

Kéne megint olyan naplót írni, amilyet áltsuliban. Amibe lehet olyat is, hogy halálosanszerelmesvagyok ebbemegabba, és úristen, rámnézett, és húúú hátha táncolunk a sulibulin. Anno még tervet is készítettem, miyen felnőtt leszek (nem merem visszaolvasni, hátha pont arra tartok, amilyen nem akartam lenni).

Húgom, úgy irigyellek. Lehetne megint minden feketefehér, szürke nélkül.

Vagy egy pillanattól szivárványos jókedvű egy egész nap.

Nem akarok felnőni, ó nem, segítség.

Tegnap olyan eszeveszett marhaságot álmodtam és egy olyan illetővell h ááááááááááá. Az életünk hátralevő részének együtt töltése és boldogan amíg... csak a legkisebb hülyeség volt. Jézusúristen.

Az ágynyugalom unalmában egész nap tévét nézek. A nesönelen egy olyan műsor megy, amiben az univerzum dolgait viszonyítják egymáshoz.

A naprendszer pl. arányosan felépítve kilóg a parkolóba egy amerikai focipályáról.

Ha az atom akkora lenne, mint egy katedrális, az atommag akkora lenne, mint egy légy.

Ha az Univerzum galaxisai borsók lennének, a több milliárd borsó megtöltene egy sportcsarnokot.

A részecskegyorsítóban az atomok ütköztetése meg olyan, mint amikor összetörünk egy malacperselyt.

Szédülök.*

*pedig egyszer tartottam kiselőadást fizikából, a kvarkokról, meg a kvantmszíndinamikáról

Hát, az történt, hogy a doki úgy döntött, ha már ott vagyok, akkor megcsinálja az orrsövényemet is. Ezért jöhettem haza ma, és nem tegnap. És csupa pozitív élménnyel. Mindenki nagyon kedves volt, komolyan, kettőt tüsszentettem és jött a nővér, hogy jaj nem esett-e ki a tampon az orromból. Merthogy be volt tömködve kb. az agyamig, és úgy néztem ki, mint egy ausztrál őslakos. Jah, és a slussz poén, hogy a gyerek részlegen feküdtem, mert csak ott volt hely :D Volt egy kisfiú, aki péntektől máig megállás nélkül visított, és egy retkes vödörrel meg egy ecsettel járkált, és azzal sem tudták lekenyerezni, hogy apa megígérte, vesz neki bele feséket is. Haláli. A műtösöket meg félkábán lenyűgöztem: az egyikük motort akart venni, méghozzá choppert, én meg közöltem vele, hogy amennyiben ragaszkodik a japán motorokhoz, akkor a Yamaha Drag Star a tuti.

A szobatársam meg furán nézett rám onanntól kezdve, hogy a branül bekötése után azt mondtam anyámnak, örülök, hogy legalább nem kell keresni a vénámat, ha be akarom lőni magam. Humortalan egy csaj.

Holnap lesz a bobtalanítás napja.

Nem tudom, mennyire normáls dolog, hogy most még nem parázok miatta. Szerintem holnap leszek befosva, amikor felfogom, hogy igen, rá kell feküdnöm egy műtőasztalra, elaltatnak, és teljesen rá leszek utalva az engem körülvevő emberekre. De azt a fél órát csak kibírom :D

Najó, talán egy icipicikét mégis félek.

picsafon: beizzítva

Lett négy kiscicánk. Imádnivaló kis dögök.

A masszőröm pedig azt mondta, hogy azért keletkezett Bob, mert volt egy kóbor lelkem. Amúgy csinál bizarr dolgokat. Ahogy beléptem az ajtón, azzal kezdte, hogy: a bal oldal? Aztán megizélt, és most jobban kapok levegőt. Érdekes…

AMúgy én nem tusom mi van, de hogy ilyen szánalmasm ennyiségű alkohol beüssön az nár nagyon szar.

oda, vissza, és még egyszer

Megöl az unalom. Szakad az eső, ki sem tudom húzni a lábamat sehová. Mászkálok itthon, mint valami kóbor lélek, nézek ki a fejemől, azt se tudom, mi van, nem találom a helyem.

Szombaton kisvárosunk csapatát erősítettem a legfittebb város cím elnyeréséért folytatott küzdelem során: sakkoztam. Az indulók átlagéletkora 50, a mezőnyben 2 db női játékos. Egy fazon, aki gondolom már nem az első sörét fogyasztotta aznap, beordibált az aktuális ellenfelemnek, hogy: "Hűűű Jauzsi, a táblát figyejjed! Ha vesztel, legalább már tudom, mér vót!" Egy élmény volt. Komolyan. De legalább láttam focizni apát, aki megmentette a meccset és amúgy is ő a legkeményebb, lealáz minden huszonéves kis pöcsöt rúgott egy nagyon szép gólt.

Megünnepeljük a vizsgaidőszakom végét. A söröm és én, meg a Doors.

Sin. max. polyp. ls.

Még számomra is hihetetlenül hangzik, hogy meglett 16 tanegységem. Már csak egy vizsgám van hátra, ha minden jól megy, jövő héten haza is költözöm. Nyáron meg kellene csinálnom végre a jogsit, meg megtanulni normálisan japánul, meg ledobni laza 10 kilót, meg melózni, meg bulizni meg motorozni meg kiskutyafasza.

Persze a terveimet némiképp keresztülhúzta kedves Bob, akinek kilakoltatására július másodikán kerül sor. De legalább azt tudom, hogy a doki nagyon jó fej - számomra teljesen új élmény volt, hogy úgy beszélt hozzám, mintha én is egy értelmes emberi lény lennék, nem valaki olyan, aki nincs beavatva az orvoslás misztériumába, éppen ezért túlságosan korlátolt és amúgy is idióta ahhoz, hogy felfogja, mit magyaráznak neki.

CT

Tudtam én, hogy Bob él és virul, meg nagyon jól érzi magát, de azért kissé meglepett, hogy január óta 2,5 centisre nőtt. És még orrsövényferdülésem is van (de csak egy kicsi). Jesssz!

A szobám takarításához fűződő érzelmeimet reprezentálandó

Most megyek, és megnézem az ex barátnőjét a tévében.

Spontán alkoholizálás? Hát már hogy a viharba ne...

Aztán kissé hosszúra nyúlt hazaút... a Blaháról, útba ejtve a Gellérthegyet, ahol véletlenül ottragadtunk két és fél órát? A sárkányos szobor annyira gyönyörű volt, és meséltem Párizsról, meg a francia kastélyokról, ő meg a tengerről.

Csak tudnám hová indultunk egyáltalán ebben az egészségtelen időben.

A térképet meg Rommel küldte karácsonyra.

Elmenekültünk, amikorfelrobbant az épület, és én megfogadtam, hogy szappanopera-színésznő leszek Mexikóban, ő pedig azt, hogy Indiában kutató. Évekkel később visszatértem, a fogadalmamat beváltva, aztán beszéltem spanyolul, és elkezdtük csinálni a kocsiját, ami fekete volt. Ő heggesztett, én políroztam. Egyszercsak lecseszett, hogy nem jól csinálom, mire én sértődötten hozzáfogtam összedolgozni a fasírt hozzávalóit, de előtte levettem a gyűrűmet - nehogymár tojásos legyen. Aztán a fiú meglocsolta a hibiszkuszt málnaszörppel, és én felháborodtam, hogy megöli a virágot, és attól úgysem lesz piros.

Aishwara Rai, aki gyönyörű

Tegnap a nyugatiban battyogtam kifelé a boltból, hullahaláldögfáradtan és némlieg kedvetlenül, amikor hallom, hogy valaki a nevemen szólít. Na ki volt az? Hát persze h Cs... Gondoltam, már csak te hiányoztál a boldogságomhoz, bazmeg...

Megkérdezte, hol ülök, miközben szurkolt, hogy csak ne mellém szóljon a jegye. Aztán én felültem a vonat egyik végén, ő meg a másikon, és én arra gondoltam, hogy akkor menjen oda hozzád nő, amikor én odamegyek, mire felhívott, és 5 percen keresztül arról beszéltünk, hogy márpedig valahogy meg kellene oldani, hogy együtt üljünk, de én akkor sem megyek oda. (Ez elvi kérdés.) Aztán nagy kegyesen odaült hozzám, és végül is egészen jól elvoltunk, néztünk Californicationt meg South Parkot, meg mutattam neki indiai zenét, mire megállapította, hogy megbolondultam.

A hangulat kedélyes maradt volna, ha nem villódzik végig a fejemben, hogy a lakótársaddal dugjöttél össze, miközben engem hülyítettél, hogy fulladnál meg.

Ono sensei vizsgáján: 100%.

Annyira fáj a szívem, hogy nem mehetek Japánba.

(Ösztöndíj: fail.)

A mai japántöri vizsgában összekevertem az antantot a tengelyhatalmakkal. Erre nincs mentség, nincs (még az sem, hogy megtanultam olyanokat, hogy kincsúnarabinikugesohattó meg nicsibeianzenhosódzsójaku). Ha ezt a drága Ferenczi Sanyi* megtudja... letagadja, hogy valaha tanított.

*ó istenem azok a töriórák, örökké szerelmes leszek beléd

Bob krónikái - 234. fejezet

Kedves naplóm!

Hétfőn igazán izgalmas napom volt. A gazdatestem megint elvitt megmutatni egy orvosnak. Lehet, hogy ő kifog rajtam... ultrahanggal vizsgálgatott, miközben próbáltam volna vacsorázni! Megint antibiotikumot írt fel neki - nem értem miért, az eddigiek sem használtak... Viszont ha az otthonos kis arcüregem tulajdonosa elmegy a kórházba a beígért CT-re, lehet, hogy csomagolnom kell. Micsoda macera lesz megint otthont találnom! Olyan szépen berendezkedtem itt! Addig élvezem a dolgot, amíg lehet, mindenképp van még hátra néhány hetem...a CT eredményétől függ, tipliznem kell-e. Ki tudja, lehet, hogy örökre maradhatok!

Pfpfpf...

Elmentem futni. Ennek oka - a fáradtság miatt agyilag zombivá alakuláson kívül - , hogy a testem egyre inkább hasonlatos a willendorfi vénuszéhoz.

A konklúzió pedig az, hogy a fizikai állóképességem finoman szólva is szánalmas. De most elhatározom, hogy kitartó leszek, és legközelebb egy sarokkal később fordulok a visszafelé vezető útra xD *

*igazából kicsit mgijedtem, hogy 40 évesen megpusztulok infarktusban, meg kicsit zavar, hogy Bob vígan éldegél az orromban és nem akar elmenni és mi van ha már felnyúlt az agyamig.

A január óta tartó, váltakozó erősségű arcüreggyulladás csodás eredménye az orrom körüli bőr hardcore kipirosodása.

Neogranormonnal kenem. Nem aprózom el.

Az, hogy már megint nem kapok levegőt, mellékes.

Teljes mértékben kiköltöztem az erkélyre, és elloptam a szobatárs netkábelét.

Az egyik tanító néni a iskolában azt mondta, hogy szeretne másoknak is ilyen sok jót mondani a féléves munkájáról, mint nekem, és adott egy ötöst (ezt feltétlenül le kellett írnom, mert simogatja a kis egómat).

Szeretnék csinálni egy vizsgakipipálós listát, hogy meglássa a világ, mennyire kemény is ez a japán szak, és valójában én is mennyiredemennyire keméy vagyok. Amúgy jövő héten befigyel egy szóbeli vizsga. Japánul. Annyira gáz lesz. Fosok is tőle rendesen.

ezzel

elmentem ide

ilyet ettem

azzal, akit

^^

Most olyan, hogy mindennek csak akkor van értelme, ha itt van, és minden csak akkor szép, ha vele élem át, és csöpögni lenne kedvem, amit nem akarok, de ha egyszer annyira kell a lénye és úgy hiányzik.

Elfelejtettem a nevét a lánynak, akiért elhagyott az ex.

Azért ez mekkora már :D

Csütörtök. Részeg japánosok. Lomtalanítás a Dohány utcában. És a tébécés fa-fejdísszé átlényegülve(fuj).

meg amúgy arra jöttem haza h van új ágyam ám és kkár h ma nem is fogom aludni benne de ez egyilkyen csütörtök amikor ez meber ismeretlen helxekre megy bulizni zh után és azt se tudja mi van, de alvás nékül megy haza.

Hazahoztam egy tbc fát ás lopott nekem Samir egy lámpát (ez persze nem igaz). Nóri meg először örült, aztán meg kiakadt, h alhozott egy dürer kertes táblát. Pózoltam Fidesz plakáttal, kötlelező haladási irány táblűvaé, és a halál aszán buliztam, ahol Samirrel kerestünk egybankautomatát, és rájöttünk, h ez már nem a civilizűció, mert nincs 5 percen belül bankomat. Ezért kénytelenek voltunk venni egy vörös martinit, pedig én mosndtam, hogy rosszban vagyok vele. Meg vodkával is, és minél inkább próbálok békülni, annél makacsabb....

Meg találkoztam Annával is a dióban, örültem neki nagyon, és ő olyan szép amúgy.

Tudtátok, h a dohány utcában lomtalanítás van???

Olyan rossz, amikor álmodom valamit, és egész nap megmarad utána a kellemetlen érzés szívtájékon.

Főképp, mivel teljesen jogtalan és irreleváns álom volt.

...és majd elfelejtettem, hogy ma a Ferencieken lekakilt egy madár.

Ez pedig, igen is jó zene, hiába fikázza Zsé.

Nagyjából meggyógyultam, már csak néha köhögök, ami kifejezetten nagy haladásnak tekinthető.

Új cél: elhatároztam, hogy csajosabban fogok öltözködni. Vettem is egy, általam szalonképesnek ítélt felsőt ma. Vázolnám a fogadtatását:

- Nézzétek, nézzétek, normális ruhát vettem!

- De ezen ruhacsipeszek vannak!

Miért érzem úgy, hogy a szobatársaim nem értékelik az erőfeszítéseimet??? Úgy jöttem haza, hogy egyetlen kapucnis pulcsit, vagy idióta mintás pólót sem vettem!*

*Na jó, az áruk tartott vissza leginkább.

Két napja 39 fokos lázzal fekszem, nem bírok enni, mozogni, semmit. Az egyetlen vigaszom, hogy esténként eljön, megsimogatja a hátam, csinál nekem teát, ott ül az ágyam szélén és látom, milyen rosszul esik neki, hogy el kell mennie.

Hihetetlenül jó érzés, hogy törődik velem.

Marty McFly csukája. Becélozva.

A héten minden nap láttam egy gyereket, aki ugyanabban a ruhában bulizott/mászkált/ülta buszon. Baromi büdös lehet.
A gólyafiú megint megjegyezte (saturészegen), hogy jó az illatom.
Szeretem, mikor mindenki iszik, és mindenki szeret mindenkit, és viccesek a dolgok.

Amúgy harmadikak lettünk. De a BN, az nem egy olyan dolog, amit le lehet írni úgy igazán.

Heaven Street Seven. Első sor.

Kár, hogy Ruben lelőtte a zenét ötkor.

Legendary.

Ma esti program

Elfelejtettem leírni a reggeli kálváriámat.

Felkeltem, és nagyjából elkezdtem készülődni, mennem kellett az isibe... és nem találtam a táskámat. Gondoltam biztos elraktam valahova-meglett, a szekrényben. Oké, de nem volt benne a pénztrácám... hát mondom ez para. Zsófival kutatásba fogtunk, felforgattunk mindent, majd a tárca megkerült, a ruháim mögül. Eldugtam. Nem tudom, mikor, de jól tettem :D Csinálok vicces dolgokat illuminált állapotban.

Lendületesen elindultam az iskolába, majd a buszra felszállva rájöttem, mindent itthon hagytam, amit el kellett küldenem ma Japánba. Visszafordulás, újfent elindulás...

Feladtam a jelenkezési lapomat, amihez halálmásnaposan kellett fényképet csináltatnom.

Ér-vény-te-len. Újfent.

Vodkával kicsit összevesztünk tegnap, pedig én tényleg próbálok vele kibékülni - nem hagyja. Haragtartó fajta...

Fosok.

Ma megyek vissza a kórházba, egyedül. Ez nemcsak azért rossz, mert annyira szerencsétlen vagyok, hogy nem találok meg semmit (ez még orvosolható), hanem mert egy kórház egyedül annyira nyomasztó. Arról nem is beszélve, hogy félek, hogy Bob már felnyúlt az agyamig, vagy hasonlók...

Zoltán felajánlotta, hogy megsétáltatja a kis polipomat, ergo elkísért volna, de ezt elég nehéz úgy megoldani, hogy nem Pesten van az orvosom.

A BN hétvégét is ott kellett hagyni, pedig annyira jó volt...

Picsába.

Kommentár nélkül

Próbáltunk szobatárselvtársnővel összeválogatni a BN-es fotózkodáshoz néhány ruhát, amiben úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.

Szembesülnöm kellett azzal, hogy úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.*

*Erre akkor jöttem rá, amikor a tükörben hirtelen megláttam a pindúrpandúros övemet.

Annyira aranyos mindenki, megkérdezik mi van velem, hogy vagyok.... ez nekem nagyon jól esik. Jelentem, állapotom kielégítő, kapok levegőt is, meg minden :)

Össze kellene szenvednem egy motivációs levelet, hogy lehengereljem a szőrös szívű japán elbírálókat, és kijuthassak csodaszép országukba... Szeretném, ha sikerülne, de nincsenek vérmes reményeim. 5 ember az 5 ember, nagyon kevés ahhoz, hogy egyáltalán reménykedjek a dologban.

Inkább tanulok egy kis latint xD

Viszlát, Büdaörsi Napok!

Diagnózis:

Sinusitis maxillaris acuta

Egyéb melléküreg polypus

Epikrízis: Tenyésztési eredményért 10 nap múlva controll.

Polipom született, méghozzá fiú! És az orromban lakik! Nem csudálatos?*

*nem.

a burzsuj húg

nicdoc üzenete:

*mi a fenének ez neked?

Petra üzenete:

*mert szép

*és mert sok pénzem van

Az arcüregemet megtámadó kórság valószínűsíthetően az ebola és a kergemarhakór puszipajtásaként szocializálódott. Persze közöttük mindig elnyomva érezte magát - elvégre nem képes egy nap alatt kifolyatni valaki vérét a pórusain át, például.

Azonban most megelégelte az örök sereghajtó szerepét: ellenáll a második fajta antibiotikumnak, és miközben kilyukad a gyomrom a kapszuláktól, ő köszöni szépen, vígan elvan az orr-és egyéb mellékütegeimben, sőt, már a családalapítást fontolgatja.

Kinyúltam, holnap 2 zh.

Halálközeli élmény: rajztanárral jövünk hazafelé a délutáni moziból, mondom neki, jöjjön fel. Az ajtóban rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom. Felhívtam a húgomat:

- Gyere már le, engedj be minket.

- Minket?

- Jaja, itt van A. is.

- Szerintem ez nem jó ötlet. Vendégeink vannak.

Itt csücsült a konyhánkban a régi sakkedzőm (aki most a húgomat tréningeli). Ebben csak az a ciki, hogy A. munkatársa volt.

A rajztanár balra el. Az itthonhagyott kulcscsomó megmentette a napot :D

Miután az arcüregem úgy döntött, hogy ki fog cseszni velem és azért se gyógyul meg, ma reggel elmentem a dokihoz - már nemcsak az arcom, hanem az állkapcsom és a homlokom is fáj.

Eredmény: még egy antibiotikum-kúra, aztán fül-orr-gégészet. Jessz!

Volt egyszer két ember, akik úgy ismerték egymást, mint senki a világon, most pedig idegenek lettek.

Ez az egyik legeslegfurább dolog, amivel valaha találkoztam.

Amikor ma elindultam az egyetemre, két dolgoról feledkeztem meg: a jegyzeteimről, és egy adag kávéról, ami kb egy óráig rotyogott a konyhában. Balfasz széria, ezaz!!

Ja és a hugi részt vett egy helyesírási/nyelvhelyességi versenyen, ahol az egyik feladatban benne volt a szók kifejezés (alapból vicces:D), és akkorát alkottak három osztálytársával:D

Mit jelentenek az alábbi közkeletű idegen szók? (bántja a fülem, na:D)

hérosz: világítótorony

impulzus: szívverés

kvalifikált: benevezett

mandátum: szónoklat

palléroz: talál

Keresd meg azokat az utótagok elé azokat az állatneveket előtagként, amellyel összetett szót alkotnak!

papagájszáj, méhderék, nyuszifül, disznóláb, tyúksor, csigaút, lúdlopó

Személyes kedvencem a méhderék, illetve a tyúksor - Halásznak van egy része, aminek ez a neve, és a kis hülyék még vitatkoztak, hogy de ez tényleg van xD

Fél hétre kellett mennem vérvételre. Fél hétre. Jáááj. Engem meg lehetne ölni a korán keléssel.

A tegnapi móka mondhatni lecsengett... tudtam, hogy fog történni valami, mert a darabolós gyilkossal álmodtam, akiről álmomban tudtam is, hogy ki, meg nem is, és mindig akkor ölt, ha engem meglátott, mert nagyon gyűlölt, és a feldarabolt hullákat fém iratszekrényekbe pakolta bele, aztán engem akart fogjul ejteni, és sikerült is elkapnia, de csak lassan darabolt fel, és emlékszem, hogy hadonásztam a karcsonkommal. Mikor felkeltem, csekkoltam, élnek-e a szobatársak...

A mai nap eléggé ambivalens. Latinon tanultam egy csomó, előismeretemmel összeegyeztethetetlen latin szót (tempus=időjárás, nem pedig a barbárok hadistene, regis=a királynak a valamije, nem pedig egy félszerzet neve). Aztán az A épületből kifelé, zombi létformában, kezemben kávéval, összefutottam egy volt osztálytársammal. Amikor olyan furán nézett, és azt mondta, "Nem bírom ki, hogy ne mondjam el!", akkor már tudtam, hogy nem lesz jó vége...sőt azt is, hogy Balázsról fog mondani valamit. A közlendőjét először elhesegettem, majd miután felcaplattam a harmadikra, és elmaradt az órám, amire rohantam, picit felzaklatva, a B épület előtt az egyik padon ülve írtam egy bejegyzést, amit nem publikálok, mert annyira szánalmas, hogy az már fáj.

Minden esetre vicces látvány lehetett, hogy felváltva hol röhögtem, hol pedig próbáltam halkan sírni, de a végső konklúzió az lett, hogy intermezzóvá degradálódtam a sors akaratával szemben, és megállapítottam, hogy egy önző kurva vagyok.

Van egy ilyen zsiráfos pizsim.

Két napja folyamatosan tikkel a jobb szemem. Kezd eléggé idegesíteni, ezért begugliztam, hogy vajon mitől lehet. A válasz a következő: "ha a jobb szem rángatózik, hamarosan gyermekáldás lesz a családban." Mostmár megnyugodtam.

Zs: - Úúúúú egy mellbimbó!
Ódri: - Te bolond vagy. De azért egy kis bőrét nekem is hagyjál!


Mentségükre legyen szólva, egy mell alakú szülinapi tortáról van szó. A kedves szobatársak véletlenül sem lettek kannibálok.

das mädchen mit den zauberkräften

Ebben a sorrenben ismertem meg:








Köszönöm rtlklub, köszönöm rtlzwei, köszönöm japánszak!

Tegnap lerészegedtem Kertész Zolival, akinek totál szánalmas módon, rázkódva és zokogva elsírtam minden bánatom. Minden bánatom, amiről nem is tudom, hogy mi. Ma meg elígérkeztem holdújévre, ahol a gólyafiú beváltotta a sörös kupont, amit karácsonyra adtam neki még anno, és ez engem nagyon meglepett, mert azt hittem, h rég kidobta a csába. De nem. Ittunk bort a grinyóban , aztán elmentünk a KKba, és táncoltunk és söröztünk is, aztán én ezzel a fiúval elindultam haza az éjszakain, aztán jött az a fura, fura csend, amit annyira sajnálok, mert ez a gyerek halálaranyos, és a koliban még megittunk egy sört és beszélgettünk és azt mondta, h finom az illatom és nem vok gáz. Lol.

A KKban meg volt egy másik srác, aki mindenáron el akart vinni ebédelni, és bizonygatta, h szép a szemem, pedig még csak a nevemet se tudta.

Aztán, a C épület lépcsőjéről lefelé jövet találkoztam Cbvel és Annalighttal, és megint meglepődtem, hogy minden kérdés más, mégis valahol ugyanolyan.

Szépjóreggelt.

- Szia, Joci vagyok. Táncolunk?

Szegény Joci partner nélkül maradt (én legalábbis nem táncoltam vele), ám Anita barátném szülinapja alkalmából becsiccsentett (2 tequila elég volt hozzá.. irigylem), ami azért nagy dolog, mert ő soha nem iszik. Anyám azzal engedett el, hogy nem az én születésnapomat ünnepeljük, ergo ne nézzek ki úgy, mint akkor szoktam... anyám igen vicces tud lenni.

Tegnap este pedig azt álmodtam, hogy én lettem a klubelnök*, és megkaptam az ezzel járó képességeket, és én lettem a főmágus, majd az ablakban állva megtisztítottam az eget a felhőktől, amiket fajtájuk szerint külön kellett elzárni, nehogy baj legyen.

*ezirányú ambícióim a nullával egyenlőek

A mai napról már akkor gondolhattam volna, mennyire fos lesz, amikor reggel jöttem rá, hogy jah, ma délelőtt nincs TO.

Fáztam, beültem a mekibe a Blahán. Elővettem a Galaxis útikalauzt, és amikor jobbra néztem, megláttam egy nagyon valószínűtlen férfit. A maradék ősz haja hátranyalva, szemüveg, kabát. Először fel se figyeltem rá. Aztán nézem: farmer, sportcipő, zakó, méghozzá piros. Gondoltam itt valami nem stimmel. Feltűnt, hogy körbepakolta magát jegyzetekkel, könyvekkel és egy doboz tejföllel. Erre kicsit elkerekedett a szemem. Ott virított a mekis tálcán egy tejföl. Piros. A bácsi egyik oldalán kettő darab recsegős szatyor, a másikon műanyag aktatáska. Látom, felemeli az egyik könyvet. Biblia. Belelapoz, olvassa, majd felkapja a számológépet, pötyög egy kicsit, és lejegyzi a kis noteszába. Számolgat, megint előveszi a Bibliát, majd elégedetten hátradől.

Ez nekem sok volt így reggelre.

Aztán kiderült, h gyakorlatilag kivágtak egy óráról, amit ha nem végzek el, egy évet csúszok. Mehetek kuncsorogni a tanárhoz. Kibasznak 3 lapot a folyosóra, és 300 kmről jelentkezzek egy órára. Mit nekem tér és idő. Hát a jó édes...

Délután pedig, miután bejutottam a TO-ra, a tanulmányi előadóm problémám hallatán hevesen csapkodni kezdte az asztalt, illetve a billentyűzetet, majd megmagyarázta nekem, hogy DEHOGYNEM TUDOTT JELENTKEZNI ARRA A VIZSGÁRA!!! (Nyilvánvaló, hogy ez igaz, és csak azért mentem oda, hogy őt bosszantsam.)

Haza akarok menni, bebújni az ágyba, a fejemre húzni a takarót, elfelejteni az egész egyetemet és a feleslegesen futott köröket. Aludni akarok egy nagyot és b@szni bele a világba, ahogy mások is teszik, akik elvileg engem oktatnak...

Nagyon unom már ezt a betegséget. Ma rosszabbul vagyok, mint tegnap, 3 napnyi antibiotikum után. A tegnapi kihelyezett Krétáról is kimaradtam, nemcsak Dömsödről.

Ahhoz meg, hogy hétfőn elkezdjek egyetemre járni, nagyon, nagyon nincs kedvem...

Most jövök a masszőrtől, aki közölte, azért van begyulladva az arcüregem, mert harcolok egy nővel egy férfi kegyeiért. De kóbor lélek legalább nincs rajtam...

És a blogger nem hajlandó követni az utasításaimat és úgy megcsinálni a bejegyzést, ahogy én akarom és ezen a gépen az egész dizájn szét van csúszva és ettől rossz lett a kedvem, mert nem értek a hátéemelhez és nem tudom megjavítani.

Uff.

Beteg vagyok.

Ez azért óriási szívás, mert az összes csoptársam megy felezőtáborba 3 napra és kimaradok a buliból :( Miközben ők isznak, én fekszem az ágyban és trombitálva fájlalom a bal arcüregem... Bánatomban befejeztem a 19. sötételf-regényt, és elkezdtem Az idők végezetéig c. könyvet, ami a hőn szeretett Katedrális folytatása (bár, Jancsi és Aliena első ágyjelenetéhet képest a két jelenlegi főszereplőé smafu. Az előbbi etalon...).

Szombaton tequilával temettük a vizsgákat, és Gabiból nagyon ki akartam szedni valamit, ami egy üveg abszintomba kerülne, de elfelejtettem, mi volt az. Csak az ára maradt meg. Aztán kértem zenét és én Dreamet kértem és hirtelen nem tudtam kitalálni egy konkrét számot, erre meg berakták a kedvencemet. Aztán meg rájöttem, hogy ez nem is az én zeném, hanem a Balázsé, és öntudatlanul valami olyat kértem, ami hozzá kötődik ez amúgy nem is számít már.

Amikor meg elment mellettem meg a rajztanár mellett a tulaj, azt mondta: szép pár.

kérem tisztelettel, a jútúb nem értelmiségi

Természetellenes vonzalmat érzek az idióta tárgyak iránt, amik rengeteg hülyeséget tartalmaznak, és mazochista módon élvezem őket tanulni, mert bár soha nem fogja tőlem megkérdezni senki, hogy a malabár katolikusok keleti vagy nyugati szír liturgiát követnek, és az euchalisztikus istentisztelet során hányszor függyönyözik el a szentélyt és melyik lépcsőn állva mit csinál a celebráns. Sőt, szerintem azzal sem fog odarohanni hozzám senki, hogy kérlek, áruld el, melyik zsidó ünnep van tisri elsején és másodikán, és hány áldást mondanak a Semá előtt és után, amennyiben esti imáról (Mááriv) van szó. De lefogadom, hogy a kopt zsolozsmázás sem érdekel majd senkit.

Az egyetlen mentségem, hogy szerintem ez érdekes. És gyönyőrű.

Ez a gyerek egyszerűen zabálnivaló.

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.

Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!

A blogom kidobja a gugli, ha beírjuk a következőt: álmomban megöltem egy gyereket.

Bájos.

a legújabb

Az előző élethűbb, nem? :D

Apa munkatársának a kisfia, Matyi rajzolta ezt nekem. Annyira imádom :) Meg a kisöccsét is, Zsombort, aki mindig kacag...már ha jó kedve van, és nem utál mindnekit :) Amikor megérkeztünk, épp szánkóztak. Aztán elkezdtünk kirakózni, és Matyi már kirakta a felét amikor Zsomborral sikerült összehozni kb. 4 darabot :D odapakoltam neki a jó darabokat, és ő meg a helyére rakta, aztán legalább 3x kiszaladt, h "Anya, fuss!!!", és megmutatta mennyire ügyes... annyira örült neki, egyem meg... Aztán a számba tömött egy adag gránátalmát, és amikor fintorogtam, hogy savanyú, akkor ő is... És bújócskáztunk is, aztán mondta utánam a számokat, és a legújabb szövege az, h "Bojzajmas...!!!" Folyamatosan dumál, de legtöbbször egy kukkot sem lehet érteni belőle. A csúcs pedig az volt, amikor elővette a műanyag gitárját :D pengeti, és metál arccal rázza hozzá a fejét, miközben a lábával dobol... 2 éves :D

Mayti meg mutatott egy képet egy sárkányról, mire én elmeséltem neki, hogy egy könyvben, amit olvastam, egy elf és egy barbár harcos legyőztek egy ilyen sárkányt, akit Jéghalálnak hívtak... Kb. tátott szájjal hallgatta xD Azt is el kellett neki mondani, hogyan győzték le xD

Ja és a szélső virágon amúgy én vagyok.

S.O.S.

Eltűntek a rendszeres olvasóim.

Mayday, mayday..!!!!

Annyira untam már, ahogy szegény kis szellemi termékeimet tartalmazó blog kinézett... a fotosoppolt kép a szitakötő helyére pedig nem érkezett meg Gabitól, aki megígérte kb fél éve :D Persze az már az én hibám, hogy nem értek a képszerkesztéshez...

A vizsgaidőszak száksz, de eddig egész jól alakul... Már csak egy vizsgám van hátra, amivel jól megszívattam magam, mert egy olyan pszichopata tanárnál van, akinél ha egy fél szót rosszul mondok, meg fog ölni. Jah igen, ez a poén, hogy szóbeli... feltétlenül szadistánál kellett szabad kreditből felvennem akármit is.

Elkezdtem olvasni a 17. sötételf-könyvet. Következő félévben veszek fel szerepjáték-kurzust a TTK-n... Aztán a rajztanár telepíti nekem a wowot, és akkor mindennek vége.

A végzet utolért minket.

Tegnap megjelent az első robotninja kém. Még jó, hogy a szobánk robotninja-biztosan van beredezve!

Durva, mennyire meghatározzák az életünket ezek az izé közösségi oldalak. Amikor szakítottam Balázzsal, vagy 3 hét után írtam neki hogy vegye már le vágre a közös képeinket. Aztán, amikor összejöttem Csvel, 2 nap után (poénból, de lehet, hogy tudat alatt bosszúból) kiraktam, hogy KAPCSOLATBAN, akkor Balázs azzal támadott le, hogy semmit nem jelentett nekem a vele együtt eltöltött potom két és fél év.

Most komolyan... ami ennél kiakasztóbb, az üzenőfalas hiányzolszerelmemimádlakpuszicsók nyáladzás... Nagy a szám, nagy a szám, nekem is van wiwem, meg fészbúkom, szoktam lájkolni is, és képeim is vannak fenn, de valahol visszataszító, és ijesztő, hogy 10 másodpercet kell csak rászánnunk arra, hogy megtudjuk valakiről minden adatát, és a magánéletébe másszunk.

Amúgy a tudatalattim ex-hetet tart, tegnap éjjel Cs. vert össze valakit miattam, pár napja pedig elrepültem Balázzsal Marokkóba, miközben mindenki azt pusmogta, hogy újra járunk, pedig nem is.

A rajztanárral elmentem ma egy motorépítő pasas műhelyébe. Nagyon durva. Meg az az alkatrész is durva, amit a rajztanár csinált, felpolírozva, meg minden... (a lengővilla, amiről már írtam a múltkor, hogy láttam, amint csinálja) Irigylem ezt a pasit. Megkeresi valaki, hogy "Hé, csinálj már nekem egy motort, itt van rá a lé!" és ő a nulláról, darabonként összerak egy komplett Harleyt. Totál egyedi alkatrészekből. És versenyeket nyer. De ami leginkább lenyűgöz az egészben - a gyönyörű motorok mellet, persze -, hogy valami olyannal foglalkozik, amit szeret, és aminek látja az eredményét. Jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak...

Megnéztem ma a hugival a twilightot, és szerintem még mindig egy fos. Aztán a tévében láttam valami premierre menni ezt a Robert gyereket, és az egyik kiscsaj (13 körül) egy olyan táblát lóbált, amire rózsaszín betűkkel rá volt írva : "Bite me hard, Rob!" Anyám....
Igaz, nem láttam a Dalíról szóló filmjét, de ebben a tvájlájt rémségben semmit se csinál, csak NÉZ, és én nem kezdek el olvadozni tőle, hanem elkap a röhögőgörcs.

Konklúzió: a képzeletbeli alakokról szóló képzeletbeli háremembe nem került be Edwárd.*

*Indiana Jones, Han Solo, Himura Kenshin, Marty McFly és Drizzt Do'Urden mellé.

A folyosói jófejségi tanács határozata: jófej vagyok.

- Vigyázzál az aranyosnak tűnő lányokkal! ... Ne röhögjél, te is az vagy!

Egye meg a qva 5ösét, akinek van. Nekem van életem helyette.

Közöny, érdektelenség, spleen. Nem bírok tanulni, nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen ez az egész vizsgázás-dolog... erre volt jó ez a félév az egyetemen, hogy megölje minden lelkesedésemet.

Hogy én mennnnnyyyyyyire utálom a dolgokat muszájból csinálni.

Az a baj, hogy nem értem ezt a hozzáállást. Mármint a saját részemről. Egyszerűen csak van, és nem tudok vele mit kezdeni. Szomorú.

szilveszter

Eljöttek hozzánk délután az exem, meg a szülei. Itt voltak este nyolcig, és némi penyigei szilvapálinka után, amit négyesben fogyasztottunk el (édesapám, exem, az apja, meg én), a faterom eladott egy fogsorért (az ex-após fogtechnikus).

Mellesleg az ex közölte, hogy egy nála maradt ruhadarabom társaságában gyalogtúrázta végig az országot, és mászta meg a Kékest.

Vidám kis esténk van ma, nemde?

Ja és a legjobb, anyám megszólalt:
"Nem az a baj a rajztanárral, hogy 10 évvel idősebb, mint te, hanem az, hogy 10 évvel fiatalabb, mint én!"

A családom lol.

Azon gondolkoztam, mennyivel izgalmasabb lenne ez a blog, ha nem olvasná a húgom, és többet írnék életem meghatározó dolgairól (pl: rajztanár, akitől kaptam karácsonyra egy kisvakondot,meg egy engem ábrázoló pasztellképet, és amikor korizás után elmentem hozzá, néztem, ahogy dolgozik, és érti az érthetetlen krikszkrakszos ábrákat és megnéztem a gördeszkáit meg a terveit, meg a motorját, ami ilyenkor bent áll a műhelyben, és egyáltalán nem értem hogy képes kezelni a cnc marót és olyan jó, hogy olyan munkája van, aminek látja az eredményét, mint pl a mostani hátsó villa amit marnak egy motorhoz és még félkész állapotban is olyan szép...).

Amúgy azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc tanítványa. Ezen nagyon nevettem.

kriszmösz fán

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

nem karácsony a karácsony a wham nélkül

...és akkor miután odaadtuk egymásnak az ajándékokat, Sára mandarinjából pont egy gerezd jutott mindenkinek, és ez annyira hülyefilmbeillő, hogy pont ezért volt jó.

Nem költöztek még be az alattunk levő lakásba az új lakók, és nem fűtenek. Ennek az sajnálatos következménye, hogy a kolis 50 fokhoz szokott szervezetem nem bírja elviselni a padlóból áramló hideget, és konkrétan vastag zokniban, lábszárvédőben, rövidujjú, két pulcsi és mellény kombinációban ülök.

Meglehetősen komikusan festek.

Semmi kedvem a hétfői vizsgára tanulni, amikor sokkal szívesebben mennék karácsonyi ajándékokat venni/készíteni, a rajztanárral töltendő időről már nem is beszélve.
Viszont Gabival mászkálni a városban nagyon jó. Ittunk forralt bort a Vörösmartyn, sétáltunk a Duna-parton és megnéztük a csillivilli kettes villamost.

A karácsony talán akkor válik giccsé, és értelmetlen csillogássá, ha nincs kivel megosztani.

A csoptársaimnak is annyira örülök. A szenvedés jó kis bagázst hozott össze :D Olyanok vagyunk, mint gimiben. A szerdai nyelvészet vizsga előtt teljesen úgy éreztem magam, mint annak idején a nagyszünetben...
Ajándék gyanánt pedig, kaptam egy kegyelemkettest régi japánból XD (és meg tudtam venni a csizmát, amibe beleszerettem, féláron:P)

G: - Figyelted mögöttünk a boltban azt a két gyereket?

N: - Azt a két 15 éves formát, akik az óvszerekről beszélgettek? Erről mindig a gyakorikérdések.hu jut eszembe, ahova beírkálnak a 12 évesek, akik már szexelnek, pedig azt sem tudják miről van szó, a képmutató szüleik meg nem magyaráznak el nekik semmit, aztán csodálkoznak...

/a mozgólépcsőn előttünk trécselő 30-40 közötti házaspár elhallgat, 15 mpig csendben van, majd beszélgetni kezd a moziról./

Nagyon röhögtem. Gabival együtt. Éljen a karácsonyi bevásárlás, no meg a helyzetkomikum.

Ennyi. Kibuktam és kétségbeestem.

Igen, anya, apa, vagyok olyan önző hogy a saját bajom miatt hisztizzek. Ez van, nem érdekel hogy másnak is szar és más is szenved a tanulással és nem élvezi és a munkáját se szereti senki.

Csak akkor tudnám, minek csinálom az egészet.

Elegem van. Holnap meg fogok bukni, aztán bujdoshatok el a világba(mert más meg tudta csinálni, más nem bulizott annyit, másnak megy neked miért nem).

Most ez akkor a tűréshatár?

A mindennapokban is hasznos szókincs rlz. Úgy érzem, azok után, hogy elsajátítottam a varangyos béka, krumplibogár és gyík szavakat japánul*, semmi sem állhat az utamba.**

* a pókot már tudtam.

**kivéve egy kekkai (mágikus védőpajzs)

Vannak dolgok, amiket nagyon nehezen bírok elviselni. Nem akarok lenéző szónoklatot tartani, mert biztosan én is viselkedtem/viselkedek így, de a héten nagyon besokalltam néhány csoptársamtól.

A japántanárnőnk kitalálta, hogy a téli szünetben (wtf? ez vizsgaidőszak, nem téli szünet bazzeg...) tanuljunk meg 20 leckényi kanjit (aki nem ért a japán írásrendszerhez: ezek a bonyolult krikszkrakszok, amiket meg kell tanulni kiolvasni). Ez kb. azt jelenti, hogy ha egy leckénél van átlagban 35 olvasat, akkor 700 olvasat így hirtelen. Mikor meghallottam ezt a dolgot, kb a sírógörcs kerülgetett, hogy mi a faszt akarnak még tőlünk, ezt már nem lehet bírni...fizikailag sem, nemhogy lelkileg. Az idegösszeomlás szélére kerültem. Lenne egy hetem a vizsgák után, amikor pihenhetek, találkozhatok az otthoni barátaimmal, alhatok... de nem, minden nap kurva kanjikat kell tanulnom, mintha nem lett volna belőle elég eddig is, és ráadásul olyan felesleges az egész, mert nem emlékszem szinte semmire.

Mindegy, nagynehezen, miután közöltük, hogy nekünk vizsgáink lesznek, és nem a f@szunkat fogjuk verni otthon egy hónapon keresztül, lealkudtuk 10 leckére. Potom 350 olvasat, miért is ne.

Erre, néhány csoptárs (akik, megjegyzem, van, hogy ugyanúgy panaszkodnak, h nem bírják a dolgokat), elkezdett pattogni, hogy ez K E V É S. Mert ők ösztöndíjat akarnak.

Hol nem szarom telibe? Normális dolog, hogy 30 ember véleménye mellett 3 másikét vegyük figyelembe? Az ösztöndíj kibaszottul magánügy. Tanulják meg otthon basszus, ha annyira akarják... mellesleg ezt sem értem, hogy ha valaki ösztöndíjat akar, akkor ha nincs számonkérés, nem tanulja meg, amit kéne? Ez most hogy van? Áááá faszom... nagyon kiakadtam ezen.

Ja, és persze a szemükben, mi vagyunk a lógós, kocsmázós bagázs, akik szarnak az egyetemre. Pedig ez kurvára nem így van. De én akkor sem fogok tönkremenni semmilyen egyetem miatt. Nem vagyok hajlandó arra, hogy naponta 3 órákat aludjak, és ne üljek be egyszer-kétszer egy órácskára valahova. Biztos én vagyok rosszul összerakva, de én megőrülök, és rosszul érzem magam, ha nem tudok a barátaimmal lenni, ehhez képest Gabit már nem láttam két hete, Enikét hónapok óta, Ninját 3 hete... Tanulok, mint egy gép, és nem elég, van, aki még a csütörtök este a diófában eltöltött egy órácskát is sajnálná tőlem...

Az egész világ kapja be a faszomat.

Remélem, aki beguglizza azt, hogy japán szak, rátalál erre a bejegyzésre, és messze elkerüli ezt a helyet, ahol megölik az ember minden lelkesedését és motivációját, ja és akármit mondanak, nemhogy ösztöndíj, de még akkreditált MA sincs. És nemcsak a rendszerrel van a baj, hanem a csoportok összetartása is lófasz, még az támad hátba, akitől az ember nem is várná.

Szóval, nem szeretem a rosszindulatú, képmutató embereket.

Képzeljétek el, hogy másfél éve sincs, hogy magyarul tanultok. Aztán egyszercsak elétek tolják a halotti beszédet. Nemcsak le kell fordítani a saját nyelvetekre, de nem ám. Fordítás mellett magyarázzátok meg, miért úgy fordítottátok, értelmezzétek a nyelvtani változásokat, és írjátok le, mi a mai magyar megfelelője a kifejezésnek.

Egy ilyen tárgyból megyek holnap vizsgázni. Csak japánul.

Esélytelen.