2010. március 22., hétfő

Fosok.
Ma megyek vissza a kórházba, egyedül. Ez nemcsak azért rossz, mert annyira szerencsétlen vagyok, hogy nem találok meg semmit (ez még orvosolható), hanem mert egy kórház egyedül annyira nyomasztó. Arról nem is beszélve, hogy félek, hogy Bob már felnyúlt az agyamig, vagy hasonlók...

Zoltán felajánlotta, hogy megsétáltatja a kis polipomat, ergo elkísért volna, de ezt elég nehéz úgy megoldani, hogy nem Pesten van az orvosom.

A BN hétvégét is ott kellett hagyni, pedig annyira jó volt...
Picsába.

2010. március 19., péntek

2010. március 18., csütörtök

Próbáltunk szobatárselvtársnővel összeválogatni a BN-es fotózkodáshoz néhány ruhát, amiben úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.


Szembesülnöm kellett azzal, hogy úgy nézek ki, mint egy általános iskolás.*







*Erre akkor jöttem rá, amikor a tükörben hirtelen megláttam a pindúrpandúros övemet.

2010. március 17., szerda

Annyira aranyos mindenki, megkérdezik mi van velem, hogy vagyok.... ez nekem nagyon jól esik. Jelentem, állapotom kielégítő, kapok levegőt is, meg minden :)

Össze kellene szenvednem egy motivációs levelet, hogy lehengereljem a szőrös szívű japán elbírálókat, és kijuthassak csodaszép országukba... Szeretném, ha sikerülne, de nincsenek vérmes reményeim. 5 ember az 5 ember, nagyon kevés ahhoz, hogy egyáltalán reménykedjek a dologban.

Inkább tanulok egy kis latint xD

2010. március 11., csütörtök

Viszlát, Büdaörsi Napok!

Diagnózis:
Sinusitis maxillaris acuta
Egyéb melléküreg polypus

Epikrízis: Tenyésztési eredményért 10 nap múlva controll.

Polipom született, méghozzá fiú! És az orromban lakik! Nem csudálatos?*





*nem.

2010. március 9., kedd

a burzsuj húg

nicdoc üzenete:
*mi a fenének ez neked?
Petra üzenete:
*mert szép
*és mert sok pénzem van

2010. március 8., hétfő

Az arcüregemet megtámadó kórság valószínűsíthetően az ebola és a kergemarhakór puszipajtásaként szocializálódott. Persze közöttük mindig elnyomva érezte magát - elvégre nem képes egy nap alatt kifolyatni valaki vérét a pórusain át, például.
Azonban most megelégelte az örök sereghajtó szerepét: ellenáll a második fajta antibiotikumnak, és miközben kilyukad a gyomrom a kapszuláktól, ő köszöni szépen, vígan elvan az orr-és egyéb mellékütegeimben, sőt, már a családalapítást fontolgatja.

Kinyúltam, holnap 2 zh.

2010. március 6., szombat

Halálközeli élmény: rajztanárral jövünk hazafelé a délutáni moziból, mondom neki, jöjjön fel. Az ajtóban rájöttem, hogy nincs nálam a kulcsom. Felhívtam a húgomat:
- Gyere már le, engedj be minket.
- Minket?
- Jaja, itt van A. is.
- Szerintem ez nem jó ötlet. Vendégeink vannak.

Itt csücsült a konyhánkban a régi sakkedzőm (aki most a húgomat tréningeli). Ebben csak az a ciki, hogy A. munkatársa volt.

A rajztanár balra el. Az itthonhagyott kulcscsomó megmentette a napot :D

2010. március 5., péntek

Miután az arcüregem úgy döntött, hogy ki fog cseszni velem és azért se gyógyul meg, ma reggel elmentem a dokihoz - már nemcsak az arcom, hanem az állkapcsom és a homlokom is fáj.
Eredmény: még egy antibiotikum-kúra, aztán fül-orr-gégészet. Jessz!

2010. március 2., kedd

Volt egyszer két ember, akik úgy ismerték egymást, mint senki a világon, most pedig idegenek lettek.

Ez az egyik legeslegfurább dolog, amivel valaha találkoztam.

2010. március 1., hétfő

Amikor ma elindultam az egyetemre, két dolgoról feledkeztem meg: a jegyzeteimről, és egy adag kávéról, ami kb egy óráig rotyogott a konyhában. Balfasz széria, ezaz!!

2010. február 26., péntek

Ja és a hugi részt vett egy helyesírási/nyelvhelyességi versenyen, ahol az egyik feladatban benne volt a szók kifejezés (alapból vicces:D), és akkorát alkottak három osztálytársával:D

Mit jelentenek az alábbi közkeletű idegen szók? (bántja a fülem, na:D)

hérosz: világítótorony
impulzus: szívverés
kvalifikált: benevezett
mandátum: szónoklat
palléroz: talál

Keresd meg azokat az utótagok elé azokat az állatneveket előtagként, amellyel összetett szót alkotnak!

papagájszáj, méhderék, nyuszifül, disznóláb, tyúksor, csigaút, lúdlopó

Személyes kedvencem a méhderék, illetve a tyúksor - Halásznak van egy része, aminek ez a neve, és a kis hülyék még vitatkoztak, hogy de ez tényleg van xD

Fél hétre kellett mennem vérvételre. Fél hétre. Jáááj. Engem meg lehetne ölni a korán keléssel.

A tegnapi móka mondhatni lecsengett... tudtam, hogy fog történni valami, mert a darabolós gyilkossal álmodtam, akiről álmomban tudtam is, hogy ki, meg nem is, és mindig akkor ölt, ha engem meglátott, mert nagyon gyűlölt, és a feldarabolt hullákat fém iratszekrényekbe pakolta bele, aztán engem akart fogjul ejteni, és sikerült is elkapnia, de csak lassan darabolt fel, és emlékszem, hogy hadonásztam a karcsonkommal. Mikor felkeltem, csekkoltam, élnek-e a szobatársak...


2010. február 25., csütörtök

A mai nap eléggé ambivalens. Latinon tanultam egy csomó, előismeretemmel összeegyeztethetetlen latin szót (tempus=időjárás, nem pedig a barbárok hadistene, regis=a királynak a valamije, nem pedig egy félszerzet neve). Aztán az A épületből kifelé, zombi létformában, kezemben kávéval, összefutottam egy volt osztálytársammal. Amikor olyan furán nézett, és azt mondta, "Nem bírom ki, hogy ne mondjam el!", akkor már tudtam, hogy nem lesz jó vége...sőt azt is, hogy Balázsról fog mondani valamit. A közlendőjét először elhesegettem, majd miután felcaplattam a harmadikra, és elmaradt az órám, amire rohantam, picit felzaklatva, a B épület előtt az egyik padon ülve írtam egy bejegyzést, amit nem publikálok, mert annyira szánalmas, hogy az már fáj.
Minden esetre vicces látvány lehetett, hogy felváltva hol röhögtem, hol pedig próbáltam halkan sírni, de a végső konklúzió az lett, hogy intermezzóvá degradálódtam a sors akaratával szemben, és megállapítottam, hogy egy önző kurva vagyok.

2010. február 22., hétfő



Van egy ilyen zsiráfos pizsim.
Két napja folyamatosan tikkel a jobb szemem. Kezd eléggé idegesíteni, ezért begugliztam, hogy vajon mitől lehet. A válasz a következő: "ha a jobb szem rángatózik, hamarosan gyermekáldás lesz a családban." Mostmár megnyugodtam.

2010. február 21., vasárnap

Zs: - Úúúúú egy mellbimbó!
Ódri: - Te bolond vagy. De azért egy kis bőrét nekem is hagyjál!


Mentségükre legyen szólva, egy mell alakú szülinapi tortáról van szó. A kedves szobatársak véletlenül sem lettek kannibálok.

2010. február 20., szombat

das mädchen mit den zauberkräften

Ebben a sorrenben ismertem meg:








Köszönöm rtlklub, köszönöm rtlzwei, köszönöm japánszak!

2010. február 19., péntek

Tegnap lerészegedtem Kertész Zolival, akinek totál szánalmas módon, rázkódva és zokogva elsírtam minden bánatom. Minden bánatom, amiről nem is tudom, hogy mi. Ma meg elígérkeztem holdújévre, ahol a gólyafiú beváltotta a sörös kupont, amit karácsonyra adtam neki még anno, és ez engem nagyon meglepett, mert azt hittem, h rég kidobta a csába. De nem. Ittunk bort a grinyóban , aztán elmentünk a KKba, és táncoltunk és söröztünk is, aztán én ezzel a fiúval elindultam haza az éjszakain, aztán jött az a fura, fura csend, amit annyira sajnálok, mert ez a gyerek halálaranyos, és a koliban még megittunk egy sört és beszélgettünk és azt mondta, h finom az illatom és nem vok gáz. Lol.
A KKban meg volt egy másik srác, aki mindenáron el akart vinni ebédelni, és bizonygatta, h szép a szemem, pedig még csak a nevemet se tudta.
Aztán, a C épület lépcsőjéről lefelé jövet találkoztam Cbvel és Annalighttal, és megint meglepődtem, hogy minden kérdés más, mégis valahol ugyanolyan.
Szépjóreggelt.

2010. február 14., vasárnap

- Szia, Joci vagyok. Táncolunk?

Szegény Joci partner nélkül maradt (én legalábbis nem táncoltam vele), ám Anita barátném szülinapja alkalmából becsiccsentett (2 tequila elég volt hozzá.. irigylem), ami azért nagy dolog, mert ő soha nem iszik. Anyám azzal engedett el, hogy nem az én születésnapomat ünnepeljük, ergo ne nézzek ki úgy, mint akkor szoktam... anyám igen vicces tud lenni.

Tegnap este pedig azt álmodtam, hogy én lettem a klubelnök*, és megkaptam az ezzel járó képességeket, és én lettem a főmágus, majd az ablakban állva megtisztítottam az eget a felhőktől, amiket fajtájuk szerint külön kellett elzárni, nehogy baj legyen.


*ezirányú ambícióim a nullával egyenlőek

2010. február 8., hétfő

A mai napról már akkor gondolhattam volna, mennyire fos lesz, amikor reggel jöttem rá, hogy jah, ma délelőtt nincs TO.
Fáztam, beültem a mekibe a Blahán. Elővettem a Galaxis útikalauzt, és amikor jobbra néztem, megláttam egy nagyon valószínűtlen férfit. A maradék ősz haja hátranyalva, szemüveg, kabát. Először fel se figyeltem rá. Aztán nézem: farmer, sportcipő, zakó, méghozzá piros. Gondoltam itt valami nem stimmel. Feltűnt, hogy körbepakolta magát jegyzetekkel, könyvekkel és egy doboz tejföllel. Erre kicsit elkerekedett a szemem. Ott virított a mekis tálcán egy tejföl. Piros. A bácsi egyik oldalán kettő darab recsegős szatyor, a másikon műanyag aktatáska. Látom, felemeli az egyik könyvet. Biblia. Belelapoz, olvassa, majd felkapja a számológépet, pötyög egy kicsit, és lejegyzi a kis noteszába. Számolgat, megint előveszi a Bibliát, majd elégedetten hátradől.

Ez nekem sok volt így reggelre.

Aztán kiderült, h gyakorlatilag kivágtak egy óráról, amit ha nem végzek el, egy évet csúszok. Mehetek kuncsorogni a tanárhoz. Kibasznak 3 lapot a folyosóra, és 300 kmről jelentkezzek egy órára. Mit nekem tér és idő. Hát a jó édes...

Délután pedig, miután bejutottam a TO-ra, a tanulmányi előadóm problémám hallatán hevesen csapkodni kezdte az asztalt, illetve a billentyűzetet, majd megmagyarázta nekem, hogy DEHOGYNEM TUDOTT JELENTKEZNI ARRA A VIZSGÁRA!!! (Nyilvánvaló, hogy ez igaz, és csak azért mentem oda, hogy őt bosszantsam.)

Haza akarok menni, bebújni az ágyba, a fejemre húzni a takarót, elfelejteni az egész egyetemet és a feleslegesen futott köröket. Aludni akarok egy nagyot és b@szni bele a világba, ahogy mások is teszik, akik elvileg engem oktatnak...

2010. február 5., péntek

Nagyon unom már ezt a betegséget. Ma rosszabbul vagyok, mint tegnap, 3 napnyi antibiotikum után. A tegnapi kihelyezett Krétáról is kimaradtam, nemcsak Dömsödről.
Ahhoz meg, hogy hétfőn elkezdjek egyetemre járni, nagyon, nagyon nincs kedvem...

2010. február 3., szerda

Most jövök a masszőrtől, aki közölte, azért van begyulladva az arcüregem, mert harcolok egy nővel egy férfi kegyeiért. De kóbor lélek legalább nincs rajtam...

2010. február 2., kedd

És a blogger nem hajlandó követni az utasításaimat és úgy megcsinálni a bejegyzést, ahogy én akarom és ezen a gépen az egész dizájn szét van csúszva és ettől rossz lett a kedvem, mert nem értek a hátéemelhez és nem tudom megjavítani.
Uff.

Beteg vagyok.

Ez azért óriási szívás, mert az összes csoptársam megy felezőtáborba 3 napra és kimaradok a buliból :( Miközben ők isznak, én fekszem az ágyban és trombitálva fájlalom a bal arcüregem... Bánatomban befejeztem a 19. sötételf-regényt, és elkezdtem Az idők végezetéig c. könyvet, ami a hőn szeretett Katedrális folytatása (bár, Jancsi és Aliena első ágyjelenetéhet képest a két jelenlegi főszereplőé smafu. Az előbbi etalon...).

Szombaton tequilával temettük a vizsgákat, és Gabiból nagyon ki akartam szedni valamit, ami egy üveg abszintomba kerülne, de elfelejtettem, mi volt az. Csak az ára maradt meg. Aztán kértem zenét és én Dreamet kértem és hirtelen nem tudtam kitalálni egy konkrét számot, erre meg berakták a kedvencemet. Aztán meg rájöttem, hogy ez nem is az én zeném, hanem a Balázsé, és öntudatlanul valami olyat kértem, ami hozzá kötődik ez amúgy nem is számít már.

Amikor meg elment mellettem meg a rajztanár mellett a tulaj, azt mondta: szép pár.


2010. január 26., kedd

Természetellenes vonzalmat érzek az idióta tárgyak iránt, amik rengeteg hülyeséget tartalmaznak, és mazochista módon élvezem őket tanulni, mert bár soha nem fogja tőlem megkérdezni senki, hogy a malabár katolikusok keleti vagy nyugati szír liturgiát követnek, és az euchalisztikus istentisztelet során hányszor függyönyözik el a szentélyt és melyik lépcsőn állva mit csinál a celebráns. Sőt, szerintem azzal sem fog odarohanni hozzám senki, hogy kérlek, áruld el, melyik zsidó ünnep van tisri elsején és másodikán, és hány áldást mondanak a Semá előtt és után, amennyiben esti imáról (Mááriv) van szó. De lefogadom, hogy a kopt zsolozsmázás sem érdekel majd senkit.
Az egyetlen mentségem, hogy szerintem ez érdekes. És gyönyőrű.

2010. január 24., vasárnap


Ez a gyerek egyszerűen zabálnivaló.

2010. január 23., szombat

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.
Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!

2010. január 22., péntek

A blogom kidobja a gugli, ha beírjuk a következőt: álmomban megöltem egy gyereket.

Bájos.

a legújabb

2010. január 21., csütörtök


Az előző élethűbb, nem? :D



Apa munkatársának a kisfia, Matyi rajzolta ezt nekem. Annyira imádom :) Meg a kisöccsét is, Zsombort, aki mindig kacag...már ha jó kedve van, és nem utál mindnekit :) Amikor megérkeztünk, épp szánkóztak. Aztán elkezdtünk kirakózni, és Matyi már kirakta a felét amikor Zsomborral sikerült összehozni kb. 4 darabot :D odapakoltam neki a jó darabokat, és ő meg a helyére rakta, aztán legalább 3x kiszaladt, h "Anya, fuss!!!", és megmutatta mennyire ügyes... annyira örült neki, egyem meg... Aztán a számba tömött egy adag gránátalmát, és amikor fintorogtam, hogy savanyú, akkor ő is... És bújócskáztunk is, aztán mondta utánam a számokat, és a legújabb szövege az, h "Bojzajmas...!!!" Folyamatosan dumál, de legtöbbször egy kukkot sem lehet érteni belőle. A csúcs pedig az volt, amikor elővette a műanyag gitárját :D pengeti, és metál arccal rázza hozzá a fejét, miközben a lábával dobol... 2 éves :D
Mayti meg mutatott egy képet egy sárkányról, mire én elmeséltem neki, hogy egy könyvben, amit olvastam, egy elf és egy barbár harcos legyőztek egy ilyen sárkányt, akit Jéghalálnak hívtak... Kb. tátott szájjal hallgatta xD Azt is el kellett neki mondani, hogyan győzték le xD
Ja és a szélső virágon amúgy én vagyok.


2010. január 20., szerda

S.O.S.

Eltűntek a rendszeres olvasóim.

Mayday, mayday..!!!!
Annyira untam már, ahogy szegény kis szellemi termékeimet tartalmazó blog kinézett... a fotosoppolt kép a szitakötő helyére pedig nem érkezett meg Gabitól, aki megígérte kb fél éve :D Persze az már az én hibám, hogy nem értek a képszerkesztéshez...

A vizsgaidőszak száksz, de eddig egész jól alakul... Már csak egy vizsgám van hátra, amivel jól megszívattam magam, mert egy olyan pszichopata tanárnál van, akinél ha egy fél szót rosszul mondok, meg fog ölni. Jah igen, ez a poén, hogy szóbeli... feltétlenül szadistánál kellett szabad kreditből felvennem akármit is.

Elkezdtem olvasni a 17. sötételf-könyvet. Következő félévben veszek fel szerepjáték-kurzust a TTK-n... Aztán a rajztanár telepíti nekem a wowot, és akkor mindennek vége.

2010. január 14., csütörtök

A végzet utolért minket.
Tegnap megjelent az első robotninja kém. Még jó, hogy a szobánk robotninja-biztosan van beredezve!

2010. január 11., hétfő

Durva, mennyire meghatározzák az életünket ezek az izé közösségi oldalak. Amikor szakítottam Balázzsal, vagy 3 hét után írtam neki hogy vegye már le vágre a közös képeinket. Aztán, amikor összejöttem Csvel, 2 nap után (poénból, de lehet, hogy tudat alatt bosszúból) kiraktam, hogy KAPCSOLATBAN, akkor Balázs azzal támadott le, hogy semmit nem jelentett nekem a vele együtt eltöltött potom két és fél év.
Most komolyan... ami ennél kiakasztóbb, az üzenőfalas hiányzolszerelmemimádlakpuszicsók nyáladzás... Nagy a szám, nagy a szám, nekem is van wiwem, meg fészbúkom, szoktam lájkolni is, és képeim is vannak fenn, de valahol visszataszító, és ijesztő, hogy 10 másodpercet kell csak rászánnunk arra, hogy megtudjuk valakiről minden adatát, és a magánéletébe másszunk.


Amúgy a tudatalattim ex-hetet tart, tegnap éjjel Cs. vert össze valakit miattam, pár napja pedig elrepültem Balázzsal Marokkóba, miközben mindenki azt pusmogta, hogy újra járunk, pedig nem is.

2010. január 9., szombat

A rajztanárral elmentem ma egy motorépítő pasas műhelyébe. Nagyon durva. Meg az az alkatrész is durva, amit a rajztanár csinált, felpolírozva, meg minden... (a lengővilla, amiről már írtam a múltkor, hogy láttam, amint csinálja) Irigylem ezt a pasit. Megkeresi valaki, hogy "Hé, csinálj már nekem egy motort, itt van rá a lé!" és ő a nulláról, darabonként összerak egy komplett Harleyt. Totál egyedi alkatrészekből. És versenyeket nyer. De ami leginkább lenyűgöz az egészben - a gyönyörű motorok mellet, persze -, hogy valami olyannal foglalkozik, amit szeret, és aminek látja az eredményét. Jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak...

2010. január 7., csütörtök

Megnéztem ma a hugival a twilightot, és szerintem még mindig egy fos. Aztán a tévében láttam valami premierre menni ezt a Robert gyereket, és az egyik kiscsaj (13 körül) egy olyan táblát lóbált, amire rózsaszín betűkkel rá volt írva : "Bite me hard, Rob!" Anyám....
Igaz, nem láttam a Dalíról szóló filmjét, de ebben a tvájlájt rémségben semmit se csinál, csak NÉZ, és én nem kezdek el olvadozni tőle, hanem elkap a röhögőgörcs.
Sorkizárás
Konklúzió: a képzeletbeli alakokról szóló képzeletbeli háremembe nem került be Edwárd.*




*Indiana Jones, Han Solo, Himura Kenshin, Marty McFly és Drizzt Do'Urden mellé.

2010. január 6., szerda

A folyosói jófejségi tanács határozata: jófej vagyok.

- Vigyázzál az aranyosnak tűnő lányokkal! ... Ne röhögjél, te is az vagy!



Egye meg a qva 5ösét, akinek van. Nekem van életem helyette.

2010. január 4., hétfő

Közöny, érdektelenség, spleen. Nem bírok tanulni, nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen ez az egész vizsgázás-dolog... erre volt jó ez a félév az egyetemen, hogy megölje minden lelkesedésemet.
Hogy én mennnnnyyyyyyire utálom a dolgokat muszájból csinálni.
Az a baj, hogy nem értem ezt a hozzáállást. Mármint a saját részemről. Egyszerűen csak van, és nem tudok vele mit kezdeni. Szomorú.

2010. január 2., szombat

2009. december 29., kedd

Eljöttek hozzánk délután az exem, meg a szülei. Itt voltak este nyolcig, és némi penyigei szilvapálinka után, amit négyesben fogyasztottunk el (édesapám, exem, az apja, meg én), a faterom eladott egy fogsorért (az ex-após fogtechnikus).
Mellesleg az ex közölte, hogy egy nála maradt ruhadarabom társaságában gyalogtúrázta végig az országot, és mászta meg a Kékest.
Vidám kis esténk van ma, nemde?
Ja és a legjobb, anyám megszólalt:
"Nem az a baj a rajztanárral, hogy 10 évvel idősebb, mint te, hanem az, hogy 10 évvel fiatalabb, mint én!"



A családom lol.
Azon gondolkoztam, mennyivel izgalmasabb lenne ez a blog, ha nem olvasná a húgom, és többet írnék életem meghatározó dolgairól (pl: rajztanár, akitől kaptam karácsonyra egy kisvakondot,meg egy engem ábrázoló pasztellképet, és amikor korizás után elmentem hozzá, néztem, ahogy dolgozik, és érti az érthetetlen krikszkrakszos ábrákat és megnéztem a gördeszkáit meg a terveit, meg a motorját, ami ilyenkor bent áll a műhelyben, és egyáltalán nem értem hogy képes kezelni a cnc marót és olyan jó, hogy olyan munkája van, aminek látja az eredményét, mint pl a mostani hátsó villa amit marnak egy motorhoz és még félkész állapotban is olyan szép...).
Amúgy azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc tanítványa. Ezen nagyon nevettem.

2009. december 27., vasárnap

kriszmösz fán

Cyanide and Happiness, a daily webcomic
Cyanide & Happiness @ Explosm.net

2009. december 24., csütörtök

2009. december 22., kedd

...és akkor miután odaadtuk egymásnak az ajándékokat, Sára mandarinjából pont egy gerezd jutott mindenkinek, és ez annyira hülyefilmbeillő, hogy pont ezért volt jó.

2009. december 19., szombat

Nem költöztek még be az alattunk levő lakásba az új lakók, és nem fűtenek. Ennek az sajnálatos következménye, hogy a kolis 50 fokhoz szokott szervezetem nem bírja elviselni a padlóból áramló hideget, és konkrétan vastag zokniban, lábszárvédőben, rövidujjú, két pulcsi és mellény kombinációban ülök.
Meglehetősen komikusan festek.

2009. december 18., péntek

Semmi kedvem a hétfői vizsgára tanulni, amikor sokkal szívesebben mennék karácsonyi ajándékokat venni/készíteni, a rajztanárral töltendő időről már nem is beszélve.
Viszont Gabival mászkálni a városban nagyon jó. Ittunk forralt bort a Vörösmartyn, sétáltunk a Duna-parton és megnéztük a csillivilli kettes villamost.
A karácsony talán akkor válik giccsé, és értelmetlen csillogássá, ha nincs kivel megosztani.

A csoptársaimnak is annyira örülök. A szenvedés jó kis bagázst hozott össze :D Olyanok vagyunk, mint gimiben. A szerdai nyelvészet vizsga előtt teljesen úgy éreztem magam, mint annak idején a nagyszünetben...
Ajándék gyanánt pedig, kaptam egy kegyelemkettest régi japánból XD (és meg tudtam venni a csizmát, amibe beleszerettem, féláron:P)

2009. december 16., szerda

G: - Figyelted mögöttünk a boltban azt a két gyereket?
N: - Azt a két 15 éves formát, akik az óvszerekről beszélgettek? Erről mindig a gyakorikérdések.hu jut eszembe, ahova beírkálnak a 12 évesek, akik már szexelnek, pedig azt sem tudják miről van szó, a képmutató szüleik meg nem magyaráznak el nekik semmit, aztán csodálkoznak...

/a mozgólépcsőn előttünk trécselő 30-40 közötti házaspár elhallgat, 15 mpig csendben van, majd beszélgetni kezd a moziról./

Nagyon röhögtem. Gabival együtt. Éljen a karácsonyi bevásárlás, no meg a helyzetkomikum.

2009. december 9., szerda

Ennyi. Kibuktam és kétségbeestem.
Igen, anya, apa, vagyok olyan önző hogy a saját bajom miatt hisztizzek. Ez van, nem érdekel hogy másnak is szar és más is szenved a tanulással és nem élvezi és a munkáját se szereti senki.

Csak akkor tudnám, minek csinálom az egészet.

Elegem van. Holnap meg fogok bukni, aztán bujdoshatok el a világba(mert más meg tudta csinálni, más nem bulizott annyit, másnak megy neked miért nem).

Most ez akkor a tűréshatár?

2009. december 7., hétfő

A mindennapokban is hasznos szókincs rlz. Úgy érzem, azok után, hogy elsajátítottam a varangyos béka, krumplibogár és gyík szavakat japánul*, semmi sem állhat az utamba.**





* a pókot már tudtam.
**kivéve egy kekkai (mágikus védőpajzs)


2009. december 5., szombat

Vannak dolgok, amiket nagyon nehezen bírok elviselni. Nem akarok lenéző szónoklatot tartani, mert biztosan én is viselkedtem/viselkedek így, de a héten nagyon besokalltam néhány csoptársamtól.
A japántanárnőnk kitalálta, hogy a téli szünetben (wtf? ez vizsgaidőszak, nem téli szünet bazzeg...) tanuljunk meg 20 leckényi kanjit (aki nem ért a japán írásrendszerhez: ezek a bonyolult krikszkrakszok, amiket meg kell tanulni kiolvasni). Ez kb. azt jelenti, hogy ha egy leckénél van átlagban 35 olvasat, akkor 700 olvasat így hirtelen. Mikor meghallottam ezt a dolgot, kb a sírógörcs kerülgetett, hogy mi a faszt akarnak még tőlünk, ezt már nem lehet bírni...fizikailag sem, nemhogy lelkileg. Az idegösszeomlás szélére kerültem. Lenne egy hetem a vizsgák után, amikor pihenhetek, találkozhatok az otthoni barátaimmal, alhatok... de nem, minden nap kurva kanjikat kell tanulnom, mintha nem lett volna belőle elég eddig is, és ráadásul olyan felesleges az egész, mert nem emlékszem szinte semmire.
Mindegy, nagynehezen, miután közöltük, hogy nekünk vizsgáink lesznek, és nem a f@szunkat fogjuk verni otthon egy hónapon keresztül, lealkudtuk 10 leckére. Potom 350 olvasat, miért is ne.
Erre, néhány csoptárs (akik, megjegyzem, van, hogy ugyanúgy panaszkodnak, h nem bírják a dolgokat), elkezdett pattogni, hogy ez K E V É S. Mert ők ösztöndíjat akarnak.
Hol nem szarom telibe? Normális dolog, hogy 30 ember véleménye mellett 3 másikét vegyük figyelembe? Az ösztöndíj kibaszottul magánügy. Tanulják meg otthon basszus, ha annyira akarják... mellesleg ezt sem értem, hogy ha valaki ösztöndíjat akar, akkor ha nincs számonkérés, nem tanulja meg, amit kéne? Ez most hogy van? Áááá faszom... nagyon kiakadtam ezen.
Ja, és persze a szemükben, mi vagyunk a lógós, kocsmázós bagázs, akik szarnak az egyetemre. Pedig ez kurvára nem így van. De én akkor sem fogok tönkremenni semmilyen egyetem miatt. Nem vagyok hajlandó arra, hogy naponta 3 órákat aludjak, és ne üljek be egyszer-kétszer egy órácskára valahova. Biztos én vagyok rosszul összerakva, de én megőrülök, és rosszul érzem magam, ha nem tudok a barátaimmal lenni, ehhez képest Gabit már nem láttam két hete, Enikét hónapok óta, Ninját 3 hete... Tanulok, mint egy gép, és nem elég, van, aki még a csütörtök este a diófában eltöltött egy órácskát is sajnálná tőlem...
Az egész világ kapja be a faszomat.
Remélem, aki beguglizza azt, hogy japán szak, rátalál erre a bejegyzésre, és messze elkerüli ezt a helyet, ahol megölik az ember minden lelkesedését és motivációját, ja és akármit mondanak, nemhogy ösztöndíj, de még akkreditált MA sincs. És nemcsak a rendszerrel van a baj, hanem a csoportok összetartása is lófasz, még az támad hátba, akitől az ember nem is várná.
Szóval, nem szeretem a rosszindulatú, képmutató embereket.

2009. december 2., szerda

Képzeljétek el, hogy másfél éve sincs, hogy magyarul tanultok. Aztán egyszercsak elétek tolják a halotti beszédet. Nemcsak le kell fordítani a saját nyelvetekre, de nem ám. Fordítás mellett magyarázzátok meg, miért úgy fordítottátok, értelmezzétek a nyelvtani változásokat, és írjátok le, mi a mai magyar megfelelője a kifejezésnek.

Egy ilyen tárgyból megyek holnap vizsgázni. Csak japánul.

Esélytelen.

2009. november 29., vasárnap

Vannak azok az emberek, akiket egyszerűen ütnék. Pedig nem vagyok az az agresszív fajta.
A 139esre ma délután felszállt egy gyerek a Moszkván, és leült velem majdnem szembe. Felhívta a kedves édesanyja, mire ő közölte vele, hogy "Voooooootunk a retrooooooooba, százezeréééé' vásároltuuuuuuunk, vettem kettöööö farmeeeeert meg egy kabátooooooot...."
A gyerek lehetett kb. 17 éves. Maximum. Nem volt elég, hogy olyan tenyárbemászó arca volt, akkora pofával vonult a buszon (egy nyamvadt buszon) mintha az egész világ azért lenne, hogy az ő seggét nyalja. Aztán bevágja ezt a szöveget. Újgazdag nyomorék. Életemben nem fogtam még százezer forintot a kezemben, nemhogy két nadrágra meg egy szaros kabátra elköltsem. (Akárhogy számolom, a kabát, amit most vettem, és két nadrág, amit nemrég, összesen volt kb. 11000 ft...)
Mindezt a buszon, tök hangosan, mintha dicsekedni akart volna a világnak.
Persze neki semmit nem kell megtennie majd azért, hogy munkát kapjon, apuci vezetői posztot szerez neki, meg ahogy jogsija lesz, a segge alá rak egy kocsit, nyilván teljesen újat, nehogy már szó érje a ház elejét... Ha akar, akkor lediplomázik, de csak ha úgy tartja úri kedve, és amúgy is ráér, apuci a költségtérítést is bírja...

Nem vagyok irigy. Imádom a szüleimet, és tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy nekem meg a tesómnak jó legyen. Legalább tudom, hogy a pénznek van értéke, és százezer forintot nem ruhában mérek, hanem mondjuk rezsiben meg élelmiszerben. Az embereket meg nem az alapján határozom meg, van-e rajtunk negyvenezres kabát. Nagyon naiv vagyok, és megszokhattam volna már, de újra és újra felbosszant a világ igazságtalansága.

A srác maradt a buszon, én leszálltam, és visszajöttem a szakadt koliba. És egyáltalán nem bánom.

2009. november 27., péntek

Szeritnem finomat főztem, nekem ízlik. Kukoricás-borsós-császárszalonnás csirkemell. A fürdőt és a vécét is kitakarítottam, sőt még teszkóban meg práktikerben is voltam Tasszal.
Ez egy rendkívül tevékeny nap.
Igen, nagyon kreatívan tudok mást csinálni, és nem tanulni, sőt még el is hitetem magammal, hogy ez hasznos.

2009. november 24., kedd

Még sosem láttam a tengert. Tudom, hogy valakinek természetes, hogy nyaranta minimum Horvátországba megy, az egzotikus utazásokról nem is beszélve, de nekem a Balaton is nagy szám...
Légyszi, legyen egy kis pénzem egyszer, hogy megnézhessem a nyílt vizet. Hallgassam a hullámokat és süppedős homokon mászkálhassak.
Azt pedig már nem is merem kérni, hogy az fogja a kezem közben, akit szeretnék.

2009. november 22., vasárnap



A rajztanár Ákos nevű volt csoptársa baromi jó fej. Szépen sikeredett a tegnap este, bár a szüleim nem díjazták hogy fél 4 felé értem haza...
Az a tendencia viszont, hogy a gyomrom hamarabb kikészül, minthogy beütne az elfogyasztott alkohol, nem tetszik nekem. Mi ez már...
Sikerült tegnap délután összeszenvednem egy művtöri beadandót. Azon gondolkoztam, hogy a szakdogámat a japán perverzió eredetéről fogom írni. Hogyan jött létre vajon az angolnás pornó? Ha megfigyeljük Hokusai egyik fametszetét, igazán nincs min csodálkozni... Címe: A halász feleségének álma.



2009. november 17., kedd

Volt ma egy előadásom, amit Birtalan Ágnes tartott. A nő szakterülete a sámánizmus. Annyira érdekes órákat tart... és mindig lelkes leszek tőle. Ez a félév kiöli belőlem a dolgokat. Olyan monoton, hogy elfelejtem, tulajdonképpen szeretem a szakomat... Meg a vallással kapcsolatos dolgokat. Ha lett volna a BTKn normális tájékoztatás, és tudtam volna, hogy létezik ilyen, akkor mentem volna vallástudományi minorra... ehelyett most meg szarakodok az ügyvitellel (bár úgyis titkárnő leszek a bölcsészdiplomámmal, szóval gyakorlati haszna az lesz...).
Amúgy meg az előadó totál rácsodálkozott, hogy nincs óránk a buddhizmusról ("Nem kapjátok intravénásan???"). Gondoltam magamban, mi csak a nyelvészetet kapjuk nemcsak intravénásan, hanem análisan is. Szenvedek is tőle rendesen.
Filológiai anális abuzátor.
Ahelyett, hogy mennék terepmunkázni Mongóliába XD (Persze ez mindig akkor jut eszembe, amikor ez a nő tartja az előadást. Amikor dr. Terjék tartotta, akkor el akartam menni katalogizálni egy sztúpa domborműveit Jávára:D)

2009. november 16., hétfő


Mentem szombaton lagziba, jó volt nagyon. A hely parkolóját díszítette ez a tábla. Nagyon, nagyon nevettem rajta. Elképzeltem, ahogy támadnak a gesztenyék és mindenki menekül amerre lát!!!!!

Egyébként pedig, csak arról tudnék írni, hogy (suli és minden egyéb szarság ellenére) gusztustalanul boldog vagyok. <3

2009. november 10., kedd

nicdoc üzenete:
*fáj a nyakam
*arra keltem reggel
*hogy beleállt a görcs
*és ordítani tudtam volna, úgy fájt

Balu üzenete:
*de te csak hagytad hogy a fájdalom átjárja a testedet mert ettől érezted hogy fizikai valód a legnyersebben tükröződik a valóságban

nicdoc üzenete:
*hát
*igazából anyáztam


Ezt elnézve, nem csoda, hogy szakítottunk.

2009. november 9., hétfő





Szombat esti mozi és mekdonálc Ninjával meg a rajztanárral. Ettünk családi menüt, amihez járt hepimíl, és volt benne egy YODAAAA!!! Aztán a kiszolgáló csaj kiröhögött... Megkérdezte, hogy melyik játékot adja, mire én mondtam, hogy Yodát!!! Erre meg gúnyosan megjegyezte, hogy azt hittem már, hogy a fénykardot... Kapja be:D Mondtam, hogy nekem Yoda kell!!!:D
Kaja után meg nekiestünk a doboznak, akkor születtek a képek...:)
Lávjamen <3

2009. november 8., vasárnap

Történt már veletek olyan, hogy nem létezett az a kocsi, ahova a helyjegyetek szólt az icén? Egy olyan vonaton, ami fél óra késéssel indult?
És olyan történt-e, hogy ugyanezen a vonaton találkoztok az exetekkel meg a barátnőjével? Aki a lakótársa volt amikor együtt jártatok, és nektek panaszkodott rá, hogy nem száll le róla? Egy ilyen helyzetben eszetekbe jutna-e, hogy már akkor is kavartak, mielőtt szakítottatok volna?

Egyszerre ez a két dolog, egy délután alatt, megfejelve azzal, hogy hazafelé úton szarnak áztatok, megtörtént-e veletek?

Ó, igen, velem igen.

Páratlan élmény :D

2009. november 6., péntek

Ez a szám a nyárra emlékeztet, amire nagyon jó visszagondolni. Az egyik legjobb nyaram volt, az biztos...menni, menni, meg sem állni:) Különösen a szülinapom jut eszembe róla, ami a Tisza-parton volt... Áhh, elővett a nosztalgia:)

2009. november 3., kedd

Életérzés

Cyanide and Happiness, a daily webcomic
Cyanide & Happiness @ Explosm.net

2009. november 2., hétfő

Mostanában furákat álmodok. Az még hagyján, hogy folyamatosan annalight blogja dobja fel az éjszakáimat (pl azt álmodtam, hogy kiadták könyvben, és megvettem), de ma reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva, mert álmomban megöltem egy gyereket, és azon paráztam, hogy le ne bukjak... Legutóbb érettségi idején álmodtam gyilkolósat. Mondjuk azok véresek is voltak, ez legalább nem... Lehet, hogy az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot. Szeretettel várlak, gyomorfekély.
A titkok pedig, kezdenek gyökeret verni a vállamban, ahol a terheimet hordom görcsök formájában. (A masszőröm szerint, aki, mint megtudtam, azért került a sárgaházba egyszer, mert a pszichopata csendesgyilkos exem sátánista korában megidézte a Sátánt azzal a szándékkal, hogy valakinek ártson, és ő elhárította róla a rontást, saját magát sodorva veszélybe ezzel...mondjuk akárhogy is nézem, nem kis teljesítmény, ha a Gonosz megjelenik valaki hívására...)

2009. október 31., szombat

2009. október 29., csütörtök

Helókittis. Helókittis a boxere. Nem vicc. Rózsaszín. Helókittis.

Beszarok.

2009. október 25., vasárnap

"...Örülök, hogy volt Lajos...!"



Ennél nem kell szebb vallomás, azt hiszem.
Ha nagy leszek, veszek egy motort. Nem mintha hátul ülni rossz lett volna ;) A sejhajom nem érzemXD 250 km elsőre:D De azt mondta az egyik motoros pasas, hogy "...Néztem is, hogy a feneke alapján lóra termett!" Szóval megyek máskor is:P





2009. október 24., szombat

Tegnap este ünnepeltük Enike barátném huszadik szülinapját, és picit sokkolt, amikor közölte, hogy Balázs is eljön. Féltem kicsit a helyzettől... Nem attól, hogy én hogyan reagálnék, hanem inkább attól, ő mit fog szólni... Szerencsére nem lett semmi baj, kedélyesen elbeszélgettünk egy-egy feles meg három kör tequila mellett. Hozzáteszem, ennek köszönhető, hogy megeredt a nyelvem, és képes voltam megkérdezni, hogy miért utálja Csabát (system error.).
Ami azonban megütött, akkor történt, amikor hajtogattam egy szórólapból egy liliomot. Az egyik közös barátunk szülinapjára csináltunk ilyet annak idején, pontosan 18 darabot, és csokorba kötöttük, meg minden, nagyon szép volt. Szóval, megcsináltam ezt a kis virágot, és fél szemmel láttam, ahogy Balázs a kezébe vette, és ezzel a merengő tekintettel nézegette, majd egy elegáns mozdulattal beledobta a hamutartóba. Ennek nem tudom, örüljek-e (túl van rajtam, éljen, éljen) vagy szomorú legyek (nem is akar emlékezni a sok szép dologra, amit együtt csináltunk, jaj, jaj). Talán egy kicsit mindkettő. De azt a képet, amint szegény liliom a hamutálban landolt, és azt az arcot, amit vágott hozzá, szerintem nem fogom egyhamar elfelejteni.
A buli egyébként nagyon jó volt, és amúgy is, milyen jó lehet már, ha valaki napra pontosan egyidős a köztársasággal! Sokkal jobb, mint Diana hercegnő halálának napján születni. (Igen, ez én vagyok.)

2009. október 19., hétfő

Azt álmodtam, hogy veszekedtem anyával, a tesóm meg még direkt alám tett. Nem volt jó erre ébredni, de szerencsére kompenzálta, hogy Zsófi azzal keltett, hogy "Nikoletta!" XD
Amúgy meg gyűlnek a felhők, gyűlnek. A lelkem nehezen viseli a közelgő konfliktust. De megéri.
A fészbúk azt mondta, szerelmes vagyok.

2009. október 18., vasárnap

Azt hiszem, elégedett lehetek ezzel a hétvégével. Sőt, a jövő héttel is, mert elmarad egy csomó órám. És ugyebár, akinek van házi rajztanára, és segít neki megírni a művtöri szakszeminárium dolgozatát, az ne panaszkodjon:D (kár, hogy az Itou Jakuchuu életrajz fordításában nem tud segédkezni...).
Szünetben délig fogok aludni, legalább kétszer. Alig várom. Meg elmegyek Ódrival a kgst piacra, és Tamással is találkozni fogok, meg Anitával, meg otthon is leszek mert már hiányzik. Jól megölelem anyukámat ha hazamegyek:) meg apát is meg a buggyant húgomat is.
Láv, písz, hepinesz.

2009. október 12., hétfő

Meg akarom nézni, először magyarul, mert abba szerettem bele. Aztán japánul, végig, a vágatlan verziót, mert úgy az igazi. Egyszer úgyis elmegyek a Kettős oromhoz, majd meglátjátok!


2009. október 10., szombat

Régen voltam már ilyen jó buliban, mint csütörtökön. Fantasztikus képek születtek. Ma délelőtt pedig elmentem a piacra, és vettem egy csőrikés pulcsit. Azon gondolkoztam, nekem nincsenek is normális ruháim...:D
Jó ez a nap.
És olyan közel...:)

2009. október 8., csütörtök

Öööö a puruttya buli. Összeszedtünk Zsvel két arcot, Attilát meg Pistit. De már elmentek. Adri meg le. Én meg posztolok. Zs én szeretlek, nemcsak részegen. Komolyan. Tudod mér költöztem ide:D
Zoli azt mta jön. Szeretettel várjuk.
Ittas posztolás rulz.
Légypapír Niki voltam (szigorúan nem y-nal!!!).
Písz.
De mennyivel értelmesebb már ez a poszt mint amit Gabinál írtam (h a metallica rulz meg minden, pedig a saint anger után nem is!).
Bad medicine is all I need.
(Van valakinél? Az lécci jelentkezzen!!!!!)
(Urgent!!!)
(Ú és neked nem kell meg nem úgy nézel rá...... nem mi?:D mindenki ezt mja:D)

POSZTOLJ RÉSZEGEN. NEM ÉN VOK AZ HANEM A SZOBA TÖBBI TARTALMAAAAA ÓÓ.

GABIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MÉR NEM JÖTTETEK KI????
AZ EGÉSZ VILÁG KAPJA BE A FASZOMAT.
MÉÉÉÉR NEM MENTEM HALÁSZNAK???
ÉN MONDOM, ILYEN ROKKENROLL SZUPERHŐSNEK LENNI KÍVÜLRŐL SOKKAL VONZÓBB.


Írta: Zuzu Petals (a legnagyobb Los Angelesben)
Rohadtul ideges vagyok, és amikor így megyek el bulizni, sosincs jó vége. A múltkor is az volt a baj, hogy felkúrták az agyam a BTK-val, meg a kávézgatással, és kénytelen voltam ööö fogyasztani XD

Elegem van abból, hogy ha fejreállok, akkor sem elég a szemét egyetemnek. Ha fiú lennék, akkor azt mondanám, hogy legszívesebben beleélveznék a rohadt elte szájába, miután egy 40 centis műfasszal szétkúrtam, ahogy lehet, és még össze is vertem. Korbáccsal. Sőt, megdugnám egy talicskával.

Lassan indulunk Zsével a puruttya-buliba. Egész nap az járt a fejemben hogy mi benne az átverés????:D Tuti, hogy lesz valami kicseszés, biztos vagyok benne, ez túl szép, hogy igaz legyen:D (ingyen pia és kaja csak úgy? ne mááááár:D)

2009. október 7., szerda

Jöjjön most egy kis rinya.
Az a probléma, hogy nem találom a helyem, még mindig fenn áll. Azt sem tudom, mit akarok, sőt már azt sem, hogy mit nem. Megette a fene az egészet. Viszont, lényegesen jobb a kedvem, mint tavasszal (azóta rájöttem, hogy nincs is személyiségem, és így el tudtam fogadni dolgokat...bár lehet, hogy mostmár túl könnyen megy).
Gabi szerint van egy új skillem, amivel kapcsolatban nekem leginkább az a véleményem, hogy wtf?! Értetlenül állok nem egy esemény előtt, az az igazság. Sőt, magam előtt is értetlenül állok.
Valahol, út közben elhagytam az illúziókat...valaki nem segítene megtalálni? Nem akarok illúziómentes életet, meg túl sok valóságot. Szerintem rászokom a fűre, aztán jöhet az LSD, majd a heroin, és végül egy mocskos sikátorban fogok elpusztulni. De legalább repülés közben...

Az egyetem sem megy úgy, ahogy kellene. Ez elszomorít... bár, a héten kaptam egy ötöst jeee:D

Amúgy nem értem, miért van mostanában lepra kedvem. Nem kéne, annyira nem rossz nekem, mégis, mindig elbassza a hangulatom valami.

De csütörtökön megyek puruttya bulira. Van pólóm is. Nagyon király lesz. Aztán pénteken haza egy kicsit. Hiányzik anyuapu, meg a lökött húgom is...

Olyan gyámoltalan vagyok.

És nem értem miért, miért, miért, mikor nincs okom rosszul érezni magam.

2009. október 5., hétfő

Vicces, hogy azért nem mentem ma egyetemre, hogy ne maradjak le:D
Múlt héten egyszerűen nem bírtam bemenni a csütörtöki zhra...
Különben meg ma nem értem mit hisztiztem tegnap, de azért az nagyon aranyos volt, amikor kinn ültem a folyosón Zolival, és már majdnem elsírtam magam, az orrom alá dugott egy cigit, azzal a szöveggel, hogy most itt az ideje rágyújtani.
A húgom meg fejemhez vágta, hogy állandóan csak panaszkodni tudok. Bírom, milyen egyszerűnek látja a világot 12 évesen:D Én is akarok ilyet.

Minek kellett nekem egyetem? Lehettem volna halász...

2009. október 4., vasárnap

Utálom, amikor vége van a hétvégének.
Annyira jó. De a hülye, unalmas hétköznapok, a szürkeség, nem jók. A hétköznapok megölnek. Márpedig most arra nincs kapacitásom, hogy hétvégét csináljak belőlük, nélküle meg annyira nem is akarok.
Megint sikerült belemásznom a sűrűjébe.

Tényleg nem tudom, mi lesz velem.

2009. szeptember 30., szerda

Faszom.

2009. szeptember 29., kedd

Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?

Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.

Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)

Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???

Ez már az életközépi válság, én mondom.

Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.

De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.

Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????

2009. szeptember 27., vasárnap

Amúgy tegnap bementem egy vad rokker helyre babarózsaszín pulcsiban. Nem tűntem ki, véletlenül sem. Dartsozni meg még mindig nem tudok, de a sör az jól esett.

Ez nagyon para. Féltem bejönni a lépcsőházba. A parkolóból láttam, hogy ég a villany a lánynál. Be vagyok szarva.

2009. szeptember 26., szombat

Mikor hazaértem tegnap, anyukám azzal fogadott, hogy a házba fog költözni egy család, akiknek van egy bomlott elméjű lányuk, akit még senki sem látott, de éjszaka szokott kiabálni, és nem hajlandó tisztálkodni. Namármost, ha még senki sem látta, akkor nem tudom, honnan szedték, hogy nem mosakszik, de amint meghallottam a dolgot, teljesen kétségbeestem.

Amióta megnéztem a Kört, van egy olyan parám (az udvarunkon levő régi kutat leszámítva), hogy megyek a lépcsőházban felfelé, és a lépcsőfordulóban egyszercsak ott fog állni Samara. Persze ez a dolog egyre inkább elhalványult, ahogy teltek az évek, sőt mostanában már eszembe se jutott...de mostantól mi lesz??????

Mi lesz, ha jövök hazafelé este valahonnan, és egyszercsak szembe találom magam az őrült szomszéddal???? És a hosszú haja csimbókokban az arcába fog hullani?? És elindul felém??? Ésnem lesz hova menekülnöm??? És az alvó ház fel sem figyel a sikolyaimra?????Meg fogok halni az ijedtségtől...

És persze megint sikerült összebalhézni a családdal, miért is ne. Nagyon rosszul tud esni, hogy pont azok baszogatnak a legjobban, akiktől azt várnám, hogy támogassanak meg szeressenek akkor is, ha mondjuk nem vagyok tökéletes.

És azt álmodtam, hogy Zsófit kirúgatta a koliból a KDB, mert tizennégyen meghaltak és negyvenhárman megsebesültek.

I'm having sooooo much fun.

2009. szeptember 24., csütörtök

Ha valaki szeretne órákat venni "Hogyan bizoyítsuk be, hogy lehet még ennél is jobban beégni valaki előtt?" címmel, jelentkezzen nálam az 555-6321-es telefonszámon, vagy hívja az 1-800-PERFECTet(ingyenesen az államok területéről!).
Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...

Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.

Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.

A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.

Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:

N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?
G: - ELDUGTUK!!!

No comment.

2009. szeptember 20., vasárnap

Szombaton láttam egy szép házat Sóstón. Tetszett.

2009. szeptember 18., péntek

Kezdem mostmár én is elhinni, hogy egy mihaszna, semmittevő szar vagyok, aki csak b@ssza a fajtáját. Nem is értem, hogy miért vagyok hullafáradt (hát persze, hogy a bulizástól, igen így van). Nem akarok panaszkodni, biztos nem olyan nehéz nekem, mint az orvososiknak például. Csak egy pici együttérzést szeretnék. Egy hangyányit. Nem sajnálatot, együttérzést. Hogy valaki azt mondja végre, megértem, hogy ki vagy bukva.

Erre hazajövök, és megint megkapom, hogy tulajdonképpen én semmit sem teszek a jövőm érdekében, lusta vagyok, mindenre jut időm, csak arra nem amire kéne.

Még ha a bulizástól lennék fáradt, egy szavam sem lenne, mert az a saját hibám. Két hete nem alszom 6 óránál többet, mert tanulok, és még ez sem elég, nem megy annyira jól a dolog, mint szeretném. Erre meg az a válasz, hogy nyáron nem csináltam semmit.

Igazán köszönöm a támogatást.

Én ezt már nem bírom sokáig.

2009. szeptember 17., csütörtök

Van egy rózsaszín táskám, amire a fiúk mindig azt mondták aberrált. Mióta megvan, folyamatosan megtalálnak a perverz nyomorékok. Ma reggel a 239esen (még csak nem is a tömött 7esen) egy pasas álló f@rokkal dörgölőzött a lábamhoz. Én meg elküldtem a fenébe, szóval kemény vagyok amúgy:D Najó igazából azóta is a hányinger kerülget... De amint túlestem a sokkon, két dolog jutott eszembe:



Köszönöm az gusztustalan perverzeknek az új élményeket, amikkel ebben a hónapban gazdagodtam. Azért a vorarefil darabolós gyilkossal nem szeretnék találkozni.

2009. szeptember 15., kedd

Mostam.
Tudom, hogy ez egyáltalán nem nagy dolog, de életemben most csináltam először (szánalom). A múltkor anyukám azt mondta, azon múlik, hogy nagylány vagyok-e (micsoda szóhasználat...), hogy idegesít-e, ahogy a függyöny áll, vagy éppen fel van-e rakva. Szóval mostmár igazán nagylány vagyok, mert kimostam a ruháimat és nem csesztem el!
Látod anya, látod látod látod?
(Szia Petra, kösz, hogy rögtön behívod anyát hogy elmond neki életem legújabb eseményét. Ötletem sincs hogyan tudnám megköszönni fáradságos munkádat. Persze most éppen lóbálom a szarkazmus-táblát.)

2009. szeptember 14., hétfő

Én most nagyon elfáradtam.
Csütörtökre vár 10 lecke kanji, egy fogalmazás, holnap szakszövegolvasás, ma héberül olvastam. (Kb úgy ment a dolog hogy ezek és ezek a magánhangzók, jó akkor most itt van ez a sor olvassa fel kérem! Elég vicces volt ahogy mindenki szerencsétlenkedett...kivéve, aki már tanult héberül.) Egész nap bent ülök a zegyetemen, tanulok, és mégsem haladok sehova...
Anyukám is felhívott ma, mire mondtam, hogy fáradt vagyok, és erre azt válaszolta, hogy hétvégén pihenni kellett volna, nem bulizni. Tudom, hogy igaza van, de nem tudná egyszer azt mondani, hogy szegény én? Nem akarom sajnáltatni magam, mert aludhattam is volna pénteken, igen, de hogy a családom egy nyamvadt GÉPnek néz, aki ontja magából az eredményeket, kezdem megunni.
Le vagyok törve, szomorú vagyok, és senki sincs itt, akihez hozzábújhatnék. Szétestem, pedig a suli még el se kezdődött...
Micsináljak most?

2009. szeptember 12., szombat

Gabinál vagyok. A nyóckerben. Amúgy kurvajó hely.... Tamásék bebabasztak, de mi nem. Gyümilé nincs. És most a SHESMOVEDON megy. DE volt már Metallica is meg offspring meg pendulum meg unforgiven " h félreértés ne essék. Gabi gecijó fej. Mindenki kidölt. Kivéve Gabi meg én. And jusice for all... Gabinak meg nakem elég a 65 cadillac amit senkise ért meg a metallica.

2009. szeptember 11., péntek

És most, szemezgessünk téemkás János gyöngyszemeiből:

"Ha ilyen barbár lennék, fölakasztanám magamat. És amúgy 600 disznót öltem meg, mert nem nézik ki belőlem, de böllér vagyok. Atyaúristen, ilyen emberek vannak? Loptam már cseresznéyt, de nem fával együtt!!! Igaz, hogy buli volt, és ilyen előfordul... biztonsági őr is rabolt már bankot a Széna téren! Én kaptam volna 10 évet, amikor sorállományos voltam! Ez a divat, meg a félszem!!!! És elnézést, hogy zörgök (Mondja, miközben szétveri az ajtófélfa maradványait meg fűrészel). Született tehetség vagyok! Egyem a hangját, annak kéne megcsinálni, aki tönkretette! Ilyen barbárt! Föl kéne akasztani, ÉLVE!!!!!!!! Micsoda szemétláda ember lehet( emberből meg ugye van Ember, tehát nagybetűs, és ALSÓ). Ha nem lennének ilyen emberek, nem lenne munkám! Ez nem javítás, restaurálás! Bárki volt, egyem a hangját, meg a göndör mosolyát! Aki berúgta, annak milyen szégyen volt ez... Biztos a kölykömet is kinyírtam volna, ha ilyet csinál az ajtóval, kár hogy nem láttam, hogy ki volt! A kezem nem a helység kalapácsa! De ha kell, 13 kilométert is úszok! A balatonátúszás 9000 kaprcsapás! Az éjféli misére odaérek. Nem vagyok vérfarkas, de érzem a teliholdat! Akkor is úszni fogok ma a Balatonban!!"
Tegnap. Tegnap találkoztam Dáviddal, az Első Nagy Szerelmemmel (leszámítva Istvánt az oviból, aki eljegyzett, és a lépcsőn ülve komolyan megbeszéltük, milyen gyűrűt vesz majd nekem és kiket hívunk meg). Szóval Dávid imádnivaló, aranyos, és bolond és még mindig szép a szeme, és a keze is:) Letelepedtünk a rakpartra a Petőfi hídnál, aztán nevettünk, nevettünk, nevettünk... Ő most gólya, VIKes (háháhá, és még mérnökinfós is, micsoda gusztustalan véletlen...ez a keresztem, a VIKesek+a művészek, meg a rocksztárok, ha meg ez mind együtt jelentkezik az egyenló a teljes bölcsészlélek-pusztulással...), és tele van élménnyel, és olyan lelkesen mesél:)

Idővel betársult hozzánk Gábor, majd elindultunk a Schönherz felé, hogy összeszedjük a volt szobatársait. Várakoztunk a koli előtt, és odajött hozzánk két full részeg srác. Az egyikük megkérdezte, nem engedném-e meg, hogy a társa beleharapjon a lábamba... nemet mondtam, mire győzködni kezdtek, de én hősiesen kitartottam. Azonban a lábfetisiszta kolléga mögém került és beleharapott a HAJAMBA!!!!!!!!!! XD (Mostanában amúgy mindig megtalálnak a kicsit beteg emberek... a héten is, a Kosztolányin a buszmegállóban odajött hozzám egy nem gyengén látens homoszexuálisnak tűnő egyén, aki cherrys cigit szívott, és finoman érdeklődött, nem szeretnék-e vele beszélgetni, amikor meg elhajtottam, azt mondta "Biztos eleged van már belőle, hogy a pasasok hozzád dörgölőznek!" Megijedtem...)
Ja, és amikor bekönyörögtem magam egy BMEs helyre pisilni, a WCnél a sorban találkoztam egy Niki nevű ELTE BTKs lánnyal:D vicces volt, felköszöntöttük egymást névnapilagXD
Eléggé kezdtem fáradtnak érezni magam (3ig tanulás rulz), ezért hazajöttem, gondolván, hogy lefekszem aludni... persze:D Irány a kolibuli:P Leszámítva azt a kis intermezzot, amikor elromlott a zár...Zsével bent ragadtunk, Adri meg kint, és az ajtó konkrétan be lett rúgva, szinte tokostól... De más megoldás nem volt:S

Most meg itt van a tmks Jani, aki n+1 ideje szereli a zárunkat, és totál be van baszva. Én is ilyen munkát akarok, kicserélek egy zárat egy nap és amúgy meg ISZOM. Amikor Adrival próbáltuk vázolni neki délelőtt a szituációt, azzal kezdte, hogy ki kell fizetni a kárt, amit okoztunk. Nem fogta fel, hogy se ki, se be nem lehettett jutni... még a fotelból sem volt hajlandó felállni, kb ennyire érdekelte, hogy nem tudjuk zárni az ajtónkat. Odaküldött inket az épp arra járó koliigazgatóhoz, aki persze értette, hogy mi történt, és az első kérdése az volt, eltűnt-e valamink. Felüdülés... A tmk-s úr nem akart nekünk zárat keríteni, mert az mekkora munka....János azt hitte, mi leszünk lecseszve, mire őt osztotta ki Steve VelvetXD Elküldte zuhanyozni, meg józanodni:D

Ma estére pedig ideérnek az otthoni pajtások^^ Annyira várom már őket, úgy hiányzik a hülye fejük:) Tamást el fogjuk vinni metrózni, mert egyemmeg, még soha nem ült metrón:D Jajjj olyan jó lesz!!! :)


2009. szeptember 8., kedd

Elindultam, hogy visszaadom Gabinak az itthagyott cuccait, és ebből az lett, hogy kilencre értem haza. Beültünk nagyondrága, nagyonfinom és ooolyan nagy és krémes kávét inni a mekibe, majd betoltunk egy rettentően finom szendvicset a szábvéjben, és leöblítettük csapolt sörrel. Közben meg hülyeségekről beszélgettünk.

IGEN, bárki látta/hallotta, mi énekeltük múlt héten az Astoriánál a 65 Cadillacet, IGEN, csak 4 sort tudunk a szövegéből (azt sem jól...) és véletlenül sem egyszerre. Ja és ez konkrétan ma realizálódott mindkettőnk fejében.


(Nem tudom, miért nem tudok videót berakni. Balfalság.)

65 Cadillac, szigorúan Ford Fairlane:)

Megittam egy méregerős kávét, ugyanis ok nélkül rettenet fáradt vagyok. Pedig alszom rendesen, és csak arra tudok gondolni, hogy a meg sem tartott órák gondolata tönkreteszi az agyam:D Vagy az a baj, hogy egyedül kell aludnom?

2009. szeptember 7., hétfő

Van net. Jupijáéó.
Szombaton gólyatábor záróbuli volt, egész jól sikeredett, csak korán (3kor:D) le kellett feküdnöm aludni, mert másnap jöttek anyumék. Blankával ezt meg is beszéltük:

- Nem leszek sokáig, mert jönnek reggel a szüleim.
- Neked is? Akkor bulizzunk együtt!!:D

Szeretem a kolis arcokat:D

Viszont annyira beégtem egy gólyánál:D Csütörtökön a szaktársakkal a Deák téren üldögéltünk, és csatlakozott hozzánk pár keleti szakos elsőéves is. Dumáltam is velük egy kicsit, de annira nem jegyeztem meg senkit se, meg amúgy is sötét volt:D Aztán feltűnt szombat reggel, amikor kaját osztottam a gólyákoknak, hogy az egyik srác néz, néz, de nagyon nem vágtam ki az... Az esti buliban is spanoltunk, meg adott az aktuális innivalójából is... ezen felbuzdulva megkérdeztem, hogy mi a neve (Péter. Emlékszem ám!).

Ma a bölcsészképzőben álltam a csoptársakkal, és egyszercsak rám köszön valaki:

- Szia NIKI!!! (kimondottan hangsúlyosan a nevemet:D)

És a többiek közölték, hogy ő ott ült közöttünk csütörtökön.
Bebuktam:D szegény srác tuti hülyének néz:D

Ja és az új szerelmem a héber. Olyan jó:D

2009. szeptember 4., péntek

Picsamásnap.
De hol hagytam Annát meg Gabit? Soroksáron, a Gödörnél, meg még a PPKn is megvoltak valahol...
Jóvoltezategnap.

2009. szeptember 3., csütörtök

Back

Nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz visszaköltözni. Igaz, hogy bejártam fél pestet a cuccaimmal, meg a Gabi cuccaival, aki nem tudja, hogy a Kálvin, vagy a Kálvária téren lakik...de el is felejtettem az egész cipekedést, ahogy beléptem a koliba. Olyan látni az itteni arcokat, mintha el se mentem volna, vagy nem két hónapot töltöttem volna otthon, hanem egy hétvégét.
Úgy örültem a Dunának, a négyeshatosnak, még a kosznak is:)
Sőt jobban meggondolva a pakkal bóklászás is vicces volt:D

Csak ne hiányoznának annyira, akik otthon maradtak.... Tamás beköltözhetne a szomszédba, például, meg elviselném a tesóját is, sőt, még egy kósza rajztanárt is:)