Ez a gyerek egyszerűen zabálnivaló.

A rajztanárnak ma van az utolsó vizsgája, és nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki (mert ha épp meghúzzák valamiből, akkor nincs jó kedve, és akkor nekem sincs, pedig még akkor is szeretem nézni, amikor szomorú, mert olyan merengőn szomorú, és még ez is jól áll neki).

Ma pedig megünnepeljük a húgom szülinapját. 13 éves. Ezzel csak az a baj, hogy rá kell döbbennem, hogy úristen, én is most voltam 13 éves... jaja, olyan jó 7 éve. Amikor én töltöttem a 13-at, abban az évben tanított a rajztanár, akkor ismertem meg Tamásékat, akkor lettünk Gabival padtársak... Az én életemben eléggé meghatározó időszak volt. A legjobb egyébként az, hogy már csak olyan 2 évet kell várnom arra, hogy a hugi arcába röhöghessek, és azt hajtogathassam neki, hogy én megmondtam!!! Legszívesebben felvenném, amiket beszél, hogy aztán majd visszajátsszhassam neki, ha itt az ideje xD ("Én soha nem leszek olyan, mint te!" "Tanulok a hibáidból!" "Már megint csavarogsz?!") Bevallom, egy kicsit irigylem is, ahogy a világot látja. Olyan magabiztossággal kezel minden kérdést, hogy csak na... persze csak és kizárólag neki lehet igaza, de néha nekem is jól jönne, ha legalább abban biztos lennék, hogy én csinálom, gondolom helyesen a dolgokat.

Basszus pár éve még barbizni kellett a kis szarossal, meg fordítani, mert nem értette senki, mit beszélt, most meg tizenhárom éves.

Vén vagyok, basszameg.

Boldog szülinapot, Petra!

A blogom kidobja a gugli, ha beírjuk a következőt: álmomban megöltem egy gyereket.

Bájos.

a legújabb

Az előző élethűbb, nem? :D

Apa munkatársának a kisfia, Matyi rajzolta ezt nekem. Annyira imádom :) Meg a kisöccsét is, Zsombort, aki mindig kacag...már ha jó kedve van, és nem utál mindnekit :) Amikor megérkeztünk, épp szánkóztak. Aztán elkezdtünk kirakózni, és Matyi már kirakta a felét amikor Zsomborral sikerült összehozni kb. 4 darabot :D odapakoltam neki a jó darabokat, és ő meg a helyére rakta, aztán legalább 3x kiszaladt, h "Anya, fuss!!!", és megmutatta mennyire ügyes... annyira örült neki, egyem meg... Aztán a számba tömött egy adag gránátalmát, és amikor fintorogtam, hogy savanyú, akkor ő is... És bújócskáztunk is, aztán mondta utánam a számokat, és a legújabb szövege az, h "Bojzajmas...!!!" Folyamatosan dumál, de legtöbbször egy kukkot sem lehet érteni belőle. A csúcs pedig az volt, amikor elővette a műanyag gitárját :D pengeti, és metál arccal rázza hozzá a fejét, miközben a lábával dobol... 2 éves :D

Mayti meg mutatott egy képet egy sárkányról, mire én elmeséltem neki, hogy egy könyvben, amit olvastam, egy elf és egy barbár harcos legyőztek egy ilyen sárkányt, akit Jéghalálnak hívtak... Kb. tátott szájjal hallgatta xD Azt is el kellett neki mondani, hogyan győzték le xD

Ja és a szélső virágon amúgy én vagyok.

S.O.S.

Eltűntek a rendszeres olvasóim.

Mayday, mayday..!!!!

Annyira untam már, ahogy szegény kis szellemi termékeimet tartalmazó blog kinézett... a fotosoppolt kép a szitakötő helyére pedig nem érkezett meg Gabitól, aki megígérte kb fél éve :D Persze az már az én hibám, hogy nem értek a képszerkesztéshez...

A vizsgaidőszak száksz, de eddig egész jól alakul... Már csak egy vizsgám van hátra, amivel jól megszívattam magam, mert egy olyan pszichopata tanárnál van, akinél ha egy fél szót rosszul mondok, meg fog ölni. Jah igen, ez a poén, hogy szóbeli... feltétlenül szadistánál kellett szabad kreditből felvennem akármit is.

Elkezdtem olvasni a 17. sötételf-könyvet. Következő félévben veszek fel szerepjáték-kurzust a TTK-n... Aztán a rajztanár telepíti nekem a wowot, és akkor mindennek vége.

A végzet utolért minket.

Tegnap megjelent az első robotninja kém. Még jó, hogy a szobánk robotninja-biztosan van beredezve!

Durva, mennyire meghatározzák az életünket ezek az izé közösségi oldalak. Amikor szakítottam Balázzsal, vagy 3 hét után írtam neki hogy vegye már le vágre a közös képeinket. Aztán, amikor összejöttem Csvel, 2 nap után (poénból, de lehet, hogy tudat alatt bosszúból) kiraktam, hogy KAPCSOLATBAN, akkor Balázs azzal támadott le, hogy semmit nem jelentett nekem a vele együtt eltöltött potom két és fél év.

Most komolyan... ami ennél kiakasztóbb, az üzenőfalas hiányzolszerelmemimádlakpuszicsók nyáladzás... Nagy a szám, nagy a szám, nekem is van wiwem, meg fészbúkom, szoktam lájkolni is, és képeim is vannak fenn, de valahol visszataszító, és ijesztő, hogy 10 másodpercet kell csak rászánnunk arra, hogy megtudjuk valakiről minden adatát, és a magánéletébe másszunk.

Amúgy a tudatalattim ex-hetet tart, tegnap éjjel Cs. vert össze valakit miattam, pár napja pedig elrepültem Balázzsal Marokkóba, miközben mindenki azt pusmogta, hogy újra járunk, pedig nem is.

A rajztanárral elmentem ma egy motorépítő pasas műhelyébe. Nagyon durva. Meg az az alkatrész is durva, amit a rajztanár csinált, felpolírozva, meg minden... (a lengővilla, amiről már írtam a múltkor, hogy láttam, amint csinálja) Irigylem ezt a pasit. Megkeresi valaki, hogy "Hé, csinálj már nekem egy motort, itt van rá a lé!" és ő a nulláról, darabonként összerak egy komplett Harleyt. Totál egyedi alkatrészekből. És versenyeket nyer. De ami leginkább lenyűgöz az egészben - a gyönyörű motorok mellet, persze -, hogy valami olyannal foglalkozik, amit szeret, és aminek látja az eredményét. Jó tudni, hogy ilyen emberek is vannak...

Megnéztem ma a hugival a twilightot, és szerintem még mindig egy fos. Aztán a tévében láttam valami premierre menni ezt a Robert gyereket, és az egyik kiscsaj (13 körül) egy olyan táblát lóbált, amire rózsaszín betűkkel rá volt írva : "Bite me hard, Rob!" Anyám....
Igaz, nem láttam a Dalíról szóló filmjét, de ebben a tvájlájt rémségben semmit se csinál, csak NÉZ, és én nem kezdek el olvadozni tőle, hanem elkap a röhögőgörcs.

Konklúzió: a képzeletbeli alakokról szóló képzeletbeli háremembe nem került be Edwárd.*

*Indiana Jones, Han Solo, Himura Kenshin, Marty McFly és Drizzt Do'Urden mellé.

A folyosói jófejségi tanács határozata: jófej vagyok.

- Vigyázzál az aranyosnak tűnő lányokkal! ... Ne röhögjél, te is az vagy!

Egye meg a qva 5ösét, akinek van. Nekem van életem helyette.

Közöny, érdektelenség, spleen. Nem bírok tanulni, nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen ez az egész vizsgázás-dolog... erre volt jó ez a félév az egyetemen, hogy megölje minden lelkesedésemet.

Hogy én mennnnnyyyyyyire utálom a dolgokat muszájból csinálni.

Az a baj, hogy nem értem ezt a hozzáállást. Mármint a saját részemről. Egyszerűen csak van, és nem tudok vele mit kezdeni. Szomorú.

szilveszter

Eljöttek hozzánk délután az exem, meg a szülei. Itt voltak este nyolcig, és némi penyigei szilvapálinka után, amit négyesben fogyasztottunk el (édesapám, exem, az apja, meg én), a faterom eladott egy fogsorért (az ex-após fogtechnikus).

Mellesleg az ex közölte, hogy egy nála maradt ruhadarabom társaságában gyalogtúrázta végig az országot, és mászta meg a Kékest.

Vidám kis esténk van ma, nemde?

Ja és a legjobb, anyám megszólalt:
"Nem az a baj a rajztanárral, hogy 10 évvel idősebb, mint te, hanem az, hogy 10 évvel fiatalabb, mint én!"

A családom lol.

Azon gondolkoztam, mennyivel izgalmasabb lenne ez a blog, ha nem olvasná a húgom, és többet írnék életem meghatározó dolgairól (pl: rajztanár, akitől kaptam karácsonyra egy kisvakondot,meg egy engem ábrázoló pasztellképet, és amikor korizás után elmentem hozzá, néztem, ahogy dolgozik, és érti az érthetetlen krikszkrakszos ábrákat és megnéztem a gördeszkáit meg a terveit, meg a motorját, ami ilyenkor bent áll a műhelyben, és egyáltalán nem értem hogy képes kezelni a cnc marót és olyan jó, hogy olyan munkája van, aminek látja az eredményét, mint pl a mostani hátsó villa amit marnak egy motorhoz és még félkész állapotban is olyan szép...).

Amúgy azt mondta, hogy én vagyok a kedvenc tanítványa. Ezen nagyon nevettem.

kriszmösz fán

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

nem karácsony a karácsony a wham nélkül

...és akkor miután odaadtuk egymásnak az ajándékokat, Sára mandarinjából pont egy gerezd jutott mindenkinek, és ez annyira hülyefilmbeillő, hogy pont ezért volt jó.

Nem költöztek még be az alattunk levő lakásba az új lakók, és nem fűtenek. Ennek az sajnálatos következménye, hogy a kolis 50 fokhoz szokott szervezetem nem bírja elviselni a padlóból áramló hideget, és konkrétan vastag zokniban, lábszárvédőben, rövidujjú, két pulcsi és mellény kombinációban ülök.

Meglehetősen komikusan festek.

Semmi kedvem a hétfői vizsgára tanulni, amikor sokkal szívesebben mennék karácsonyi ajándékokat venni/készíteni, a rajztanárral töltendő időről már nem is beszélve.
Viszont Gabival mászkálni a városban nagyon jó. Ittunk forralt bort a Vörösmartyn, sétáltunk a Duna-parton és megnéztük a csillivilli kettes villamost.

A karácsony talán akkor válik giccsé, és értelmetlen csillogássá, ha nincs kivel megosztani.

A csoptársaimnak is annyira örülök. A szenvedés jó kis bagázst hozott össze :D Olyanok vagyunk, mint gimiben. A szerdai nyelvészet vizsga előtt teljesen úgy éreztem magam, mint annak idején a nagyszünetben...
Ajándék gyanánt pedig, kaptam egy kegyelemkettest régi japánból XD (és meg tudtam venni a csizmát, amibe beleszerettem, féláron:P)

G: - Figyelted mögöttünk a boltban azt a két gyereket?

N: - Azt a két 15 éves formát, akik az óvszerekről beszélgettek? Erről mindig a gyakorikérdések.hu jut eszembe, ahova beírkálnak a 12 évesek, akik már szexelnek, pedig azt sem tudják miről van szó, a képmutató szüleik meg nem magyaráznak el nekik semmit, aztán csodálkoznak...

/a mozgólépcsőn előttünk trécselő 30-40 közötti házaspár elhallgat, 15 mpig csendben van, majd beszélgetni kezd a moziról./

Nagyon röhögtem. Gabival együtt. Éljen a karácsonyi bevásárlás, no meg a helyzetkomikum.

Ennyi. Kibuktam és kétségbeestem.

Igen, anya, apa, vagyok olyan önző hogy a saját bajom miatt hisztizzek. Ez van, nem érdekel hogy másnak is szar és más is szenved a tanulással és nem élvezi és a munkáját se szereti senki.

Csak akkor tudnám, minek csinálom az egészet.

Elegem van. Holnap meg fogok bukni, aztán bujdoshatok el a világba(mert más meg tudta csinálni, más nem bulizott annyit, másnak megy neked miért nem).

Most ez akkor a tűréshatár?

A mindennapokban is hasznos szókincs rlz. Úgy érzem, azok után, hogy elsajátítottam a varangyos béka, krumplibogár és gyík szavakat japánul*, semmi sem állhat az utamba.**

* a pókot már tudtam.

**kivéve egy kekkai (mágikus védőpajzs)

Vannak dolgok, amiket nagyon nehezen bírok elviselni. Nem akarok lenéző szónoklatot tartani, mert biztosan én is viselkedtem/viselkedek így, de a héten nagyon besokalltam néhány csoptársamtól.

A japántanárnőnk kitalálta, hogy a téli szünetben (wtf? ez vizsgaidőszak, nem téli szünet bazzeg...) tanuljunk meg 20 leckényi kanjit (aki nem ért a japán írásrendszerhez: ezek a bonyolult krikszkrakszok, amiket meg kell tanulni kiolvasni). Ez kb. azt jelenti, hogy ha egy leckénél van átlagban 35 olvasat, akkor 700 olvasat így hirtelen. Mikor meghallottam ezt a dolgot, kb a sírógörcs kerülgetett, hogy mi a faszt akarnak még tőlünk, ezt már nem lehet bírni...fizikailag sem, nemhogy lelkileg. Az idegösszeomlás szélére kerültem. Lenne egy hetem a vizsgák után, amikor pihenhetek, találkozhatok az otthoni barátaimmal, alhatok... de nem, minden nap kurva kanjikat kell tanulnom, mintha nem lett volna belőle elég eddig is, és ráadásul olyan felesleges az egész, mert nem emlékszem szinte semmire.

Mindegy, nagynehezen, miután közöltük, hogy nekünk vizsgáink lesznek, és nem a f@szunkat fogjuk verni otthon egy hónapon keresztül, lealkudtuk 10 leckére. Potom 350 olvasat, miért is ne.

Erre, néhány csoptárs (akik, megjegyzem, van, hogy ugyanúgy panaszkodnak, h nem bírják a dolgokat), elkezdett pattogni, hogy ez K E V É S. Mert ők ösztöndíjat akarnak.

Hol nem szarom telibe? Normális dolog, hogy 30 ember véleménye mellett 3 másikét vegyük figyelembe? Az ösztöndíj kibaszottul magánügy. Tanulják meg otthon basszus, ha annyira akarják... mellesleg ezt sem értem, hogy ha valaki ösztöndíjat akar, akkor ha nincs számonkérés, nem tanulja meg, amit kéne? Ez most hogy van? Áááá faszom... nagyon kiakadtam ezen.

Ja, és persze a szemükben, mi vagyunk a lógós, kocsmázós bagázs, akik szarnak az egyetemre. Pedig ez kurvára nem így van. De én akkor sem fogok tönkremenni semmilyen egyetem miatt. Nem vagyok hajlandó arra, hogy naponta 3 órákat aludjak, és ne üljek be egyszer-kétszer egy órácskára valahova. Biztos én vagyok rosszul összerakva, de én megőrülök, és rosszul érzem magam, ha nem tudok a barátaimmal lenni, ehhez képest Gabit már nem láttam két hete, Enikét hónapok óta, Ninját 3 hete... Tanulok, mint egy gép, és nem elég, van, aki még a csütörtök este a diófában eltöltött egy órácskát is sajnálná tőlem...

Az egész világ kapja be a faszomat.

Remélem, aki beguglizza azt, hogy japán szak, rátalál erre a bejegyzésre, és messze elkerüli ezt a helyet, ahol megölik az ember minden lelkesedését és motivációját, ja és akármit mondanak, nemhogy ösztöndíj, de még akkreditált MA sincs. És nemcsak a rendszerrel van a baj, hanem a csoportok összetartása is lófasz, még az támad hátba, akitől az ember nem is várná.

Szóval, nem szeretem a rosszindulatú, képmutató embereket.

Képzeljétek el, hogy másfél éve sincs, hogy magyarul tanultok. Aztán egyszercsak elétek tolják a halotti beszédet. Nemcsak le kell fordítani a saját nyelvetekre, de nem ám. Fordítás mellett magyarázzátok meg, miért úgy fordítottátok, értelmezzétek a nyelvtani változásokat, és írjátok le, mi a mai magyar megfelelője a kifejezésnek.

Egy ilyen tárgyból megyek holnap vizsgázni. Csak japánul.

Esélytelen.

Vannak azok az emberek, akiket egyszerűen ütnék. Pedig nem vagyok az az agresszív fajta.

A 139esre ma délután felszállt egy gyerek a Moszkván, és leült velem majdnem szembe. Felhívta a kedves édesanyja, mire ő közölte vele, hogy "Voooooootunk a retrooooooooba, százezeréééé' vásároltuuuuuuunk, vettem kettöööö farmeeeeert meg egy kabátooooooot...."

A gyerek lehetett kb. 17 éves. Maximum. Nem volt elég, hogy olyan tenyárbemászó arca volt, akkora pofával vonult a buszon (egy nyamvadt buszon) mintha az egész világ azért lenne, hogy az ő seggét nyalja. Aztán bevágja ezt a szöveget. Újgazdag nyomorék. Életemben nem fogtam még százezer forintot a kezemben, nemhogy két nadrágra meg egy szaros kabátra elköltsem. (Akárhogy számolom, a kabát, amit most vettem, és két nadrág, amit nemrég, összesen volt kb. 11000 ft...)

Mindezt a buszon, tök hangosan, mintha dicsekedni akart volna a világnak.

Persze neki semmit nem kell megtennie majd azért, hogy munkát kapjon, apuci vezetői posztot szerez neki, meg ahogy jogsija lesz, a segge alá rak egy kocsit, nyilván teljesen újat, nehogy már szó érje a ház elejét... Ha akar, akkor lediplomázik, de csak ha úgy tartja úri kedve, és amúgy is ráér, apuci a költségtérítést is bírja...

Nem vagyok irigy. Imádom a szüleimet, és tudom, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy nekem meg a tesómnak jó legyen. Legalább tudom, hogy a pénznek van értéke, és százezer forintot nem ruhában mérek, hanem mondjuk rezsiben meg élelmiszerben. Az embereket meg nem az alapján határozom meg, van-e rajtunk negyvenezres kabát. Nagyon naiv vagyok, és megszokhattam volna már, de újra és újra felbosszant a világ igazságtalansága.

A srác maradt a buszon, én leszálltam, és visszajöttem a szakadt koliba. És egyáltalán nem bánom.

Szeritnem finomat főztem, nekem ízlik. Kukoricás-borsós-császárszalonnás csirkemell. A fürdőt és a vécét is kitakarítottam, sőt még teszkóban meg práktikerben is voltam Tasszal.

Ez egy rendkívül tevékeny nap.

Igen, nagyon kreatívan tudok mást csinálni, és nem tanulni, sőt még el is hitetem magammal, hogy ez hasznos.

Még sosem láttam a tengert. Tudom, hogy valakinek természetes, hogy nyaranta minimum Horvátországba megy, az egzotikus utazásokról nem is beszélve, de nekem a Balaton is nagy szám...

Légyszi, legyen egy kis pénzem egyszer, hogy megnézhessem a nyílt vizet. Hallgassam a hullámokat és süppedős homokon mászkálhassak.

Azt pedig már nem is merem kérni, hogy az fogja a kezem közben, akit szeretnék.

A rajztanár Ákos nevű volt csoptársa baromi jó fej. Szépen sikeredett a tegnap este, bár a szüleim nem díjazták hogy fél 4 felé értem haza...

Az a tendencia viszont, hogy a gyomrom hamarabb kikészül, minthogy beütne az elfogyasztott alkohol, nem tetszik nekem. Mi ez már...

Sikerült tegnap délután összeszenvednem egy művtöri beadandót. Azon gondolkoztam, hogy a szakdogámat a japán perverzió eredetéről fogom írni. Hogyan jött létre vajon az angolnás pornó? Ha megfigyeljük Hokusai egyik fametszetét, igazán nincs min csodálkozni... Címe: A halász feleségének álma.

Volt ma egy előadásom, amit Birtalan Ágnes tartott. A nő szakterülete a sámánizmus. Annyira érdekes órákat tart... és mindig lelkes leszek tőle. Ez a félév kiöli belőlem a dolgokat. Olyan monoton, hogy elfelejtem, tulajdonképpen szeretem a szakomat... Meg a vallással kapcsolatos dolgokat. Ha lett volna a BTKn normális tájékoztatás, és tudtam volna, hogy létezik ilyen, akkor mentem volna vallástudományi minorra... ehelyett most meg szarakodok az ügyvitellel (bár úgyis titkárnő leszek a bölcsészdiplomámmal, szóval gyakorlati haszna az lesz...).

Amúgy meg az előadó totál rácsodálkozott, hogy nincs óránk a buddhizmusról ("Nem kapjátok intravénásan???"). Gondoltam magamban, mi csak a nyelvészetet kapjuk nemcsak intravénásan, hanem análisan is. Szenvedek is tőle rendesen.

Filológiai anális abuzátor.

Ahelyett, hogy mennék terepmunkázni Mongóliába XD (Persze ez mindig akkor jut eszembe, amikor ez a nő tartja az előadást. Amikor dr. Terjék tartotta, akkor el akartam menni katalogizálni egy sztúpa domborműveit Jávára:D)

Mentem szombaton lagziba, jó volt nagyon. A hely parkolóját díszítette ez a tábla. Nagyon, nagyon nevettem rajta. Elképzeltem, ahogy támadnak a gesztenyék és mindenki menekül amerre lát!!!!!

Egyébként pedig, csak arról tudnék írni, hogy (suli és minden egyéb szarság ellenére) gusztustalanul boldog vagyok. <3

nicdoc üzenete:

*fáj a nyakam
*arra keltem reggel
*hogy beleállt a görcs
*és ordítani tudtam volna, úgy fájt
Balu üzenete:
*de te csak hagytad hogy a fájdalom átjárja a testedet mert ettől érezted hogy fizikai valód a legnyersebben tükröződik a valóságban
nicdoc üzenete:
*hát
*igazából anyáztam

Ezt elnézve, nem csoda, hogy szakítottunk.

Szombat esti mozi és mekdonálc Ninjával meg a rajztanárral. Ettünk családi menüt, amihez járt hepimíl, és volt benne egy YODAAAA!!! Aztán a kiszolgáló csaj kiröhögött... Megkérdezte, hogy melyik játékot adja, mire én mondtam, hogy Yodát!!! Erre meg gúnyosan megjegyezte, hogy azt hittem már, hogy a fénykardot... Kapja be:D Mondtam, hogy nekem Yoda kell!!!:D

Kaja után meg nekiestünk a doboznak, akkor születtek a képek...:)

Lávjamen <3

Történt már veletek olyan, hogy nem létezett az a kocsi, ahova a helyjegyetek szólt az icén? Egy olyan vonaton, ami fél óra késéssel indult?

És olyan történt-e, hogy ugyanezen a vonaton találkoztok az exetekkel meg a barátnőjével? Aki a lakótársa volt amikor együtt jártatok, és nektek panaszkodott rá, hogy nem száll le róla? Egy ilyen helyzetben eszetekbe jutna-e, hogy már akkor is kavartak, mielőtt szakítottatok volna?

Egyszerre ez a két dolog, egy délután alatt, megfejelve azzal, hogy hazafelé úton szarnak áztatok, megtörtént-e veletek?

Ó, igen, velem igen.

Páratlan élmény :D

Ez a szám a nyárra emlékeztet, amire nagyon jó visszagondolni. Az egyik legjobb nyaram volt, az biztos...menni, menni, meg sem állni:) Különösen a szülinapom jut eszembe róla, ami a Tisza-parton volt... Áhh, elővett a nosztalgia:)

Életérzés

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

Mostanában furákat álmodok. Az még hagyján, hogy folyamatosan annalight blogja dobja fel az éjszakáimat (pl azt álmodtam, hogy kiadták könyvben, és megvettem), de ma reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva, mert álmomban megöltem egy gyereket, és azon paráztam, hogy le ne bukjak... Legutóbb érettségi idején álmodtam gyilkolósat. Mondjuk azok véresek is voltak, ez legalább nem... Lehet, hogy az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot. Szeretettel várlak, gyomorfekély.

A titkok pedig, kezdenek gyökeret verni a vállamban, ahol a terheimet hordom görcsök formájában. (A masszőröm szerint, aki, mint megtudtam, azért került a sárgaházba egyszer, mert a pszichopata csendesgyilkos exem sátánista korában megidézte a Sátánt azzal a szándékkal, hogy valakinek ártson, és ő elhárította róla a rontást, saját magát sodorva veszélybe ezzel...mondjuk akárhogy is nézem, nem kis teljesítmény, ha a Gonosz megjelenik valaki hívására...)

Annyira sz@r hogy már jó

Helókittis. Helókittis a boxere. Nem vicc. Rózsaszín. Helókittis.

Beszarok.

"...Örülök, hogy volt Lajos...!"

Ennél nem kell szebb vallomás, azt hiszem.

Ha nagy leszek, veszek egy motort. Nem mintha hátul ülni rossz lett volna ;) A sejhajom nem érzemXD 250 km elsőre:D De azt mondta az egyik motoros pasas, hogy "...Néztem is, hogy a feneke alapján lóra termett!" Szóval megyek máskor is:P

Tegnap este ünnepeltük Enike barátném huszadik szülinapját, és picit sokkolt, amikor közölte, hogy Balázs is eljön. Féltem kicsit a helyzettől... Nem attól, hogy én hogyan reagálnék, hanem inkább attól, ő mit fog szólni... Szerencsére nem lett semmi baj, kedélyesen elbeszélgettünk egy-egy feles meg három kör tequila mellett. Hozzáteszem, ennek köszönhető, hogy megeredt a nyelvem, és képes voltam megkérdezni, hogy miért utálja Csabát (system error.).

Ami azonban megütött, akkor történt, amikor hajtogattam egy szórólapból egy liliomot. Az egyik közös barátunk szülinapjára csináltunk ilyet annak idején, pontosan 18 darabot, és csokorba kötöttük, meg minden, nagyon szép volt. Szóval, megcsináltam ezt a kis virágot, és fél szemmel láttam, ahogy Balázs a kezébe vette, és ezzel a merengő tekintettel nézegette, majd egy elegáns mozdulattal beledobta a hamutartóba. Ennek nem tudom, örüljek-e (túl van rajtam, éljen, éljen) vagy szomorú legyek (nem is akar emlékezni a sok szép dologra, amit együtt csináltunk, jaj, jaj). Talán egy kicsit mindkettő. De azt a képet, amint szegény liliom a hamutálban landolt, és azt az arcot, amit vágott hozzá, szerintem nem fogom egyhamar elfelejteni.

A buli egyébként nagyon jó volt, és amúgy is, milyen jó lehet már, ha valaki napra pontosan egyidős a köztársasággal! Sokkal jobb, mint Diana hercegnő halálának napján születni. (Igen, ez én vagyok.)

Azt álmodtam, hogy veszekedtem anyával, a tesóm meg még direkt alám tett. Nem volt jó erre ébredni, de szerencsére kompenzálta, hogy Zsófi azzal keltett, hogy "Nikoletta!" XD

Amúgy meg gyűlnek a felhők, gyűlnek. A lelkem nehezen viseli a közelgő konfliktust. De megéri.

A fészbúk azt mondta, szerelmes vagyok.

Azt hiszem, elégedett lehetek ezzel a hétvégével. Sőt, a jövő héttel is, mert elmarad egy csomó órám. És ugyebár, akinek van házi rajztanára, és segít neki megírni a művtöri szakszeminárium dolgozatát, az ne panaszkodjon:D (kár, hogy az Itou Jakuchuu életrajz fordításában nem tud segédkezni...).

Szünetben délig fogok aludni, legalább kétszer. Alig várom. Meg elmegyek Ódrival a kgst piacra, és Tamással is találkozni fogok, meg Anitával, meg otthon is leszek mert már hiányzik. Jól megölelem anyukámat ha hazamegyek:) meg apát is meg a buggyant húgomat is.

Láv, písz, hepinesz.

Meg akarom nézni, először magyarul, mert abba szerettem bele. Aztán japánul, végig, a vágatlan verziót, mert úgy az igazi. Egyszer úgyis elmegyek a Kettős oromhoz, majd meglátjátok!

Régen voltam már ilyen jó buliban, mint csütörtökön. Fantasztikus képek születtek. Ma délelőtt pedig elmentem a piacra, és vettem egy csőrikés pulcsit. Azon gondolkoztam, nekem nincsenek is normális ruháim...:D

Jó ez a nap.

És olyan közel...:)

Öööö a puruttya buli. Összeszedtünk Zsvel két arcot, Attilát meg Pistit. De már elmentek. Adri meg le. Én meg posztolok. Zs én szeretlek, nemcsak részegen. Komolyan. Tudod mér költöztem ide:D
Zoli azt mta jön. Szeretettel várjuk.
Ittas posztolás rulz.
Légypapír Niki voltam (szigorúan nem y-nal!!!).
Písz.
De mennyivel értelmesebb már ez a poszt mint amit Gabinál írtam (h a metallica rulz meg minden, pedig a saint anger után nem is!).
Bad medicine is all I need.
(Van valakinél? Az lécci jelentkezzen!!!!!)
(Urgent!!!)
(Ú és neked nem kell meg nem úgy nézel rá...... nem mi?:D mindenki ezt mja:D)

POSZTOLJ RÉSZEGEN. NEM ÉN VOK AZ HANEM A SZOBA TÖBBI TARTALMAAAAA ÓÓ.

GABIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MÉR NEM JÖTTETEK KI????
AZ EGÉSZ VILÁG KAPJA BE A FASZOMAT.
MÉÉÉÉR NEM MENTEM HALÁSZNAK???
ÉN MONDOM, ILYEN ROKKENROLL SZUPERHŐSNEK LENNI KÍVÜLRŐL SOKKAL VONZÓBB.

Írta: Zuzu Petals (a legnagyobb Los Angelesben)

Rohadtul ideges vagyok, és amikor így megyek el bulizni, sosincs jó vége. A múltkor is az volt a baj, hogy felkúrták az agyam a BTK-val, meg a kávézgatással, és kénytelen voltam ööö fogyasztani XD

Elegem van abból, hogy ha fejreállok, akkor sem elég a szemét egyetemnek. Ha fiú lennék, akkor azt mondanám, hogy legszívesebben beleélveznék a rohadt elte szájába, miután egy 40 centis műfasszal szétkúrtam, ahogy lehet, és még össze is vertem. Korbáccsal. Sőt, megdugnám egy talicskával.

http://bizarr.puruttya.hu/bypost/2009/10/07/Taligaval_is_lehet_szorakozni

Lassan indulunk Zsével a puruttya-buliba. Egész nap az járt a fejemben hogy mi benne az átverés????:D Tuti, hogy lesz valami kicseszés, biztos vagyok benne, ez túl szép, hogy igaz legyen:D (ingyen pia és kaja csak úgy? ne mááááár:D)

Jöjjön most egy kis rinya.

Az a probléma, hogy nem találom a helyem, még mindig fenn áll. Azt sem tudom, mit akarok, sőt már azt sem, hogy mit nem. Megette a fene az egészet. Viszont, lényegesen jobb a kedvem, mint tavasszal (azóta rájöttem, hogy nincs is személyiségem, és így el tudtam fogadni dolgokat...bár lehet, hogy mostmár túl könnyen megy).

Gabi szerint van egy új skillem, amivel kapcsolatban nekem leginkább az a véleményem, hogy wtf?! Értetlenül állok nem egy esemény előtt, az az igazság. Sőt, magam előtt is értetlenül állok.

Valahol, út közben elhagytam az illúziókat...valaki nem segítene megtalálni? Nem akarok illúziómentes életet, meg túl sok valóságot. Szerintem rászokom a fűre, aztán jöhet az LSD, majd a heroin, és végül egy mocskos sikátorban fogok elpusztulni. De legalább repülés közben...

Az egyetem sem megy úgy, ahogy kellene. Ez elszomorít... bár, a héten kaptam egy ötöst jeee:D

Amúgy nem értem, miért van mostanában lepra kedvem. Nem kéne, annyira nem rossz nekem, mégis, mindig elbassza a hangulatom valami.

De csütörtökön megyek puruttya bulira. Van pólóm is. Nagyon király lesz. Aztán pénteken haza egy kicsit. Hiányzik anyuapu, meg a lökött húgom is...

Olyan gyámoltalan vagyok.

És nem értem miért, miért, miért, mikor nincs okom rosszul érezni magam.

Vicces, hogy azért nem mentem ma egyetemre, hogy ne maradjak le:D

Múlt héten egyszerűen nem bírtam bemenni a csütörtöki zhra...

Különben meg ma nem értem mit hisztiztem tegnap, de azért az nagyon aranyos volt, amikor kinn ültem a folyosón Zolival, és már majdnem elsírtam magam, az orrom alá dugott egy cigit, azzal a szöveggel, hogy most itt az ideje rágyújtani.

A húgom meg fejemhez vágta, hogy állandóan csak panaszkodni tudok. Bírom, milyen egyszerűnek látja a világot 12 évesen:D Én is akarok ilyet.

Minek kellett nekem egyetem? Lehettem volna halász...

Utálom, amikor vége van a hétvégének.

Annyira jó. De a hülye, unalmas hétköznapok, a szürkeség, nem jók. A hétköznapok megölnek. Márpedig most arra nincs kapacitásom, hogy hétvégét csináljak belőlük, nélküle meg annyira nem is akarok.

Megint sikerült belemásznom a sűrűjébe.

Tényleg nem tudom, mi lesz velem.

Faszom.

Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?

Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.

Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)

Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???

Ez már az életközépi válság, én mondom.

Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.

De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.

Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????

Amúgy tegnap bementem egy vad rokker helyre babarózsaszín pulcsiban. Nem tűntem ki, véletlenül sem. Dartsozni meg még mindig nem tudok, de a sör az jól esett.

Ez nagyon para. Féltem bejönni a lépcsőházba. A parkolóból láttam, hogy ég a villany a lánynál. Be vagyok szarva.

Mikor hazaértem tegnap, anyukám azzal fogadott, hogy a házba fog költözni egy család, akiknek van egy bomlott elméjű lányuk, akit még senki sem látott, de éjszaka szokott kiabálni, és nem hajlandó tisztálkodni. Namármost, ha még senki sem látta, akkor nem tudom, honnan szedték, hogy nem mosakszik, de amint meghallottam a dolgot, teljesen kétségbeestem.

Amióta megnéztem a Kört, van egy olyan parám (az udvarunkon levő régi kutat leszámítva), hogy megyek a lépcsőházban felfelé, és a lépcsőfordulóban egyszercsak ott fog állni Samara. Persze ez a dolog egyre inkább elhalványult, ahogy teltek az évek, sőt mostanában már eszembe se jutott...de mostantól mi lesz??????

Mi lesz, ha jövök hazafelé este valahonnan, és egyszercsak szembe találom magam az őrült szomszéddal???? És a hosszú haja csimbókokban az arcába fog hullani?? És elindul felém??? Ésnem lesz hova menekülnöm??? És az alvó ház fel sem figyel a sikolyaimra?????Meg fogok halni az ijedtségtől...

És persze megint sikerült összebalhézni a családdal, miért is ne. Nagyon rosszul tud esni, hogy pont azok baszogatnak a legjobban, akiktől azt várnám, hogy támogassanak meg szeressenek akkor is, ha mondjuk nem vagyok tökéletes.

És azt álmodtam, hogy Zsófit kirúgatta a koliból a KDB, mert tizennégyen meghaltak és negyvenhárman megsebesültek.

I'm having sooooo much fun.

Ha valaki szeretne órákat venni "Hogyan bizoyítsuk be, hogy lehet még ennél is jobban beégni valaki előtt?" címmel, jelentkezzen nálam az 555-6321-es telefonszámon, vagy hívja az 1-800-PERFECTet(ingyenesen az államok területéről!).

Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...

Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.

Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.

A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.

Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:

N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?

G: - ELDUGTUK!!!

No comment.

Szombaton láttam egy szép házat Sóstón. Tetszett.

Kezdem mostmár én is elhinni, hogy egy mihaszna, semmittevő szar vagyok, aki csak b@ssza a fajtáját. Nem is értem, hogy miért vagyok hullafáradt (hát persze, hogy a bulizástól, igen így van). Nem akarok panaszkodni, biztos nem olyan nehéz nekem, mint az orvososiknak például. Csak egy pici együttérzést szeretnék. Egy hangyányit. Nem sajnálatot, együttérzést. Hogy valaki azt mondja végre, megértem, hogy ki vagy bukva.

Erre hazajövök, és megint megkapom, hogy tulajdonképpen én semmit sem teszek a jövőm érdekében, lusta vagyok, mindenre jut időm, csak arra nem amire kéne.

Még ha a bulizástól lennék fáradt, egy szavam sem lenne, mert az a saját hibám. Két hete nem alszom 6 óránál többet, mert tanulok, és még ez sem elég, nem megy annyira jól a dolog, mint szeretném. Erre meg az a válasz, hogy nyáron nem csináltam semmit.

Igazán köszönöm a támogatást.

Én ezt már nem bírom sokáig.

Van egy rózsaszín táskám, amire a fiúk mindig azt mondták aberrált. Mióta megvan, folyamatosan megtalálnak a perverz nyomorékok. Ma reggel a 239esen (még csak nem is a tömött 7esen) egy pasas álló f@rokkal dörgölőzött a lábamhoz. Én meg elküldtem a fenébe, szóval kemény vagyok amúgy:D Najó igazából azóta is a hányinger kerülget... De amint túlestem a sokkon, két dolog jutott eszembe:

http://www.wulffmorgenthaler.com/strip.aspx?id=ce2ca0c2-67d3-4fa1-a7b8-c833afe619ed

http://www.johnandjohn.nl/write/jaj017.gif

Köszönöm az gusztustalan perverzeknek az új élményeket, amikkel ebben a hónapban gazdagodtam. Azért a vorarefil darabolós gyilkossal nem szeretnék találkozni.

Mostam.

Tudom, hogy ez egyáltalán nem nagy dolog, de életemben most csináltam először (szánalom). A múltkor anyukám azt mondta, azon múlik, hogy nagylány vagyok-e (micsoda szóhasználat...), hogy idegesít-e, ahogy a függyöny áll, vagy éppen fel van-e rakva. Szóval mostmár igazán nagylány vagyok, mert kimostam a ruháimat és nem csesztem el!

Látod anya, látod látod látod?

(Szia Petra, kösz, hogy rögtön behívod anyát hogy elmond neki életem legújabb eseményét. Ötletem sincs hogyan tudnám megköszönni fáradságos munkádat. Persze most éppen lóbálom a szarkazmus-táblát.)

Én most nagyon elfáradtam.

Csütörtökre vár 10 lecke kanji, egy fogalmazás, holnap szakszövegolvasás, ma héberül olvastam. (Kb úgy ment a dolog hogy ezek és ezek a magánhangzók, jó akkor most itt van ez a sor olvassa fel kérem! Elég vicces volt ahogy mindenki szerencsétlenkedett...kivéve, aki már tanult héberül.) Egész nap bent ülök a zegyetemen, tanulok, és mégsem haladok sehova...

Anyukám is felhívott ma, mire mondtam, hogy fáradt vagyok, és erre azt válaszolta, hogy hétvégén pihenni kellett volna, nem bulizni. Tudom, hogy igaza van, de nem tudná egyszer azt mondani, hogy szegény én? Nem akarom sajnáltatni magam, mert aludhattam is volna pénteken, igen, de hogy a családom egy nyamvadt GÉPnek néz, aki ontja magából az eredményeket, kezdem megunni.

Le vagyok törve, szomorú vagyok, és senki sincs itt, akihez hozzábújhatnék. Szétestem, pedig a suli még el se kezdődött...

Micsináljak most?

Gabinál vagyok. A nyóckerben. Amúgy kurvajó hely.... Tamásék bebabasztak, de mi nem. Gyümilé nincs. És most a SHESMOVEDON megy. DE volt már Metallica is meg offspring meg pendulum meg unforgiven " h félreértés ne essék. Gabi gecijó fej. Mindenki kidölt. Kivéve Gabi meg én. And jusice for all... Gabinak meg nakem elég a 65 cadillac amit senkise ért meg a metallica.

És most, szemezgessünk téemkás János gyöngyszemeiből:

"Ha ilyen barbár lennék, fölakasztanám magamat. És amúgy 600 disznót öltem meg, mert nem nézik ki belőlem, de böllér vagyok. Atyaúristen, ilyen emberek vannak? Loptam már cseresznéyt, de nem fával együtt!!! Igaz, hogy buli volt, és ilyen előfordul... biztonsági őr is rabolt már bankot a Széna téren! Én kaptam volna 10 évet, amikor sorállományos voltam! Ez a divat, meg a félszem!!!! És elnézést, hogy zörgök (Mondja, miközben szétveri az ajtófélfa maradványait meg fűrészel). Született tehetség vagyok! Egyem a hangját, annak kéne megcsinálni, aki tönkretette! Ilyen barbárt! Föl kéne akasztani, ÉLVE!!!!!!!! Micsoda szemétláda ember lehet( emberből meg ugye van Ember, tehát nagybetűs, és ALSÓ). Ha nem lennének ilyen emberek, nem lenne munkám! Ez nem javítás, restaurálás! Bárki volt, egyem a hangját, meg a göndör mosolyát! Aki berúgta, annak milyen szégyen volt ez... Biztos a kölykömet is kinyírtam volna, ha ilyet csinál az ajtóval, kár hogy nem láttam, hogy ki volt! A kezem nem a helység kalapácsa! De ha kell, 13 kilométert is úszok! A balatonátúszás 9000 kaprcsapás! Az éjféli misére odaérek. Nem vagyok vérfarkas, de érzem a teliholdat! Akkor is úszni fogok ma a Balatonban!!"

Tegnap. Tegnap találkoztam Dáviddal, az Első Nagy Szerelmemmel (leszámítva Istvánt az oviból, aki eljegyzett, és a lépcsőn ülve komolyan megbeszéltük, milyen gyűrűt vesz majd nekem és kiket hívunk meg). Szóval Dávid imádnivaló, aranyos, és bolond és még mindig szép a szeme, és a keze is:) Letelepedtünk a rakpartra a Petőfi hídnál, aztán nevettünk, nevettünk, nevettünk... Ő most gólya, VIKes (háháhá, és még mérnökinfós is, micsoda gusztustalan véletlen...ez a keresztem, a VIKesek+a művészek, meg a rocksztárok, ha meg ez mind együtt jelentkezik az egyenló a teljes bölcsészlélek-pusztulással...), és tele van élménnyel, és olyan lelkesen mesél:)

Idővel betársult hozzánk Gábor, majd elindultunk a Schönherz felé, hogy összeszedjük a volt szobatársait. Várakoztunk a koli előtt, és odajött hozzánk két full részeg srác. Az egyikük megkérdezte, nem engedném-e meg, hogy a társa beleharapjon a lábamba... nemet mondtam, mire győzködni kezdtek, de én hősiesen kitartottam. Azonban a lábfetisiszta kolléga mögém került és beleharapott a HAJAMBA!!!!!!!!!! XD (Mostanában amúgy mindig megtalálnak a kicsit beteg emberek... a héten is, a Kosztolányin a buszmegállóban odajött hozzám egy nem gyengén látens homoszexuálisnak tűnő egyén, aki cherrys cigit szívott, és finoman érdeklődött, nem szeretnék-e vele beszélgetni, amikor meg elhajtottam, azt mondta "Biztos eleged van már belőle, hogy a pasasok hozzád dörgölőznek!" Megijedtem...)

Ja, és amikor bekönyörögtem magam egy BMEs helyre pisilni, a WCnél a sorban találkoztam egy Niki nevű ELTE BTKs lánnyal:D vicces volt, felköszöntöttük egymást névnapilagXD

Eléggé kezdtem fáradtnak érezni magam (3ig tanulás rulz), ezért hazajöttem, gondolván, hogy lefekszem aludni... persze:D Irány a kolibuli:P Leszámítva azt a kis intermezzot, amikor elromlott a zár...Zsével bent ragadtunk, Adri meg kint, és az ajtó konkrétan be lett rúgva, szinte tokostól... De más megoldás nem volt:S

Most meg itt van a tmks Jani, aki n+1 ideje szereli a zárunkat, és totál be van baszva. Én is ilyen munkát akarok, kicserélek egy zárat egy nap és amúgy meg ISZOM. Amikor Adrival próbáltuk vázolni neki délelőtt a szituációt, azzal kezdte, hogy ki kell fizetni a kárt, amit okoztunk. Nem fogta fel, hogy se ki, se be nem lehettett jutni... még a fotelból sem volt hajlandó felállni, kb ennyire érdekelte, hogy nem tudjuk zárni az ajtónkat. Odaküldött inket az épp arra járó koliigazgatóhoz, aki persze értette, hogy mi történt, és az első kérdése az volt, eltűnt-e valamink. Felüdülés... A tmk-s úr nem akart nekünk zárat keríteni, mert az mekkora munka....János azt hitte, mi leszünk lecseszve, mire őt osztotta ki Steve VelvetXD Elküldte zuhanyozni, meg józanodni:D

Ma estére pedig ideérnek az otthoni pajtások^^ Annyira várom már őket, úgy hiányzik a hülye fejük:) Tamást el fogjuk vinni metrózni, mert egyemmeg, még soha nem ült metrón:D Jajjj olyan jó lesz!!! :)

Elindultam, hogy visszaadom Gabinak az itthagyott cuccait, és ebből az lett, hogy kilencre értem haza. Beültünk nagyondrága, nagyonfinom és ooolyan nagy és krémes kávét inni a mekibe, majd betoltunk egy rettentően finom szendvicset a szábvéjben, és leöblítettük csapolt sörrel. Közben meg hülyeségekről beszélgettünk.

IGEN, bárki látta/hallotta, mi énekeltük múlt héten az Astoriánál a 65 Cadillacet, IGEN, csak 4 sort tudunk a szövegéből (azt sem jól...) és véletlenül sem egyszerre. Ja és ez konkrétan ma realizálódott mindkettőnk fejében.

http://www.youtube.com/watch?v=hNsCMdY2Bs4

(Nem tudom, miért nem tudok videót berakni. Balfalság.)

65 Cadillac, szigorúan Ford Fairlane:)

Megittam egy méregerős kávét, ugyanis ok nélkül rettenet fáradt vagyok. Pedig alszom rendesen, és csak arra tudok gondolni, hogy a meg sem tartott órák gondolata tönkreteszi az agyam:D Vagy az a baj, hogy egyedül kell aludnom?

Van net. Jupijáéó.

Szombaton gólyatábor záróbuli volt, egész jól sikeredett, csak korán (3kor:D) le kellett feküdnöm aludni, mert másnap jöttek anyumék. Blankával ezt meg is beszéltük:

- Nem leszek sokáig, mert jönnek reggel a szüleim.

- Neked is? Akkor bulizzunk együtt!!:D

Szeretem a kolis arcokat:D

Viszont annyira beégtem egy gólyánál:D Csütörtökön a szaktársakkal a Deák téren üldögéltünk, és csatlakozott hozzánk pár keleti szakos elsőéves is. Dumáltam is velük egy kicsit, de annira nem jegyeztem meg senkit se, meg amúgy is sötét volt:D Aztán feltűnt szombat reggel, amikor kaját osztottam a gólyákoknak, hogy az egyik srác néz, néz, de nagyon nem vágtam ki az... Az esti buliban is spanoltunk, meg adott az aktuális innivalójából is... ezen felbuzdulva megkérdeztem, hogy mi a neve (Péter. Emlékszem ám!).

Ma a bölcsészképzőben álltam a csoptársakkal, és egyszercsak rám köszön valaki:

- Szia NIKI!!! (kimondottan hangsúlyosan a nevemet:D)

És a többiek közölték, hogy ő ott ült közöttünk csütörtökön.

Bebuktam:D szegény srác tuti hülyének néz:D

Ja és az új szerelmem a héber. Olyan jó:D

Picsamásnap.
De hol hagytam Annát meg Gabit? Soroksáron, a Gödörnél, meg még a PPKn is megvoltak valahol...
Jóvoltezategnap.

Back

Nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz visszaköltözni. Igaz, hogy bejártam fél pestet a cuccaimmal, meg a Gabi cuccaival, aki nem tudja, hogy a Kálvin, vagy a Kálvária téren lakik...de el is felejtettem az egész cipekedést, ahogy beléptem a koliba. Olyan látni az itteni arcokat, mintha el se mentem volna, vagy nem két hónapot töltöttem volna otthon, hanem egy hétvégét.

Úgy örültem a Dunának, a négyeshatosnak, még a kosznak is:)

Sőt jobban meggondolva a pakkal bóklászás is vicces volt:D

Csak ne hiányoznának annyira, akik otthon maradtak.... Tamás beköltözhetne a szomszédba, például, meg elviselném a tesóját is, sőt, még egy kósza rajztanárt is:)

Kirándulni jó. Tokajba menni jó. Hegymászás helyett a kilátóban meginni a 900 pénzért vásárolt 2 liter édes furmintot jó. Meg a bor maga, egyébként is, jó. Kicsit megázni és nevetni azon, aki kicsit elázott, jó. A pajtások jók, és nekik én is jó vagyok. Most jó...

Pillangós project: FAIL. Legközelebb rovarirtóval próbálom.

Én nem szoktam politikával foglalkozni, mert undorító képmutatásnak tartom az egészet. Az meg már komédiába hajló, hogy testvérek képesek éveken át nem beszélni egymással, mert az egyik narancsos, a másik meg szegfűs...

De.

Akkor sem tartom helyesnek, ha valaki például szégyelli, hogy magyar. Biztosan én vagyok naiv, de szerintem csak egy olyan ország juthat oda, ahova mi most, ahol az emberekből teljesen kiveszett a nemzettudat. Ha valaki azt meri mondani, hogy ő büszke a magyarságára, az egy utolsó, szemét, mocskoshungarista állat.

Molotovkoktélt dobtak a szlovák nagykövetségre. Vajon miért?

Mert kijelentették, hogy a szlovákiai magyarokat mindenüktől megfosztó törvényt ma is érvényesnek tartják?

Mert egy nyíltan magyar-és romaellenes ember meri a magyarokat neofasisztának nevezni?

Mert ugyanez a politikus büszke rá, hogy megvert egy magyart?

Mert Szlovákia-ellenesnek nevezi a magyar politikát, ő, aki provokációnak nevezte a köztársasági elnökünk meghiúsult látogatását?

Mi meg szaladunk a Zunijóhoz. Ez szánalom. Vajon mit fog tenni? Semmitse.

Gondolom ez is csak színjáték. Én egy egyszerű ember vagyok, nem látom át a politikát. De egyszerűen engem sért, amit a szlovák vezetés művel most. Ha ez volt a cél, nálam elérték, hogy felhúzzanak. A magyar vezetők is. Nyilván nem a molotovkoktél a megoldás. De nem is a meghunyászkodó, seggnyaló-diplomácia.

Nem értek ehhez. Csak véleményem van. Nem vagyok revizionista, sem a mellét veregető nagggyonmagyar. Nem utálok senkit a bőrszíne, vagy a származása miatt, de az, hogy nemzetközi színtéren gyalázzák meg a hazámat és a képébe röhögnek, az nem esik jól.

Hazajöttem a családi balatonozásból, és amellet, hogy tényleg egész szép színem lett, most az a legfontosbb prolémám, hogy romlott volt-e a somlói amit tegnap este vettem, és ma ettem meg, és attól van-e hányingerem.

Persze a strandot most sem úsztam meg gyökerek nélkül. Egyik nap mellénk ült egy öreg nő, akiről rettentő sokat tudtam meg (pl napi 3 doboz cigit szív el, és minden ételben a majoranna a legfontosabb!!!), és az emberek odajöttek, és lefényképezték. Igen, itt én vagyok a gyökér, mert fogalmam sem volt, ki lehet, de amúgy haláli dumája volt, nem tudtam mellette a könyvre figyelni, amit olvastam, akkora hévvel mondta, hogy "a majorannnaaaaaaaaaaa, nem érted, a majorannnaaaaaaa!!!" :D Viszont újgazdagéktól pénteken a hideg kirázott. A nőnek már a hanghordozásától is frászt kaptam. Kb 2 órán át arról beszélgettek, hova járatják a fiaikat lovagolni, és hogy jól tanulni nem menő (így van, nem a gyereked a hülye, vagy épp véletlenül sem szarik az egészbe, neeeeem, azért pocsékak a jegyei, mert tanulni nem menő). Arra is rájöttem, hogy sokszor egyszerűen undorodom az emberektől. Egy szerencsétlen pasas rosszul lett, két méterre tőlünk húzták ki a partra matracostól. A vízimentő srác elszaladt az orvosért, kijöttek a mentők, és kb 2 perc alatt 100 ember állta körül a beteget, taposták egymást, egy gyerek meg vattacukorral a kezében tolakodott előre, hogy lásson. Még a vízből is kijöttek. Gusztustalan állat az ember.

Persze jó volt a nyaralás, pihentető. Aznap lefeküdni érdekes, új élmény:D Meg persze a földvári somlói isteni finom és utánozhatatlan, még ha most valószínűleg attól vagyok beteg, akkor is:)

Az életet úgy szeretném elképzelni, mint egy nagy-nagy játszóteret, ahol számtalan játék van. Én vagyok a gyerek, aki beszabadul ide, felügyelet nélkül. Mindent ki akarok próbálni-először úgy, ahogyan akkor csinálnám, ha Anya is ott lenne. Szépen kapaszkok felfelé a mászókán, nem ugrálok egyikről a másikra, a csúszdán csak lefelé csúszok. A homokozóban sütiket sütök, szép sorban, egymás mellé kiöntve őket, miután belelapítottam a rózsaszín lapátommal a formába.

Aztán minden játék unalmas lesz, ha úgy játszom velük, ahogy kell. Egy hang a fejemben azt mondja: "Rossz kislány vagy, ezt nem szabad!" De nem törődöm vele. Bedugom a fejem a mászóka réseibe, izgulva, mikor szorul be. Hason csúszok le a csúszdán - tudom, hogy telemegy a szám homokkal, de nem lehet nem kipróbálni, milyen hason csúszni. Egyik játékról a másikra ugrálva beleverem a fejem a betonba. A homokot a fejemre szórom, a lapátot elhajítom. Egyensúlyozni próbálok a mérleghintán. Persze onnan is leesek. Megütöm magam, fáj, de vár a többi játék... vajon fel lehet mászni a csúszdán visszafelé? Állva is lehet hintázni? Mennyit kell körbe forognom, hogy annyira elszédüljek, hogy ne tudjak állni a lábamon?

Ha majd haza kell mennem, arra gondolhatok, hogy játszottam mindennel-úgy ahogy szabad, és úgy is, ahogy nem.

Így akarok most élni.

A bölcsészlelkem 200 20%-a teljes megsemmisülésre ítéltetett. Ámokfutás ez az egész, egy feneketlen szakadék széle felé.

Vajon ha istentelenül beb@sznék, kihánynám a pillangókat a hasamból?

Nincs jó válasz.

Atyaságosuramjézuskrisztus.

Annyira jó úgy beszélgetni, hogy amikor csend van, akkor sem érzem azt, hogy mondanom kellene valamit...

Szombaton Republic koncerten voltam Gergelyiugornyán. Jó volt.

Vasárnap meg családilag strandoltunk Tivadaron, ahol nagyon szép a Tisza, sokkal tisztább, mint mire hozzánk elér. Olyan zöldes a színe, és ha térdig áll benne az ember, látja a lábfejét. Egész nap a parton fetrengtem, és jól le is sültem:)

A legjobb az volt, hogy egy ötvenes, enyhén kopaszodó, felsőközéposztály-beli hólyag (Bridget Jones után szabadon:P) és kis családja telepedett mellénk. Egy 16-17 éves forma fia volt, aki egész nap magára tekert törülközőben ült, mert az anyja féltette, hogy leég, a húszmillió faktoros naptej ellenére is. A pasas egész nap telefonált... Tündének azzonal ügyvédet kell hívnia. Ez a legjobb megoldás. Nem tehet semmit, hiszen alatta, és felette is laknak! Ez a lehető legrosszabbkor jött... de ügyvédre van szüksége!!!! (WTF???) Egész nap okoskodott, dirigálta a telefonon Tündét, még egy ügyvédet is felhívott. A strandról. És nem azt mondta, hogy jó idő van, meg milyen szépen süt a nap, hanem hogy "Igen kellemes a levegő, strandoláshoz épp megfelelő, de nem kánikula! Kitűnő!" Mindezt kinyúlott fecskegatyában, amiből folyamatosan kilógott a szelése.

Azt hittem, hozzávágom a keményfedeles Lesliet, ami a kezemben volt, de sajnáltam volna a könyvet.

Anyukám pedig halálra röhögte magát rajtam.

Tegnap elindultam a boltba a szemeteslapáttal a kezemben, a kosár helyett. No comment.

Menni akartunk sátorozni, és nem jött össze, mert elmosta az eső.

Menni akartunk ma Miskolcra, és nem jött össze, mert a rajztanár túl elfoglalt lett.

Ehelyett maradt a mozi meg egy sör.

Újabban nagyon bepunnyadtam!!! Tegnap este még csak a parkba sem mentem ki... Lehet, hogy beteg vagyok?

Arról nem is beszélve, hogy vár a japánházim(!). És még denshijishom sincs.

Az meg, hogy a magánéletem romokban hever, kezd megszokottá válni.

Amúgy nem értem, miért vagyok kedvetlen...biztosan a telihold tehet róla.

- Hali. Van ingyenjegyem a szabadtérire péntek estére. Mese habbal, Koltai játszik benne. Van kedved? - hazafelé a vonaton csörgött a telefonom. A rajztanár volt az.

Szerintem ezerötszáz wattosan mosolyogtam, és már hogyne lett volna kedvem:D El is mentünk. Értemjött, meg minden:) Haza már nem ő hozott, mert az előadás után találkoztunk a halászi kispajtásokkal, akik már azzal indítottak, hogy leloptak valahonnan egy táblát vagy mit, és majdnem verekedtek is:D Elindultunk, hogy veszünk valami kaját, azaz indultunk volna, mert a rajztanár kocsija nem indult beXD meg kellett tolni, és az egyik színész jött oda segíteni:D (ebben a darabban azt hiszem, pont nem szerepelt, de ez nem számít:P). Lényeg a lényeg, elindultunk. Az ukránok megszállták a mekdrájvot, legalább félórát álltunk sorba, de megérte... na nem a kaja miatt, hanem mert Tamás kiordította a hátsó ülésről hogy:

- Disznótáp van???

Annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam, meg az arcom is. De a mekdrájvban azt se tudtam, hova bújjak:D

Beültünk kocsmázni, majd kitaláltuk, hogy drága a pia, ezért muszáj kimenni a teszkóba:D A parkolóban kedélyesen fogyasztottunk, és folyt a hülyeség... Még a városba is visszanéztünk, nyílt valami új rákker hely, egész pofás volt.

Amikor hazaértem, már világosodott. És most olyan jó. Jól érzem magam, pedig pasi nincs még a láthatáron sem. Reggel nevetve keltem. Nem mosolyogva, nevetve :D

Mission completed.

Ja és igazából nem is Veszprémben votam, hanem Kislődön, Gergősannál, aki a csoporttársam, bátyám és gyerekem egy személyben. Az egész falu olyan, mintha az ember az Isten hozta, őrnagy úr c. filmben mászkálna :) Vártam hogy szembejöjjön velem Latinovits, és kommandírozza a dobozolást:D Hétfőn elmentünk Veszprémbe. Az egyik legszebb város, amit láttam. Simán odaköltöznék. Esténként pedig animéztünk:) megnéztünk egy csomó Sailor Moon Stars részt, meg a Vampire Knightot végig:P Csak ne lenne olyan piszok messze...gyakrabban mennék!

Úúú és a rajztanár hozott nekem egy dévédényi zenét meg filmet. Dánkesőőőn.^^

Nincs kedvem végiggondolni, nem akarom tudomásul venni a következményeket, csak kiélvezni amíg lehet. Valószínűten. És?! Alig várom, hogy megkapjam az "Értem én, csak leszarom" feliratú kitűzőt.

Good bye, blue sky, leléptem Veszprémbe.

A tudatalattim egy kurva.

Fesztiválképek...

Szegény bácsi, nagyon be volt állva, és piszok hamisan játszott...

Ezen beszartam... lovasszekér tunning??? :D

A halastó

Nagyszínpad... ! Nagyszínpad...! A sziget ehhez képest lópikula...

Kicsit rozsdás, de az enyém

Feri...

Szombaton az egyik halastó partján megrendezésre került a Nagy-Halász-Fesztivál. Ez most annyira hivatalosan hangzott, de amúgy részeg rajok és rajkó kísérőik, meg néha a kutyáik özönlötték el a területet (ami nem baj, mert fényképeztem a jószartetkóikat:P). Jómagam délben kitekertem, azt hittem, megfulladok, pedig nincs messze tőlünk, csak nagyon, nagyon, nagyon meleg volt. Igazából az óriási rajság ellenére élveztem a dolgot XD Talákoztam az egyik falumbéli lánnyal, aki most érettségizett, és vele mászkáltunk összevissza. A hangtechnikus pavilonban vertünk tanyát, ahol szintén egy ismerős arc dolgozott, és elszórakoztattuk:D

A színvonalas műsort végigtapsoltuk, de úgy, hogy már fájt a tenyerem... És a sörivó versenyen szurkoltunk Ferinek, aki nyert is!!! Aztán még az is kiderült, hogy ő főzte a kisebbségi önkormányzat halászlevét, és kapott egy bográcsot... szerintem azóta abban fürdetik a purgyékatXD

A műsor élvezése közben felhívott a régi rajztanárom, hogy közölje, mennyire jó volt Hegyalja, és megkérdezze, van-e kedvem elmenni vele motorozni. Kedvem persze lett volna, de anyukám nézett volna egyet, ha felülök egy Harleyra, és integetek neki...XD Ehelyett megbeszéltük, hogy este bemegyünk a szitibe, és megiszunk valamit valahol. Értem jött, a Kossuth téren fagyiztunk, majd beültünk az egyik kocsmába, és vártuk a bagázs másik felét, akik 10 körül meg is érkeztek.

Aztán pedig, kollektívan ámokfutottunk. Állítólag a parasztdiszkóban (ahova 800 pénz (!) a beugró) be is szóltam valami csajnak:D Nekem ez a részlet valahogy nincs meg, de ha a többiek mondják... Negyed 5re haza is értem. A hülyeség pedig határtalan.

Szeretek veletek kimenni esténként a parkba, még ha sokat emózunk is. És focizhatnánk máskor is, mert vicces volt, és talán még jobb lett volna, ha látjuk is a labdát. Tényleg menjünk sátorozni, meg fürödni a Tiszában. Holnap verjünk meg mindenkit miután jól beittunk valahol a szitiben.

Aztán legközelebb legyünk egyszerre boldogok, jó?

Újabb értelmetlen bejegyzés

Egész nap megy a Holy Wood, oda-vissza, mert az nekem jó (?).

Elvagyok itthon, tengek-lengek, estére meg szinte mindig van program, már ha anyámék nem kezdenek el balhézni, hogy hova megyek már megint. Azt meg hiába mondanám, nem értenék, hogy minden jobb annál, minthogy itthon legyek, mert azt hinnék, velük van bajom. Pedig dehogyis... Kell most hogy menjek, akárhova. Ha nem jött volna össze a banda, nem tudom mi lenne velem.

Közben meg olyan fura dolgok járnak a fejemben. Nem látom magam előtt a célt. Egyáltalán, semmilyen célt nem látok. Itt vagyok majdnem 20 éves fejjel, és nem tudom elképzelni mit érek azzal, hogy egyetemre járok, tanulok, stb. Lesz munkám? Nem hinném... és ha lesz is, mivel leszek boldogabb? Ha keresni fogok, esetleg jól, mert megtanulok egy különleges nyelven, boldogabb leszek-e, mint azok, akiknek nincs diplomájuk?

Vissza akarom kapni azt az énemet, aki biztos volt benne, hogy tudja, mit csinál, és hogy jól csinálja. Persze nem úgy volt, de ha már én magam sem hiszek abban, hogy van értelme valaminek is, akkor mégis mit várok a világtól?! Nem érzem úgy, hogy a kezemben lenne az irányítás, hogy én határoznám meg, mi történik velem. Sodródok, és ez nem jó.

Próbálom úgy felfogni a jelenlegi helyzetem, hogy meg kell találnom a módját, hogy boldogulok egyedül. Nem magányosan, mert magányos nem vagyok, de anélkül, hogy valaki úgy szeretne, meg úgy nézne rám és a többi. Mintha egy tükör elé állnék, és integetnék egy ismeretlen alaknak, de rá kell jönnöm, hogy az én vagyok, hiszen ez csak egy tükör. Igazi tükröt akarok, nem egy másik embert, nem reakciókból és elvárásokból felépíteni magam.

Heló, én.

Kolis fíling.

Tegnap éjjeli elszabadulás, későn (korán?) hazajövés, nevetés, nevetés, nevetés, állatság. A kukásautóra ébredés. Tényleges felkelés, mert sok dolgom van.

A halászi pajtások nagyon adják.

flesssssss....

Egyszerűen nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy tényleg ekkora idióta lúzer vagyok, és ilyen könnyű átb@szni. Rettetően dühít, és emellett fáj, hogy hazudott, és én meg annyira hülye vagyok, hogy hittem neki.

Pedig annyira nem számít, régen mindegy már. Mégis ott motoszkál a fejemben folyamatosan, nem hagy nyugodni, nem, nem és nem...

Olyan vagyok mint valami hisztis picsa. Mintha a világon egyedül lennék ezzel és velem történne először és nem léteznének nagyobb gondok ennél.

Elegem van már.

Tegnap délután serényen pucoltam nagymamám ablakait, éppen kívülről, az udvaron, amikor látom, hogy a szomszéd idült alkesz fia lemegy a kertbe. Gondoltam biztos van valami dolga, inkább nem foglalkoztam vele. De sajnos nem, visszajött, és megkérdezte, hol van a nagymamám. De itt nem állt meg, elkezdett kérdezősködni az egyetemről, a sakkozásról (!), meg arról, jó vagyok-e történelemből. Erre - én hülye - azt válaszoltam, hogy igen, és elkezdett tőlem évszámokat kérdezni. Nem zavarta, hogy bementem, és nekiálltam egy másik ablaknak, bombázott a kérdésekkel, és teljesen hülyének nézett, mert nem tudtam megmondani percre pontosan, hogy mikor tört ki a második világháború. Persze totál be volt állva, de még beugrott kölcsönkérni nagyanyámtól, hogy tabis borra váltsa a lóvét a száz méterre levő kiskocsmában. Amúgy nagyon kemény ez a fickó, a múltkor a cigók eltörték a lábát, mert beszólt nekik valamit.

Este meg átmentünk Ibrányba bandázni a halászi pajtásokkal:D Elég vicces volt, hogy nem ismertem senkit azokon kívül, akikkel mentem, de teljesen felháborítónak találtam, h nem mutatkozott be nekem senki. Szerintem ez olyan bunkó dolog...odajönnek, köszönnek a másik három srácnak, nekem meg odadobnak egy sziát aztán ennyi.... Mindegy, végül is az este nagyon jól sikeredett, megittunk pár sört meg biliárdoztunk, és nagyon, nagyon sokat nevettünk:)

Holnap este pedig lesz valami osztályszintű összejövetel, szombaton pedig lehet, hogy elmegyek Tokajba kirándulni egyet:)

Nem olyan rossz ez a nyár eddig. Ha van mellettem valaki, ha elterelem a figyelmemet, ha van mit csinálni, nem is vagyok olyan szomorú.

Utaztam 800 km-t, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem, mintha haluznám, amik történnek velem, de akárhogyis, megérte. Nagyon megérte. Reggel hatra kiborítottam magam idegileg - megint, a semmiért, egy szarság miatt. Önmarcangolás rulz.

Szerintem ő a legambivalensebb ember, akivel valaha találkoztam. Nem tudom elhinni, hogy ennyire nem ismerném, hogy ennyire átb@szott, de a körülmények ezt mutatják.

Ilyen rossz emberismerő vagyok? Vagy csak le kellene szoknom arról, hogy jót feltételezek az mindenkiről?

Nem tudom:(

VOLT - optimista kiadás

Lefeküdtem péntek éjfélkor, de alig bírtam aludni, mert annyira izgatott voltam. Negyed ötkor kelés, felvettük G.-t és anyáék bevittek a vonathoz. Felszálltunk, elindultunk, és átültünk a dohányzó kocsiba (ilyet még sosem csináltam...). Fél 9 körül már a keletiben voltunk, a VOLT különvonat Sopronba 10:20-kor indult. Ez alatt a két óra alatt bereggeliztünk a mekdonelcben, és beszereztünk két sört és két jégkrémet, amit útközben elfogyasztottunk. Nem mertünk többet venni, mert nem volt annyi eszünk, hogy vigyünk magunkkal egy hűtőtáskát... Indulás előtt még beszaladtam egy boltba, és vettem egy pár zoknit, ugyanis a reggeli félkómás állapotomban anya egyik rózsaszín és narancssárga csíkos sportzokniját sikerült felhúznom:D

Azt utazás igen kedélyesen telt, vicces emberekkel ültünk egy kocsiban:D pl megkínáltak meleg sörrel...nem kedves?:D Fél 2 körül értünk oda Sopronba, ahol gyorsan bedobtunk egy kávét, aztán kerestünk valami buszt és indultunk a fesztiválra. Közben további söröket szereztünk be, amit a mobilvécék tövében levő bokrok romantikus közegében ülve fogyasztottunk el. Ezután karszalag, újabb sörök és mászkálás következett. Rengeteget beszélgettünk, meg röhögtünk az embereken, és G. sikeresen leégettXD Fél hattól megnéztük Péterfy Borit, és sajnálattal állapítottuk meg, h G. túlzottan józan még ehhez:D Közben néhányszor megpróbáltam felhívni Cs.-t, akivel előzetesen megbeszéltem, hogy bedobjuk hozzájuk a hátizsákokat, de ki volt kapcsolva, úgyhogy megkerestük a csomagmegőrzőt. Közben volt még néhány hasztalan próbálkozásom, hogy elérjem Cs.t, mert úgy volt, hogy Mansonra is együtt megyünk, de folyamatosan ki volt kapcsolva. Gondoltam, biztosan lemerült, a töltőjét meg otthonhagyta... A koncert után szereztünk még sört, meg ágyas pálinkát (nagyon finom volt...), és felváltva feküdtünk egymás ölében a fűben. Aztán egyszercsak megcsörrent a telefonom, és felhívott Cs., hogy 5 perc múlva a bejáratnál találkozhatunk. G. erre azt mondta, hogy ő lelép, és a keletiben találkozunk...egész nap próbáltam neki bemagyarázni, hogy NEM, nem tűnök el, pláne nem Cs.-val és olyan értelemben, ahogy ő gondolja.... de hajthatatlan volt, és elment megkeresni a szinttársait, én meg Cs-t.

22:00-től kezdődött a Žagar, amit megnéztünk, de nem maradtunk ott végig a Manson miatt. Sajnos nem játszották a Wings of Love-ot, amit nagyon szeretek...

Ésakkor..........

Átvonultunk a nagyszínpadhoz, és nagyon jó helyen álltunk, pont láttam a színpadot is, meg a kivetítőt is. Azt kell mondjam, régen voltam már ilyen jó koncerten... Bár annyira nem estem hanyatt az új albumtól, azokat a számokat játszották, amik egész jók és tudtam a szövegüket is. De amikor a régebbi dalokat nyomták, az volt az igazi... Cs. végig vagy mellettem vagy mögöttem állt, aztán énekeltük a szövegeket, meg ugráltunk, és annyira hogy nagyon... The Dope Show...Rock Is Dead...Sweet Dreams...Disposable Teens...The Great Big White World...The Beautiful People...The Love Song....

"...whatever doesn't kill you, is gonna leave a scar..."

"...you can't take this from me...forbidden in heaven and useless in hell..."

"...we used to love ourselves, we used to love one another..."

"...everyone will come, everyone will come to my funeral to make sure that I stay dead..."

"...hate today, no love for tomorrow...we're all stars now in the dope show..."

A koncert után összeszedtem a cuccaimat, és Cs. azt mondta, kikísér az állomásra, 2:50-kor indult vissza a vonat Pestre. De annyian álltak a buszmegállóban, hogy inkább elindultunk gyalog, és út közben kellett rádöbbennünk, hogy baromi messze van... Szerencsére jött egy farmotoros Ikarus busz XD és felszálltunk rá, bár Cs. azt mondta, hogy végső esetben aludhatok nála. Sikeresen odaértünk, és megvárta velem az indulást, és még G.-t is sikerült összeszednem és együtt csövezhettünk a kocsi végében a WC mellett egy sarokban, mert ülőhely nem volt, csak Győrtől...a körülményektől függetlenül sikerült egész jót aludnom:)

És röpke 10 óra elteltével már itthon is voltam:D

Utaztam 800 km-t, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem, mintha haluznám amik történnek velem, de akárhogyis, megérte. Nagyon megérte.

i can't wait

Ma az egész napot B.-nál töltöttem, apa náluk dolgozott. Tegnap este teljes lelki válságba kerültem, amikor arra gondoltam, hogy biztosan fog nekem kávét főzni. De az a kávé már egy teljesen más kávé lesz, mint amit régen csinált reggelente, és az orrom alá dugta, mikor még csak ébredeztem és a takaró a fejembe volt húzva. Vendég voltam ma náluk, ami mégiscsak nagyon fura. A legeslegfurábban pedig akkor éreztem magam, amikor B. öccse-semmiről semmit sem tudva-, szóba hozta Cs.-t. Valami olyasmit mondott, hogy amióta levágatta a haját, azóta nincs rockandroll. Azt hittem elsüllyedek. Fura dolog, hogy ismerik egymást...egy bandában zenéltek egy ideig, végülis. Vigye el az ördög az összes rocksztárt....(Leginkább a gitáros-énekeseket.)

De már csak egyet kell aludni. Holnap. Holnap megyek Sopronba. Megnézem Mansont. Nem bírok magammal!!!

És ma annyira kemény voltam, hogy felraktam 4 kilincset, akus fúróval:D Sokban hozzájárultam apa munkájához, tényleg. Node a sikerélmény, az sikerélmény.

Kóci jövőképe

A Kóci üzenete:

na majd bemutatlak neki

A Kóci üzenete:

aztán majd egymásba estek meg összeköltöztök meg házasodtok meg lesz két gyereketek, egy fiú meg egy lány

A Kóci üzenete:

a srác felszed 20 kilót 10 év alatt

A Kóci üzenete:

ja ráadásul ikrek lesznek

A Kóci üzenete:

2 petéjűek

nicdoc üzenete:

ne hagyd abba

A Kóci üzenete:

fúú az jó sokba fog ám fájni

A Kóci üzenete:

dupla babakocsi meg mindenből alapból 2

A Kóci üzenete:

először a lehetőségek miatt pesten maradtok, gazdagréten lesz egy 2,5 szobás kis lakásotok

A Kóci üzenete:

de miután vmelyikőtök kiég elhatározzátok h leköltöztök vidékre...mivel pont az ország 2 ellentétes végében laktok megegyeztek h mondjuk érd, vagy gödöllő jólesz

A Kóci üzenete:

nemtom többet most nem akarok írni mert akk lelövöm a poént

Ha netán valami ilyen, vagy ehhez hasonló fordulatot venne az életem, lőjetek le. Köszi!

Wishlist

Kérem szépen ezeket szombaton (nem baj, hogy az új albumról csak egyetlen szám van, Manson nyilván az én igényeim szerint állítja össze a koncertet).

1. Coma White
2. Coma Black
3. User Friendly
4. Great Big White World
5. Speed Of Pain
6. Mechanical Animals
7. The Nobodies
8. Antichrist Superstar
9. Leave A Scar
10. The Beautiful People
11. The Dope Show
12. 1996
13. Para-Noir
14. (s)AINT
15. Lamb Of God
16. Rock Is Dead
17. I Don’t Like The Drugs (but the drugs like me)
18. The Last Day On Earth

Előre is köszönöm. Már csak négyet kell aludni...