Történt már veletek olyan, hogy nem létezett az a kocsi, ahova a helyjegyetek szólt az icén? Egy olyan vonaton, ami fél óra késéssel indult?

És olyan történt-e, hogy ugyanezen a vonaton találkoztok az exetekkel meg a barátnőjével? Aki a lakótársa volt amikor együtt jártatok, és nektek panaszkodott rá, hogy nem száll le róla? Egy ilyen helyzetben eszetekbe jutna-e, hogy már akkor is kavartak, mielőtt szakítottatok volna?

Egyszerre ez a két dolog, egy délután alatt, megfejelve azzal, hogy hazafelé úton szarnak áztatok, megtörtént-e veletek?

Ó, igen, velem igen.

Páratlan élmény :D

Ez a szám a nyárra emlékeztet, amire nagyon jó visszagondolni. Az egyik legjobb nyaram volt, az biztos...menni, menni, meg sem állni:) Különösen a szülinapom jut eszembe róla, ami a Tisza-parton volt... Áhh, elővett a nosztalgia:)

Életérzés

Cyanide & Happiness @ Explosm.net

Mostanában furákat álmodok. Az még hagyján, hogy folyamatosan annalight blogja dobja fel az éjszakáimat (pl azt álmodtam, hogy kiadták könyvben, és megvettem), de ma reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva, mert álmomban megöltem egy gyereket, és azon paráztam, hogy le ne bukjak... Legutóbb érettségi idején álmodtam gyilkolósat. Mondjuk azok véresek is voltak, ez legalább nem... Lehet, hogy az idegrendszerem kezdi felmondani a szolgálatot. Szeretettel várlak, gyomorfekély.

A titkok pedig, kezdenek gyökeret verni a vállamban, ahol a terheimet hordom görcsök formájában. (A masszőröm szerint, aki, mint megtudtam, azért került a sárgaházba egyszer, mert a pszichopata csendesgyilkos exem sátánista korában megidézte a Sátánt azzal a szándékkal, hogy valakinek ártson, és ő elhárította róla a rontást, saját magát sodorva veszélybe ezzel...mondjuk akárhogy is nézem, nem kis teljesítmény, ha a Gonosz megjelenik valaki hívására...)

Annyira sz@r hogy már jó

Helókittis. Helókittis a boxere. Nem vicc. Rózsaszín. Helókittis.

Beszarok.

"...Örülök, hogy volt Lajos...!"

Ennél nem kell szebb vallomás, azt hiszem.

Ha nagy leszek, veszek egy motort. Nem mintha hátul ülni rossz lett volna ;) A sejhajom nem érzemXD 250 km elsőre:D De azt mondta az egyik motoros pasas, hogy "...Néztem is, hogy a feneke alapján lóra termett!" Szóval megyek máskor is:P

Tegnap este ünnepeltük Enike barátném huszadik szülinapját, és picit sokkolt, amikor közölte, hogy Balázs is eljön. Féltem kicsit a helyzettől... Nem attól, hogy én hogyan reagálnék, hanem inkább attól, ő mit fog szólni... Szerencsére nem lett semmi baj, kedélyesen elbeszélgettünk egy-egy feles meg három kör tequila mellett. Hozzáteszem, ennek köszönhető, hogy megeredt a nyelvem, és képes voltam megkérdezni, hogy miért utálja Csabát (system error.).

Ami azonban megütött, akkor történt, amikor hajtogattam egy szórólapból egy liliomot. Az egyik közös barátunk szülinapjára csináltunk ilyet annak idején, pontosan 18 darabot, és csokorba kötöttük, meg minden, nagyon szép volt. Szóval, megcsináltam ezt a kis virágot, és fél szemmel láttam, ahogy Balázs a kezébe vette, és ezzel a merengő tekintettel nézegette, majd egy elegáns mozdulattal beledobta a hamutartóba. Ennek nem tudom, örüljek-e (túl van rajtam, éljen, éljen) vagy szomorú legyek (nem is akar emlékezni a sok szép dologra, amit együtt csináltunk, jaj, jaj). Talán egy kicsit mindkettő. De azt a képet, amint szegény liliom a hamutálban landolt, és azt az arcot, amit vágott hozzá, szerintem nem fogom egyhamar elfelejteni.

A buli egyébként nagyon jó volt, és amúgy is, milyen jó lehet már, ha valaki napra pontosan egyidős a köztársasággal! Sokkal jobb, mint Diana hercegnő halálának napján születni. (Igen, ez én vagyok.)

Azt álmodtam, hogy veszekedtem anyával, a tesóm meg még direkt alám tett. Nem volt jó erre ébredni, de szerencsére kompenzálta, hogy Zsófi azzal keltett, hogy "Nikoletta!" XD

Amúgy meg gyűlnek a felhők, gyűlnek. A lelkem nehezen viseli a közelgő konfliktust. De megéri.

A fészbúk azt mondta, szerelmes vagyok.

Azt hiszem, elégedett lehetek ezzel a hétvégével. Sőt, a jövő héttel is, mert elmarad egy csomó órám. És ugyebár, akinek van házi rajztanára, és segít neki megírni a művtöri szakszeminárium dolgozatát, az ne panaszkodjon:D (kár, hogy az Itou Jakuchuu életrajz fordításában nem tud segédkezni...).

Szünetben délig fogok aludni, legalább kétszer. Alig várom. Meg elmegyek Ódrival a kgst piacra, és Tamással is találkozni fogok, meg Anitával, meg otthon is leszek mert már hiányzik. Jól megölelem anyukámat ha hazamegyek:) meg apát is meg a buggyant húgomat is.

Láv, písz, hepinesz.

Meg akarom nézni, először magyarul, mert abba szerettem bele. Aztán japánul, végig, a vágatlan verziót, mert úgy az igazi. Egyszer úgyis elmegyek a Kettős oromhoz, majd meglátjátok!

Régen voltam már ilyen jó buliban, mint csütörtökön. Fantasztikus képek születtek. Ma délelőtt pedig elmentem a piacra, és vettem egy csőrikés pulcsit. Azon gondolkoztam, nekem nincsenek is normális ruháim...:D

Jó ez a nap.

És olyan közel...:)

Öööö a puruttya buli. Összeszedtünk Zsvel két arcot, Attilát meg Pistit. De már elmentek. Adri meg le. Én meg posztolok. Zs én szeretlek, nemcsak részegen. Komolyan. Tudod mér költöztem ide:D
Zoli azt mta jön. Szeretettel várjuk.
Ittas posztolás rulz.
Légypapír Niki voltam (szigorúan nem y-nal!!!).
Písz.
De mennyivel értelmesebb már ez a poszt mint amit Gabinál írtam (h a metallica rulz meg minden, pedig a saint anger után nem is!).
Bad medicine is all I need.
(Van valakinél? Az lécci jelentkezzen!!!!!)
(Urgent!!!)
(Ú és neked nem kell meg nem úgy nézel rá...... nem mi?:D mindenki ezt mja:D)

POSZTOLJ RÉSZEGEN. NEM ÉN VOK AZ HANEM A SZOBA TÖBBI TARTALMAAAAA ÓÓ.

GABIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII MÉR NEM JÖTTETEK KI????
AZ EGÉSZ VILÁG KAPJA BE A FASZOMAT.
MÉÉÉÉR NEM MENTEM HALÁSZNAK???
ÉN MONDOM, ILYEN ROKKENROLL SZUPERHŐSNEK LENNI KÍVÜLRŐL SOKKAL VONZÓBB.

Írta: Zuzu Petals (a legnagyobb Los Angelesben)

Rohadtul ideges vagyok, és amikor így megyek el bulizni, sosincs jó vége. A múltkor is az volt a baj, hogy felkúrták az agyam a BTK-val, meg a kávézgatással, és kénytelen voltam ööö fogyasztani XD

Elegem van abból, hogy ha fejreállok, akkor sem elég a szemét egyetemnek. Ha fiú lennék, akkor azt mondanám, hogy legszívesebben beleélveznék a rohadt elte szájába, miután egy 40 centis műfasszal szétkúrtam, ahogy lehet, és még össze is vertem. Korbáccsal. Sőt, megdugnám egy talicskával.

http://bizarr.puruttya.hu/bypost/2009/10/07/Taligaval_is_lehet_szorakozni

Lassan indulunk Zsével a puruttya-buliba. Egész nap az járt a fejemben hogy mi benne az átverés????:D Tuti, hogy lesz valami kicseszés, biztos vagyok benne, ez túl szép, hogy igaz legyen:D (ingyen pia és kaja csak úgy? ne mááááár:D)

Jöjjön most egy kis rinya.

Az a probléma, hogy nem találom a helyem, még mindig fenn áll. Azt sem tudom, mit akarok, sőt már azt sem, hogy mit nem. Megette a fene az egészet. Viszont, lényegesen jobb a kedvem, mint tavasszal (azóta rájöttem, hogy nincs is személyiségem, és így el tudtam fogadni dolgokat...bár lehet, hogy mostmár túl könnyen megy).

Gabi szerint van egy új skillem, amivel kapcsolatban nekem leginkább az a véleményem, hogy wtf?! Értetlenül állok nem egy esemény előtt, az az igazság. Sőt, magam előtt is értetlenül állok.

Valahol, út közben elhagytam az illúziókat...valaki nem segítene megtalálni? Nem akarok illúziómentes életet, meg túl sok valóságot. Szerintem rászokom a fűre, aztán jöhet az LSD, majd a heroin, és végül egy mocskos sikátorban fogok elpusztulni. De legalább repülés közben...

Az egyetem sem megy úgy, ahogy kellene. Ez elszomorít... bár, a héten kaptam egy ötöst jeee:D

Amúgy nem értem, miért van mostanában lepra kedvem. Nem kéne, annyira nem rossz nekem, mégis, mindig elbassza a hangulatom valami.

De csütörtökön megyek puruttya bulira. Van pólóm is. Nagyon király lesz. Aztán pénteken haza egy kicsit. Hiányzik anyuapu, meg a lökött húgom is...

Olyan gyámoltalan vagyok.

És nem értem miért, miért, miért, mikor nincs okom rosszul érezni magam.

Vicces, hogy azért nem mentem ma egyetemre, hogy ne maradjak le:D

Múlt héten egyszerűen nem bírtam bemenni a csütörtöki zhra...

Különben meg ma nem értem mit hisztiztem tegnap, de azért az nagyon aranyos volt, amikor kinn ültem a folyosón Zolival, és már majdnem elsírtam magam, az orrom alá dugott egy cigit, azzal a szöveggel, hogy most itt az ideje rágyújtani.

A húgom meg fejemhez vágta, hogy állandóan csak panaszkodni tudok. Bírom, milyen egyszerűnek látja a világot 12 évesen:D Én is akarok ilyet.

Minek kellett nekem egyetem? Lehettem volna halász...

Utálom, amikor vége van a hétvégének.

Annyira jó. De a hülye, unalmas hétköznapok, a szürkeség, nem jók. A hétköznapok megölnek. Márpedig most arra nincs kapacitásom, hogy hétvégét csináljak belőlük, nélküle meg annyira nem is akarok.

Megint sikerült belemásznom a sűrűjébe.

Tényleg nem tudom, mi lesz velem.

Faszom.

Vajon mikortól válik betegessé a jókedv és a letargia váltakozása?

Annyira úgy érzem, hogy nem akarok kihagyni senkit és semmit, nem akarok lemaradni semmiről, se a bulikról, se az ivászatról, se a másnapos mesenézésről. Emellett meg tanulni is akarok, meg férjhez menni egyszer.

Ilyen faszságokon is gondolkoztam, hogy nekem most minden pasiban potenciális férjjelöltet kéne látnom? Mert ha nem akkor nem is veszem komolyan? Vagy mi? Sőt, apajelölteket kéne keresnem, akiknek a génei megfelelőek a leendő utódaimnak??? (Na jó, tudom, hogy nem fogok férjhez menni és a szalagavató egyszeri és megismételhetetlen esküvői ruhás alkalom volt, és Balázs volt az egyetlen aki volt annyira elvetemült, hogy képes lett volna elvenni, de ez meg már régen mindegy:D)

Meddig lehet gondolkodás nélkül beleélni a világba???

Ez már az életközépi válság, én mondom.

Pedig Gabi is megmondta, hogy a gondolkodás nem egészséges, és nem tesz jót nekem.

De szerintem a legynagyobb baj, hogy saját magamat nem tudom komolyan venni.

Méééééééér jár az agyam ennyi hülyeségen, mééééééééééééééér?????

Amúgy tegnap bementem egy vad rokker helyre babarózsaszín pulcsiban. Nem tűntem ki, véletlenül sem. Dartsozni meg még mindig nem tudok, de a sör az jól esett.

Ez nagyon para. Féltem bejönni a lépcsőházba. A parkolóból láttam, hogy ég a villany a lánynál. Be vagyok szarva.

Mikor hazaértem tegnap, anyukám azzal fogadott, hogy a házba fog költözni egy család, akiknek van egy bomlott elméjű lányuk, akit még senki sem látott, de éjszaka szokott kiabálni, és nem hajlandó tisztálkodni. Namármost, ha még senki sem látta, akkor nem tudom, honnan szedték, hogy nem mosakszik, de amint meghallottam a dolgot, teljesen kétségbeestem.

Amióta megnéztem a Kört, van egy olyan parám (az udvarunkon levő régi kutat leszámítva), hogy megyek a lépcsőházban felfelé, és a lépcsőfordulóban egyszercsak ott fog állni Samara. Persze ez a dolog egyre inkább elhalványult, ahogy teltek az évek, sőt mostanában már eszembe se jutott...de mostantól mi lesz??????

Mi lesz, ha jövök hazafelé este valahonnan, és egyszercsak szembe találom magam az őrült szomszéddal???? És a hosszú haja csimbókokban az arcába fog hullani?? És elindul felém??? Ésnem lesz hova menekülnöm??? És az alvó ház fel sem figyel a sikolyaimra?????Meg fogok halni az ijedtségtől...

És persze megint sikerült összebalhézni a családdal, miért is ne. Nagyon rosszul tud esni, hogy pont azok baszogatnak a legjobban, akiktől azt várnám, hogy támogassanak meg szeressenek akkor is, ha mondjuk nem vagyok tökéletes.

És azt álmodtam, hogy Zsófit kirúgatta a koliból a KDB, mert tizennégyen meghaltak és negyvenhárman megsebesültek.

I'm having sooooo much fun.

Ha valaki szeretne órákat venni "Hogyan bizoyítsuk be, hogy lehet még ennél is jobban beégni valaki előtt?" címmel, jelentkezzen nálam az 555-6321-es telefonszámon, vagy hívja az 1-800-PERFECTet(ingyenesen az államok területéről!).

Ha átállnék a 36 órás napra(centúriai idő), akkor talán tudnék aludni naponta 7-8 órát. Élni továbbra se nagyon sikerülne... Egyik délután lefeküdtem aludni, és lelkiismeretfurdalásom volt. Durva nagyon a tempó, héberkönyvem még mindig nincs, ami frusztrál mert egyáltalán nem tudok tanulni. Lehet, hogy le kéne adni, és akkor jönne az ultimate solution koreai, de az meg annyira nem érdekel...

Elmentem és megvettem a tesómnak azt a gyűrűt, amiért már a beköltözésem óta nyaggat. Néha nem értem, miért vagyok vele jó fej, amikor azon kívül, hogy baszogat és a magánéletemben turkál (és igen, ezt is olvassa, persze), nem sok jó szava van hozzám. Nem értem, miért jó ez neki, pedig már kértem szépen, csúnyán, de semmi hatása nincs. Ez is frusztrál.

Nem jó most annyira itt Pesten. Szeretem a japánt, szeretek vele foglalkozni, de ma is úgy sikerült viszonylag normálisan összehoznom egy zht, hogy nem mentem be az óráimra, és tanultam a koliban.

A kedd estém meg egyszerűen érvénytelen.

Ja és itt volt tegnap Gabi, akivel szeretek beszélgetni:

N: - Hová lett az ártatlanság, meg a gyerekkor?

G: - ELDUGTUK!!!

No comment.

Szombaton láttam egy szép házat Sóstón. Tetszett.

Kezdem mostmár én is elhinni, hogy egy mihaszna, semmittevő szar vagyok, aki csak b@ssza a fajtáját. Nem is értem, hogy miért vagyok hullafáradt (hát persze, hogy a bulizástól, igen így van). Nem akarok panaszkodni, biztos nem olyan nehéz nekem, mint az orvososiknak például. Csak egy pici együttérzést szeretnék. Egy hangyányit. Nem sajnálatot, együttérzést. Hogy valaki azt mondja végre, megértem, hogy ki vagy bukva.

Erre hazajövök, és megint megkapom, hogy tulajdonképpen én semmit sem teszek a jövőm érdekében, lusta vagyok, mindenre jut időm, csak arra nem amire kéne.

Még ha a bulizástól lennék fáradt, egy szavam sem lenne, mert az a saját hibám. Két hete nem alszom 6 óránál többet, mert tanulok, és még ez sem elég, nem megy annyira jól a dolog, mint szeretném. Erre meg az a válasz, hogy nyáron nem csináltam semmit.

Igazán köszönöm a támogatást.

Én ezt már nem bírom sokáig.

Van egy rózsaszín táskám, amire a fiúk mindig azt mondták aberrált. Mióta megvan, folyamatosan megtalálnak a perverz nyomorékok. Ma reggel a 239esen (még csak nem is a tömött 7esen) egy pasas álló f@rokkal dörgölőzött a lábamhoz. Én meg elküldtem a fenébe, szóval kemény vagyok amúgy:D Najó igazából azóta is a hányinger kerülget... De amint túlestem a sokkon, két dolog jutott eszembe:

http://www.wulffmorgenthaler.com/strip.aspx?id=ce2ca0c2-67d3-4fa1-a7b8-c833afe619ed

http://www.johnandjohn.nl/write/jaj017.gif

Köszönöm az gusztustalan perverzeknek az új élményeket, amikkel ebben a hónapban gazdagodtam. Azért a vorarefil darabolós gyilkossal nem szeretnék találkozni.

Mostam.

Tudom, hogy ez egyáltalán nem nagy dolog, de életemben most csináltam először (szánalom). A múltkor anyukám azt mondta, azon múlik, hogy nagylány vagyok-e (micsoda szóhasználat...), hogy idegesít-e, ahogy a függyöny áll, vagy éppen fel van-e rakva. Szóval mostmár igazán nagylány vagyok, mert kimostam a ruháimat és nem csesztem el!

Látod anya, látod látod látod?

(Szia Petra, kösz, hogy rögtön behívod anyát hogy elmond neki életem legújabb eseményét. Ötletem sincs hogyan tudnám megköszönni fáradságos munkádat. Persze most éppen lóbálom a szarkazmus-táblát.)

Én most nagyon elfáradtam.

Csütörtökre vár 10 lecke kanji, egy fogalmazás, holnap szakszövegolvasás, ma héberül olvastam. (Kb úgy ment a dolog hogy ezek és ezek a magánhangzók, jó akkor most itt van ez a sor olvassa fel kérem! Elég vicces volt ahogy mindenki szerencsétlenkedett...kivéve, aki már tanult héberül.) Egész nap bent ülök a zegyetemen, tanulok, és mégsem haladok sehova...

Anyukám is felhívott ma, mire mondtam, hogy fáradt vagyok, és erre azt válaszolta, hogy hétvégén pihenni kellett volna, nem bulizni. Tudom, hogy igaza van, de nem tudná egyszer azt mondani, hogy szegény én? Nem akarom sajnáltatni magam, mert aludhattam is volna pénteken, igen, de hogy a családom egy nyamvadt GÉPnek néz, aki ontja magából az eredményeket, kezdem megunni.

Le vagyok törve, szomorú vagyok, és senki sincs itt, akihez hozzábújhatnék. Szétestem, pedig a suli még el se kezdődött...

Micsináljak most?

Gabinál vagyok. A nyóckerben. Amúgy kurvajó hely.... Tamásék bebabasztak, de mi nem. Gyümilé nincs. És most a SHESMOVEDON megy. DE volt már Metallica is meg offspring meg pendulum meg unforgiven " h félreértés ne essék. Gabi gecijó fej. Mindenki kidölt. Kivéve Gabi meg én. And jusice for all... Gabinak meg nakem elég a 65 cadillac amit senkise ért meg a metallica.

És most, szemezgessünk téemkás János gyöngyszemeiből:

"Ha ilyen barbár lennék, fölakasztanám magamat. És amúgy 600 disznót öltem meg, mert nem nézik ki belőlem, de böllér vagyok. Atyaúristen, ilyen emberek vannak? Loptam már cseresznéyt, de nem fával együtt!!! Igaz, hogy buli volt, és ilyen előfordul... biztonsági őr is rabolt már bankot a Széna téren! Én kaptam volna 10 évet, amikor sorállományos voltam! Ez a divat, meg a félszem!!!! És elnézést, hogy zörgök (Mondja, miközben szétveri az ajtófélfa maradványait meg fűrészel). Született tehetség vagyok! Egyem a hangját, annak kéne megcsinálni, aki tönkretette! Ilyen barbárt! Föl kéne akasztani, ÉLVE!!!!!!!! Micsoda szemétláda ember lehet( emberből meg ugye van Ember, tehát nagybetűs, és ALSÓ). Ha nem lennének ilyen emberek, nem lenne munkám! Ez nem javítás, restaurálás! Bárki volt, egyem a hangját, meg a göndör mosolyát! Aki berúgta, annak milyen szégyen volt ez... Biztos a kölykömet is kinyírtam volna, ha ilyet csinál az ajtóval, kár hogy nem láttam, hogy ki volt! A kezem nem a helység kalapácsa! De ha kell, 13 kilométert is úszok! A balatonátúszás 9000 kaprcsapás! Az éjféli misére odaérek. Nem vagyok vérfarkas, de érzem a teliholdat! Akkor is úszni fogok ma a Balatonban!!"

Tegnap. Tegnap találkoztam Dáviddal, az Első Nagy Szerelmemmel (leszámítva Istvánt az oviból, aki eljegyzett, és a lépcsőn ülve komolyan megbeszéltük, milyen gyűrűt vesz majd nekem és kiket hívunk meg). Szóval Dávid imádnivaló, aranyos, és bolond és még mindig szép a szeme, és a keze is:) Letelepedtünk a rakpartra a Petőfi hídnál, aztán nevettünk, nevettünk, nevettünk... Ő most gólya, VIKes (háháhá, és még mérnökinfós is, micsoda gusztustalan véletlen...ez a keresztem, a VIKesek+a művészek, meg a rocksztárok, ha meg ez mind együtt jelentkezik az egyenló a teljes bölcsészlélek-pusztulással...), és tele van élménnyel, és olyan lelkesen mesél:)

Idővel betársult hozzánk Gábor, majd elindultunk a Schönherz felé, hogy összeszedjük a volt szobatársait. Várakoztunk a koli előtt, és odajött hozzánk két full részeg srác. Az egyikük megkérdezte, nem engedném-e meg, hogy a társa beleharapjon a lábamba... nemet mondtam, mire győzködni kezdtek, de én hősiesen kitartottam. Azonban a lábfetisiszta kolléga mögém került és beleharapott a HAJAMBA!!!!!!!!!! XD (Mostanában amúgy mindig megtalálnak a kicsit beteg emberek... a héten is, a Kosztolányin a buszmegállóban odajött hozzám egy nem gyengén látens homoszexuálisnak tűnő egyén, aki cherrys cigit szívott, és finoman érdeklődött, nem szeretnék-e vele beszélgetni, amikor meg elhajtottam, azt mondta "Biztos eleged van már belőle, hogy a pasasok hozzád dörgölőznek!" Megijedtem...)

Ja, és amikor bekönyörögtem magam egy BMEs helyre pisilni, a WCnél a sorban találkoztam egy Niki nevű ELTE BTKs lánnyal:D vicces volt, felköszöntöttük egymást névnapilagXD

Eléggé kezdtem fáradtnak érezni magam (3ig tanulás rulz), ezért hazajöttem, gondolván, hogy lefekszem aludni... persze:D Irány a kolibuli:P Leszámítva azt a kis intermezzot, amikor elromlott a zár...Zsével bent ragadtunk, Adri meg kint, és az ajtó konkrétan be lett rúgva, szinte tokostól... De más megoldás nem volt:S

Most meg itt van a tmks Jani, aki n+1 ideje szereli a zárunkat, és totál be van baszva. Én is ilyen munkát akarok, kicserélek egy zárat egy nap és amúgy meg ISZOM. Amikor Adrival próbáltuk vázolni neki délelőtt a szituációt, azzal kezdte, hogy ki kell fizetni a kárt, amit okoztunk. Nem fogta fel, hogy se ki, se be nem lehettett jutni... még a fotelból sem volt hajlandó felállni, kb ennyire érdekelte, hogy nem tudjuk zárni az ajtónkat. Odaküldött inket az épp arra járó koliigazgatóhoz, aki persze értette, hogy mi történt, és az első kérdése az volt, eltűnt-e valamink. Felüdülés... A tmk-s úr nem akart nekünk zárat keríteni, mert az mekkora munka....János azt hitte, mi leszünk lecseszve, mire őt osztotta ki Steve VelvetXD Elküldte zuhanyozni, meg józanodni:D

Ma estére pedig ideérnek az otthoni pajtások^^ Annyira várom már őket, úgy hiányzik a hülye fejük:) Tamást el fogjuk vinni metrózni, mert egyemmeg, még soha nem ült metrón:D Jajjj olyan jó lesz!!! :)

Elindultam, hogy visszaadom Gabinak az itthagyott cuccait, és ebből az lett, hogy kilencre értem haza. Beültünk nagyondrága, nagyonfinom és ooolyan nagy és krémes kávét inni a mekibe, majd betoltunk egy rettentően finom szendvicset a szábvéjben, és leöblítettük csapolt sörrel. Közben meg hülyeségekről beszélgettünk.

IGEN, bárki látta/hallotta, mi énekeltük múlt héten az Astoriánál a 65 Cadillacet, IGEN, csak 4 sort tudunk a szövegéből (azt sem jól...) és véletlenül sem egyszerre. Ja és ez konkrétan ma realizálódott mindkettőnk fejében.

http://www.youtube.com/watch?v=hNsCMdY2Bs4

(Nem tudom, miért nem tudok videót berakni. Balfalság.)

65 Cadillac, szigorúan Ford Fairlane:)

Megittam egy méregerős kávét, ugyanis ok nélkül rettenet fáradt vagyok. Pedig alszom rendesen, és csak arra tudok gondolni, hogy a meg sem tartott órák gondolata tönkreteszi az agyam:D Vagy az a baj, hogy egyedül kell aludnom?

Van net. Jupijáéó.

Szombaton gólyatábor záróbuli volt, egész jól sikeredett, csak korán (3kor:D) le kellett feküdnöm aludni, mert másnap jöttek anyumék. Blankával ezt meg is beszéltük:

- Nem leszek sokáig, mert jönnek reggel a szüleim.

- Neked is? Akkor bulizzunk együtt!!:D

Szeretem a kolis arcokat:D

Viszont annyira beégtem egy gólyánál:D Csütörtökön a szaktársakkal a Deák téren üldögéltünk, és csatlakozott hozzánk pár keleti szakos elsőéves is. Dumáltam is velük egy kicsit, de annira nem jegyeztem meg senkit se, meg amúgy is sötét volt:D Aztán feltűnt szombat reggel, amikor kaját osztottam a gólyákoknak, hogy az egyik srác néz, néz, de nagyon nem vágtam ki az... Az esti buliban is spanoltunk, meg adott az aktuális innivalójából is... ezen felbuzdulva megkérdeztem, hogy mi a neve (Péter. Emlékszem ám!).

Ma a bölcsészképzőben álltam a csoptársakkal, és egyszercsak rám köszön valaki:

- Szia NIKI!!! (kimondottan hangsúlyosan a nevemet:D)

És a többiek közölték, hogy ő ott ült közöttünk csütörtökön.

Bebuktam:D szegény srác tuti hülyének néz:D

Ja és az új szerelmem a héber. Olyan jó:D

Picsamásnap.
De hol hagytam Annát meg Gabit? Soroksáron, a Gödörnél, meg még a PPKn is megvoltak valahol...
Jóvoltezategnap.

Back

Nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz visszaköltözni. Igaz, hogy bejártam fél pestet a cuccaimmal, meg a Gabi cuccaival, aki nem tudja, hogy a Kálvin, vagy a Kálvária téren lakik...de el is felejtettem az egész cipekedést, ahogy beléptem a koliba. Olyan látni az itteni arcokat, mintha el se mentem volna, vagy nem két hónapot töltöttem volna otthon, hanem egy hétvégét.

Úgy örültem a Dunának, a négyeshatosnak, még a kosznak is:)

Sőt jobban meggondolva a pakkal bóklászás is vicces volt:D

Csak ne hiányoznának annyira, akik otthon maradtak.... Tamás beköltözhetne a szomszédba, például, meg elviselném a tesóját is, sőt, még egy kósza rajztanárt is:)

Kirándulni jó. Tokajba menni jó. Hegymászás helyett a kilátóban meginni a 900 pénzért vásárolt 2 liter édes furmintot jó. Meg a bor maga, egyébként is, jó. Kicsit megázni és nevetni azon, aki kicsit elázott, jó. A pajtások jók, és nekik én is jó vagyok. Most jó...

Pillangós project: FAIL. Legközelebb rovarirtóval próbálom.

Én nem szoktam politikával foglalkozni, mert undorító képmutatásnak tartom az egészet. Az meg már komédiába hajló, hogy testvérek képesek éveken át nem beszélni egymással, mert az egyik narancsos, a másik meg szegfűs...

De.

Akkor sem tartom helyesnek, ha valaki például szégyelli, hogy magyar. Biztosan én vagyok naiv, de szerintem csak egy olyan ország juthat oda, ahova mi most, ahol az emberekből teljesen kiveszett a nemzettudat. Ha valaki azt meri mondani, hogy ő büszke a magyarságára, az egy utolsó, szemét, mocskoshungarista állat.

Molotovkoktélt dobtak a szlovák nagykövetségre. Vajon miért?

Mert kijelentették, hogy a szlovákiai magyarokat mindenüktől megfosztó törvényt ma is érvényesnek tartják?

Mert egy nyíltan magyar-és romaellenes ember meri a magyarokat neofasisztának nevezni?

Mert ugyanez a politikus büszke rá, hogy megvert egy magyart?

Mert Szlovákia-ellenesnek nevezi a magyar politikát, ő, aki provokációnak nevezte a köztársasági elnökünk meghiúsult látogatását?

Mi meg szaladunk a Zunijóhoz. Ez szánalom. Vajon mit fog tenni? Semmitse.

Gondolom ez is csak színjáték. Én egy egyszerű ember vagyok, nem látom át a politikát. De egyszerűen engem sért, amit a szlovák vezetés művel most. Ha ez volt a cél, nálam elérték, hogy felhúzzanak. A magyar vezetők is. Nyilván nem a molotovkoktél a megoldás. De nem is a meghunyászkodó, seggnyaló-diplomácia.

Nem értek ehhez. Csak véleményem van. Nem vagyok revizionista, sem a mellét veregető nagggyonmagyar. Nem utálok senkit a bőrszíne, vagy a származása miatt, de az, hogy nemzetközi színtéren gyalázzák meg a hazámat és a képébe röhögnek, az nem esik jól.

Hazajöttem a családi balatonozásból, és amellet, hogy tényleg egész szép színem lett, most az a legfontosbb prolémám, hogy romlott volt-e a somlói amit tegnap este vettem, és ma ettem meg, és attól van-e hányingerem.

Persze a strandot most sem úsztam meg gyökerek nélkül. Egyik nap mellénk ült egy öreg nő, akiről rettentő sokat tudtam meg (pl napi 3 doboz cigit szív el, és minden ételben a majoranna a legfontosabb!!!), és az emberek odajöttek, és lefényképezték. Igen, itt én vagyok a gyökér, mert fogalmam sem volt, ki lehet, de amúgy haláli dumája volt, nem tudtam mellette a könyvre figyelni, amit olvastam, akkora hévvel mondta, hogy "a majorannnaaaaaaaaaaa, nem érted, a majorannnaaaaaaa!!!" :D Viszont újgazdagéktól pénteken a hideg kirázott. A nőnek már a hanghordozásától is frászt kaptam. Kb 2 órán át arról beszélgettek, hova járatják a fiaikat lovagolni, és hogy jól tanulni nem menő (így van, nem a gyereked a hülye, vagy épp véletlenül sem szarik az egészbe, neeeeem, azért pocsékak a jegyei, mert tanulni nem menő). Arra is rájöttem, hogy sokszor egyszerűen undorodom az emberektől. Egy szerencsétlen pasas rosszul lett, két méterre tőlünk húzták ki a partra matracostól. A vízimentő srác elszaladt az orvosért, kijöttek a mentők, és kb 2 perc alatt 100 ember állta körül a beteget, taposták egymást, egy gyerek meg vattacukorral a kezében tolakodott előre, hogy lásson. Még a vízből is kijöttek. Gusztustalan állat az ember.

Persze jó volt a nyaralás, pihentető. Aznap lefeküdni érdekes, új élmény:D Meg persze a földvári somlói isteni finom és utánozhatatlan, még ha most valószínűleg attól vagyok beteg, akkor is:)

Az életet úgy szeretném elképzelni, mint egy nagy-nagy játszóteret, ahol számtalan játék van. Én vagyok a gyerek, aki beszabadul ide, felügyelet nélkül. Mindent ki akarok próbálni-először úgy, ahogyan akkor csinálnám, ha Anya is ott lenne. Szépen kapaszkok felfelé a mászókán, nem ugrálok egyikről a másikra, a csúszdán csak lefelé csúszok. A homokozóban sütiket sütök, szép sorban, egymás mellé kiöntve őket, miután belelapítottam a rózsaszín lapátommal a formába.

Aztán minden játék unalmas lesz, ha úgy játszom velük, ahogy kell. Egy hang a fejemben azt mondja: "Rossz kislány vagy, ezt nem szabad!" De nem törődöm vele. Bedugom a fejem a mászóka réseibe, izgulva, mikor szorul be. Hason csúszok le a csúszdán - tudom, hogy telemegy a szám homokkal, de nem lehet nem kipróbálni, milyen hason csúszni. Egyik játékról a másikra ugrálva beleverem a fejem a betonba. A homokot a fejemre szórom, a lapátot elhajítom. Egyensúlyozni próbálok a mérleghintán. Persze onnan is leesek. Megütöm magam, fáj, de vár a többi játék... vajon fel lehet mászni a csúszdán visszafelé? Állva is lehet hintázni? Mennyit kell körbe forognom, hogy annyira elszédüljek, hogy ne tudjak állni a lábamon?

Ha majd haza kell mennem, arra gondolhatok, hogy játszottam mindennel-úgy ahogy szabad, és úgy is, ahogy nem.

Így akarok most élni.

A bölcsészlelkem 200 20%-a teljes megsemmisülésre ítéltetett. Ámokfutás ez az egész, egy feneketlen szakadék széle felé.

Vajon ha istentelenül beb@sznék, kihánynám a pillangókat a hasamból?

Nincs jó válasz.

Atyaságosuramjézuskrisztus.

Annyira jó úgy beszélgetni, hogy amikor csend van, akkor sem érzem azt, hogy mondanom kellene valamit...

Szombaton Republic koncerten voltam Gergelyiugornyán. Jó volt.

Vasárnap meg családilag strandoltunk Tivadaron, ahol nagyon szép a Tisza, sokkal tisztább, mint mire hozzánk elér. Olyan zöldes a színe, és ha térdig áll benne az ember, látja a lábfejét. Egész nap a parton fetrengtem, és jól le is sültem:)

A legjobb az volt, hogy egy ötvenes, enyhén kopaszodó, felsőközéposztály-beli hólyag (Bridget Jones után szabadon:P) és kis családja telepedett mellénk. Egy 16-17 éves forma fia volt, aki egész nap magára tekert törülközőben ült, mert az anyja féltette, hogy leég, a húszmillió faktoros naptej ellenére is. A pasas egész nap telefonált... Tündének azzonal ügyvédet kell hívnia. Ez a legjobb megoldás. Nem tehet semmit, hiszen alatta, és felette is laknak! Ez a lehető legrosszabbkor jött... de ügyvédre van szüksége!!!! (WTF???) Egész nap okoskodott, dirigálta a telefonon Tündét, még egy ügyvédet is felhívott. A strandról. És nem azt mondta, hogy jó idő van, meg milyen szépen süt a nap, hanem hogy "Igen kellemes a levegő, strandoláshoz épp megfelelő, de nem kánikula! Kitűnő!" Mindezt kinyúlott fecskegatyában, amiből folyamatosan kilógott a szelése.

Azt hittem, hozzávágom a keményfedeles Lesliet, ami a kezemben volt, de sajnáltam volna a könyvet.

Anyukám pedig halálra röhögte magát rajtam.

Tegnap elindultam a boltba a szemeteslapáttal a kezemben, a kosár helyett. No comment.

Menni akartunk sátorozni, és nem jött össze, mert elmosta az eső.

Menni akartunk ma Miskolcra, és nem jött össze, mert a rajztanár túl elfoglalt lett.

Ehelyett maradt a mozi meg egy sör.

Újabban nagyon bepunnyadtam!!! Tegnap este még csak a parkba sem mentem ki... Lehet, hogy beteg vagyok?

Arról nem is beszélve, hogy vár a japánházim(!). És még denshijishom sincs.

Az meg, hogy a magánéletem romokban hever, kezd megszokottá válni.

Amúgy nem értem, miért vagyok kedvetlen...biztosan a telihold tehet róla.

- Hali. Van ingyenjegyem a szabadtérire péntek estére. Mese habbal, Koltai játszik benne. Van kedved? - hazafelé a vonaton csörgött a telefonom. A rajztanár volt az.

Szerintem ezerötszáz wattosan mosolyogtam, és már hogyne lett volna kedvem:D El is mentünk. Értemjött, meg minden:) Haza már nem ő hozott, mert az előadás után találkoztunk a halászi kispajtásokkal, akik már azzal indítottak, hogy leloptak valahonnan egy táblát vagy mit, és majdnem verekedtek is:D Elindultunk, hogy veszünk valami kaját, azaz indultunk volna, mert a rajztanár kocsija nem indult beXD meg kellett tolni, és az egyik színész jött oda segíteni:D (ebben a darabban azt hiszem, pont nem szerepelt, de ez nem számít:P). Lényeg a lényeg, elindultunk. Az ukránok megszállták a mekdrájvot, legalább félórát álltunk sorba, de megérte... na nem a kaja miatt, hanem mert Tamás kiordította a hátsó ülésről hogy:

- Disznótáp van???

Annyit nevettem, hogy megfájdult a hasam, meg az arcom is. De a mekdrájvban azt se tudtam, hova bújjak:D

Beültünk kocsmázni, majd kitaláltuk, hogy drága a pia, ezért muszáj kimenni a teszkóba:D A parkolóban kedélyesen fogyasztottunk, és folyt a hülyeség... Még a városba is visszanéztünk, nyílt valami új rákker hely, egész pofás volt.

Amikor hazaértem, már világosodott. És most olyan jó. Jól érzem magam, pedig pasi nincs még a láthatáron sem. Reggel nevetve keltem. Nem mosolyogva, nevetve :D

Mission completed.

Ja és igazából nem is Veszprémben votam, hanem Kislődön, Gergősannál, aki a csoporttársam, bátyám és gyerekem egy személyben. Az egész falu olyan, mintha az ember az Isten hozta, őrnagy úr c. filmben mászkálna :) Vártam hogy szembejöjjön velem Latinovits, és kommandírozza a dobozolást:D Hétfőn elmentünk Veszprémbe. Az egyik legszebb város, amit láttam. Simán odaköltöznék. Esténként pedig animéztünk:) megnéztünk egy csomó Sailor Moon Stars részt, meg a Vampire Knightot végig:P Csak ne lenne olyan piszok messze...gyakrabban mennék!

Úúú és a rajztanár hozott nekem egy dévédényi zenét meg filmet. Dánkesőőőn.^^

Nincs kedvem végiggondolni, nem akarom tudomásul venni a következményeket, csak kiélvezni amíg lehet. Valószínűten. És?! Alig várom, hogy megkapjam az "Értem én, csak leszarom" feliratú kitűzőt.

Good bye, blue sky, leléptem Veszprémbe.

A tudatalattim egy kurva.

Fesztiválképek...

Szegény bácsi, nagyon be volt állva, és piszok hamisan játszott...

Ezen beszartam... lovasszekér tunning??? :D

A halastó

Nagyszínpad... ! Nagyszínpad...! A sziget ehhez képest lópikula...

Kicsit rozsdás, de az enyém

Feri...

Szombaton az egyik halastó partján megrendezésre került a Nagy-Halász-Fesztivál. Ez most annyira hivatalosan hangzott, de amúgy részeg rajok és rajkó kísérőik, meg néha a kutyáik özönlötték el a területet (ami nem baj, mert fényképeztem a jószartetkóikat:P). Jómagam délben kitekertem, azt hittem, megfulladok, pedig nincs messze tőlünk, csak nagyon, nagyon, nagyon meleg volt. Igazából az óriási rajság ellenére élveztem a dolgot XD Talákoztam az egyik falumbéli lánnyal, aki most érettségizett, és vele mászkáltunk összevissza. A hangtechnikus pavilonban vertünk tanyát, ahol szintén egy ismerős arc dolgozott, és elszórakoztattuk:D

A színvonalas műsort végigtapsoltuk, de úgy, hogy már fájt a tenyerem... És a sörivó versenyen szurkoltunk Ferinek, aki nyert is!!! Aztán még az is kiderült, hogy ő főzte a kisebbségi önkormányzat halászlevét, és kapott egy bográcsot... szerintem azóta abban fürdetik a purgyékatXD

A műsor élvezése közben felhívott a régi rajztanárom, hogy közölje, mennyire jó volt Hegyalja, és megkérdezze, van-e kedvem elmenni vele motorozni. Kedvem persze lett volna, de anyukám nézett volna egyet, ha felülök egy Harleyra, és integetek neki...XD Ehelyett megbeszéltük, hogy este bemegyünk a szitibe, és megiszunk valamit valahol. Értem jött, a Kossuth téren fagyiztunk, majd beültünk az egyik kocsmába, és vártuk a bagázs másik felét, akik 10 körül meg is érkeztek.

Aztán pedig, kollektívan ámokfutottunk. Állítólag a parasztdiszkóban (ahova 800 pénz (!) a beugró) be is szóltam valami csajnak:D Nekem ez a részlet valahogy nincs meg, de ha a többiek mondják... Negyed 5re haza is értem. A hülyeség pedig határtalan.

Szeretek veletek kimenni esténként a parkba, még ha sokat emózunk is. És focizhatnánk máskor is, mert vicces volt, és talán még jobb lett volna, ha látjuk is a labdát. Tényleg menjünk sátorozni, meg fürödni a Tiszában. Holnap verjünk meg mindenkit miután jól beittunk valahol a szitiben.

Aztán legközelebb legyünk egyszerre boldogok, jó?

Újabb értelmetlen bejegyzés

Egész nap megy a Holy Wood, oda-vissza, mert az nekem jó (?).

Elvagyok itthon, tengek-lengek, estére meg szinte mindig van program, már ha anyámék nem kezdenek el balhézni, hogy hova megyek már megint. Azt meg hiába mondanám, nem értenék, hogy minden jobb annál, minthogy itthon legyek, mert azt hinnék, velük van bajom. Pedig dehogyis... Kell most hogy menjek, akárhova. Ha nem jött volna össze a banda, nem tudom mi lenne velem.

Közben meg olyan fura dolgok járnak a fejemben. Nem látom magam előtt a célt. Egyáltalán, semmilyen célt nem látok. Itt vagyok majdnem 20 éves fejjel, és nem tudom elképzelni mit érek azzal, hogy egyetemre járok, tanulok, stb. Lesz munkám? Nem hinném... és ha lesz is, mivel leszek boldogabb? Ha keresni fogok, esetleg jól, mert megtanulok egy különleges nyelven, boldogabb leszek-e, mint azok, akiknek nincs diplomájuk?

Vissza akarom kapni azt az énemet, aki biztos volt benne, hogy tudja, mit csinál, és hogy jól csinálja. Persze nem úgy volt, de ha már én magam sem hiszek abban, hogy van értelme valaminek is, akkor mégis mit várok a világtól?! Nem érzem úgy, hogy a kezemben lenne az irányítás, hogy én határoznám meg, mi történik velem. Sodródok, és ez nem jó.

Próbálom úgy felfogni a jelenlegi helyzetem, hogy meg kell találnom a módját, hogy boldogulok egyedül. Nem magányosan, mert magányos nem vagyok, de anélkül, hogy valaki úgy szeretne, meg úgy nézne rám és a többi. Mintha egy tükör elé állnék, és integetnék egy ismeretlen alaknak, de rá kell jönnöm, hogy az én vagyok, hiszen ez csak egy tükör. Igazi tükröt akarok, nem egy másik embert, nem reakciókból és elvárásokból felépíteni magam.

Heló, én.

Kolis fíling.

Tegnap éjjeli elszabadulás, későn (korán?) hazajövés, nevetés, nevetés, nevetés, állatság. A kukásautóra ébredés. Tényleges felkelés, mert sok dolgom van.

A halászi pajtások nagyon adják.

flesssssss....

Egyszerűen nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy tényleg ekkora idióta lúzer vagyok, és ilyen könnyű átb@szni. Rettetően dühít, és emellett fáj, hogy hazudott, és én meg annyira hülye vagyok, hogy hittem neki.

Pedig annyira nem számít, régen mindegy már. Mégis ott motoszkál a fejemben folyamatosan, nem hagy nyugodni, nem, nem és nem...

Olyan vagyok mint valami hisztis picsa. Mintha a világon egyedül lennék ezzel és velem történne először és nem léteznének nagyobb gondok ennél.

Elegem van már.

Tegnap délután serényen pucoltam nagymamám ablakait, éppen kívülről, az udvaron, amikor látom, hogy a szomszéd idült alkesz fia lemegy a kertbe. Gondoltam biztos van valami dolga, inkább nem foglalkoztam vele. De sajnos nem, visszajött, és megkérdezte, hol van a nagymamám. De itt nem állt meg, elkezdett kérdezősködni az egyetemről, a sakkozásról (!), meg arról, jó vagyok-e történelemből. Erre - én hülye - azt válaszoltam, hogy igen, és elkezdett tőlem évszámokat kérdezni. Nem zavarta, hogy bementem, és nekiálltam egy másik ablaknak, bombázott a kérdésekkel, és teljesen hülyének nézett, mert nem tudtam megmondani percre pontosan, hogy mikor tört ki a második világháború. Persze totál be volt állva, de még beugrott kölcsönkérni nagyanyámtól, hogy tabis borra váltsa a lóvét a száz méterre levő kiskocsmában. Amúgy nagyon kemény ez a fickó, a múltkor a cigók eltörték a lábát, mert beszólt nekik valamit.

Este meg átmentünk Ibrányba bandázni a halászi pajtásokkal:D Elég vicces volt, hogy nem ismertem senkit azokon kívül, akikkel mentem, de teljesen felháborítónak találtam, h nem mutatkozott be nekem senki. Szerintem ez olyan bunkó dolog...odajönnek, köszönnek a másik három srácnak, nekem meg odadobnak egy sziát aztán ennyi.... Mindegy, végül is az este nagyon jól sikeredett, megittunk pár sört meg biliárdoztunk, és nagyon, nagyon sokat nevettünk:)

Holnap este pedig lesz valami osztályszintű összejövetel, szombaton pedig lehet, hogy elmegyek Tokajba kirándulni egyet:)

Nem olyan rossz ez a nyár eddig. Ha van mellettem valaki, ha elterelem a figyelmemet, ha van mit csinálni, nem is vagyok olyan szomorú.

Utaztam 800 km-t, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem, mintha haluznám, amik történnek velem, de akárhogyis, megérte. Nagyon megérte. Reggel hatra kiborítottam magam idegileg - megint, a semmiért, egy szarság miatt. Önmarcangolás rulz.

Szerintem ő a legambivalensebb ember, akivel valaha találkoztam. Nem tudom elhinni, hogy ennyire nem ismerném, hogy ennyire átb@szott, de a körülmények ezt mutatják.

Ilyen rossz emberismerő vagyok? Vagy csak le kellene szoknom arról, hogy jót feltételezek az mindenkiről?

Nem tudom:(

VOLT - optimista kiadás

Lefeküdtem péntek éjfélkor, de alig bírtam aludni, mert annyira izgatott voltam. Negyed ötkor kelés, felvettük G.-t és anyáék bevittek a vonathoz. Felszálltunk, elindultunk, és átültünk a dohányzó kocsiba (ilyet még sosem csináltam...). Fél 9 körül már a keletiben voltunk, a VOLT különvonat Sopronba 10:20-kor indult. Ez alatt a két óra alatt bereggeliztünk a mekdonelcben, és beszereztünk két sört és két jégkrémet, amit útközben elfogyasztottunk. Nem mertünk többet venni, mert nem volt annyi eszünk, hogy vigyünk magunkkal egy hűtőtáskát... Indulás előtt még beszaladtam egy boltba, és vettem egy pár zoknit, ugyanis a reggeli félkómás állapotomban anya egyik rózsaszín és narancssárga csíkos sportzokniját sikerült felhúznom:D

Azt utazás igen kedélyesen telt, vicces emberekkel ültünk egy kocsiban:D pl megkínáltak meleg sörrel...nem kedves?:D Fél 2 körül értünk oda Sopronba, ahol gyorsan bedobtunk egy kávét, aztán kerestünk valami buszt és indultunk a fesztiválra. Közben további söröket szereztünk be, amit a mobilvécék tövében levő bokrok romantikus közegében ülve fogyasztottunk el. Ezután karszalag, újabb sörök és mászkálás következett. Rengeteget beszélgettünk, meg röhögtünk az embereken, és G. sikeresen leégettXD Fél hattól megnéztük Péterfy Borit, és sajnálattal állapítottuk meg, h G. túlzottan józan még ehhez:D Közben néhányszor megpróbáltam felhívni Cs.-t, akivel előzetesen megbeszéltem, hogy bedobjuk hozzájuk a hátizsákokat, de ki volt kapcsolva, úgyhogy megkerestük a csomagmegőrzőt. Közben volt még néhány hasztalan próbálkozásom, hogy elérjem Cs.t, mert úgy volt, hogy Mansonra is együtt megyünk, de folyamatosan ki volt kapcsolva. Gondoltam, biztosan lemerült, a töltőjét meg otthonhagyta... A koncert után szereztünk még sört, meg ágyas pálinkát (nagyon finom volt...), és felváltva feküdtünk egymás ölében a fűben. Aztán egyszercsak megcsörrent a telefonom, és felhívott Cs., hogy 5 perc múlva a bejáratnál találkozhatunk. G. erre azt mondta, hogy ő lelép, és a keletiben találkozunk...egész nap próbáltam neki bemagyarázni, hogy NEM, nem tűnök el, pláne nem Cs.-val és olyan értelemben, ahogy ő gondolja.... de hajthatatlan volt, és elment megkeresni a szinttársait, én meg Cs-t.

22:00-től kezdődött a Žagar, amit megnéztünk, de nem maradtunk ott végig a Manson miatt. Sajnos nem játszották a Wings of Love-ot, amit nagyon szeretek...

Ésakkor..........

Átvonultunk a nagyszínpadhoz, és nagyon jó helyen álltunk, pont láttam a színpadot is, meg a kivetítőt is. Azt kell mondjam, régen voltam már ilyen jó koncerten... Bár annyira nem estem hanyatt az új albumtól, azokat a számokat játszották, amik egész jók és tudtam a szövegüket is. De amikor a régebbi dalokat nyomták, az volt az igazi... Cs. végig vagy mellettem vagy mögöttem állt, aztán énekeltük a szövegeket, meg ugráltunk, és annyira hogy nagyon... The Dope Show...Rock Is Dead...Sweet Dreams...Disposable Teens...The Great Big White World...The Beautiful People...The Love Song....

"...whatever doesn't kill you, is gonna leave a scar..."

"...you can't take this from me...forbidden in heaven and useless in hell..."

"...we used to love ourselves, we used to love one another..."

"...everyone will come, everyone will come to my funeral to make sure that I stay dead..."

"...hate today, no love for tomorrow...we're all stars now in the dope show..."

A koncert után összeszedtem a cuccaimat, és Cs. azt mondta, kikísér az állomásra, 2:50-kor indult vissza a vonat Pestre. De annyian álltak a buszmegállóban, hogy inkább elindultunk gyalog, és út közben kellett rádöbbennünk, hogy baromi messze van... Szerencsére jött egy farmotoros Ikarus busz XD és felszálltunk rá, bár Cs. azt mondta, hogy végső esetben aludhatok nála. Sikeresen odaértünk, és megvárta velem az indulást, és még G.-t is sikerült összeszednem és együtt csövezhettünk a kocsi végében a WC mellett egy sarokban, mert ülőhely nem volt, csak Győrtől...a körülményektől függetlenül sikerült egész jót aludnom:)

És röpke 10 óra elteltével már itthon is voltam:D

Utaztam 800 km-t, annyira álmos vagyok, hogy úgy érzem, mintha haluznám amik történnek velem, de akárhogyis, megérte. Nagyon megérte.

i can't wait

Ma az egész napot B.-nál töltöttem, apa náluk dolgozott. Tegnap este teljes lelki válságba kerültem, amikor arra gondoltam, hogy biztosan fog nekem kávét főzni. De az a kávé már egy teljesen más kávé lesz, mint amit régen csinált reggelente, és az orrom alá dugta, mikor még csak ébredeztem és a takaró a fejembe volt húzva. Vendég voltam ma náluk, ami mégiscsak nagyon fura. A legeslegfurábban pedig akkor éreztem magam, amikor B. öccse-semmiről semmit sem tudva-, szóba hozta Cs.-t. Valami olyasmit mondott, hogy amióta levágatta a haját, azóta nincs rockandroll. Azt hittem elsüllyedek. Fura dolog, hogy ismerik egymást...egy bandában zenéltek egy ideig, végülis. Vigye el az ördög az összes rocksztárt....(Leginkább a gitáros-énekeseket.)

De már csak egyet kell aludni. Holnap. Holnap megyek Sopronba. Megnézem Mansont. Nem bírok magammal!!!

És ma annyira kemény voltam, hogy felraktam 4 kilincset, akus fúróval:D Sokban hozzájárultam apa munkájához, tényleg. Node a sikerélmény, az sikerélmény.

Kóci jövőképe

A Kóci üzenete:

na majd bemutatlak neki

A Kóci üzenete:

aztán majd egymásba estek meg összeköltöztök meg házasodtok meg lesz két gyereketek, egy fiú meg egy lány

A Kóci üzenete:

a srác felszed 20 kilót 10 év alatt

A Kóci üzenete:

ja ráadásul ikrek lesznek

A Kóci üzenete:

2 petéjűek

nicdoc üzenete:

ne hagyd abba

A Kóci üzenete:

fúú az jó sokba fog ám fájni

A Kóci üzenete:

dupla babakocsi meg mindenből alapból 2

A Kóci üzenete:

először a lehetőségek miatt pesten maradtok, gazdagréten lesz egy 2,5 szobás kis lakásotok

A Kóci üzenete:

de miután vmelyikőtök kiég elhatározzátok h leköltöztök vidékre...mivel pont az ország 2 ellentétes végében laktok megegyeztek h mondjuk érd, vagy gödöllő jólesz

A Kóci üzenete:

nemtom többet most nem akarok írni mert akk lelövöm a poént

Ha netán valami ilyen, vagy ehhez hasonló fordulatot venne az életem, lőjetek le. Köszi!

Wishlist

Kérem szépen ezeket szombaton (nem baj, hogy az új albumról csak egyetlen szám van, Manson nyilván az én igényeim szerint állítja össze a koncertet).

1. Coma White
2. Coma Black
3. User Friendly
4. Great Big White World
5. Speed Of Pain
6. Mechanical Animals
7. The Nobodies
8. Antichrist Superstar
9. Leave A Scar
10. The Beautiful People
11. The Dope Show
12. 1996
13. Para-Noir
14. (s)AINT
15. Lamb Of God
16. Rock Is Dead
17. I Don’t Like The Drugs (but the drugs like me)
18. The Last Day On Earth

Előre is köszönöm. Már csak négyet kell aludni...

Örömünnepet ülök a mondattan kettesem felett.

Annyira jó volt visszamenni most, még ha csak ilyen rövid időre, akkor is. Annyira jó volt a srácokkal a bében. Annyira jólesett, hogy azt mondták, mehetek bármikor, van hely, hogy remélik látnak még a nyáron, hogy kinevették a felhőcskés pizsamanacim. Nameg a Kispál koncert...

Ájlávjú.

Jaj és majd elfelejtettem a Tehéncsöcs c. szépirodalmi remekművet, amivel vendéglátóim révén megismerkedhettem. Élmény volt:D

Hajjaj...

Hazaköltöztem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rosszul fog esni. Semmi baj a családdal, vagy ilyesmi, egyszerűen nem tudom megszokni a csendet, a nyugit, azt, hogy nincs folyosó, ahova kiülhetek, nincsenek szomszédék és nem megyek át kávézni a b204be. Nincs dokk se, meg semmise. Szerintem be fogok kattanni a nyáron. A helyzetet pedig csak fokozza, hogy nincs időm elpakolni a mondattan uv miatt, és a szobám tele an a koliból hazahozott cuccokkal, a ruháim pedig zsákokban vannak. Tisztára mint egy turkáló.

Arról pedig nem is beszélve, hogy megőrülök, mert nem tudom kiverni a fejemből, akit már ki kellett volna hónapokkal ezelőtt. Nem arról van szó, hogy ne bírnám felfogni hogy nem és nem és nem (amit mellesleg napjában 20 milliószor mondogatok magamnak is). Ennyire nem vagyok hülye. Az értelem szintjén minden rendben van. Viszont az, hogy hetente háromszor vele álmodok, az már egyáltalán nincs rendben. Erre már nem mondhatja senki, hogy direkt csinálom. De még az álmaim sem jók... Mindig szidom magam, hogy miért csinálom ezt, úgyis megint lelép, úgysem vagyok jó neki. És mégis minden egyes alkalommal engedek, és minden álmom alatt kidob, vagy mással látom, és sosincs jó vége.

Mégis azzal ébredek: csak álmodtam, hogy megint vele...?

Végtelenül szánalmasnak érzem magam, mert ez nem rám vall. Én nem ilyen vagyok. Ha valaki menni akar, akkor menjen, viszlát. Legfeljebb sírok egy ideig, de ennyi, továbblépek. Most a fordítottja történt. Egyszer sem sírtam még miatta. De mindig ott motoszkál a fejemben, hogy ő erre ezt mondaná, ezt csinálná, ezt mondta, ezt csinálta. Azt sem tudom minek nevezzem ezt az egészet.

Undorító. Unom már. Dühít.

Remélem olvas (ki van zárva...) és akkor most még jól le is égettem magam. Ez lenne az ábszolút csúcspont.

Írtam neki, hogy boldog szülinapot, és válaszolt. Boldog vagyok. :)

Azt álmodtam, hogy nagyon fújt a szél, összedőlt az A-épület és mindenki meghalt.

Itt van velem a tesóm a koliban, és a mai nap fő attrakciójaként rendeltünk szusit. Olyan szép. Az íze kicsit szokatlan volt, de azért ehető. Amit meghagytunk, azt meg megették a szomszédék:)

Tegnap éjjel nem tudtam aludni, és eszembe jutott, hogy idén nyáron Párizsba készültem. Még valamikor február környékén találtam ki a dolgot, amikor Cs.-vel beszélgettünk róla, hogy ő még soha nem volt Franciaországban. Párizs az egyik olyan hely, ahova, ha kezembe nyomnának egy repülőjegyet, ami csak oda szól, mennék. Az, hogy nem beszélek franciául, mellékes. (Meg az is, hogy a franciák nem a szívem csücskei...ha már ott lennék megint, úgyis elmennék megköpködni Clemenceau sírját. Milyen dolog már egyébként az is, hogy a Louvreban, ami nem a halászi kúria, nincsenek kiírva a dolgok, csak franciául...)

Mindenesetre Párizst már cseszhetem, mert nincs kivel elmenni, és pénzem sincs rá. Az igényszintem nagyon lecsökkent, mert a Tisza-partra készülök sátorozni helyette. Meg Voltra. Majd megnézem a soproni nevezettességeket az Eiffel torony meg a Notre Dame helyett. A Szajna helyett meg minden nap látom a Dunát.

Ja és erről az egészről még az is eszembe jutott, hogy annak idején, B. azt mondta, ha legközelebb Párizsban járok, akkor majd ő lesz ott velem. Még meg is ígérte. Na hát ezen akut röhögőgörcsöt kaptam olyan hajnal 2 magasságában. Az ígéretekhez így állok hozzá újabban.

És azt álmodtam (miért is lenne nyugtom, ha már sikerült elaludni...), hogy kettes lett a keleti vallások vizsgám, és a tanár a piros ingében feszítve leosztott, hogy mégis mi a fenét képzelek magamról, hogy nem tudtam normálisan elemezni egy mezopotámiai reliefet. És elvárja, hogy augusztusban(!) menjek el javítani. Mellesleg a reliefen látható volt Enki isten hátasállata, a halkecske.

Ó és a legjobbat majdnem elfelejtettem. Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy maróan görcsöl a gyomrom. Remélem fekély (anyukámnak is van, szóval jók az esélyeim). Kizárt, hogy idegi alapja legyen. Maga vagyok a megtestesült nyugalom!

Jó ez a nagy önállóság amit újabban kitaláltam, meg minden, de azért nem esik jól, hogy nincs kihez odabújnom most, miután megb@sztak mondattanból. Kicsit elszomorodtam, na.

Feküdtem itthon az ágyamban, és bámultam a felhőket. Közben eszembe jutott, hogy tavaly nyáron mennyit voltam itt B.-vel ugyanígy, mennyit nevettünk és mennyi hülyeségről beszélgettünk, amikről már akkor tudtuk, hogy nem igazak, nem is lehetnek azok. Mégis elhitettük magunkkal, hogy elhisszük őket, hogy majd mi mások leszünk, hogy nekünk lehet. Csak feküdtünk az ágyamon, szerettük egymást és mindig én voltam a kiskifli.

Aztán az jutott eszembe, hogy ezen a nyáron senki nem fog velem az ágyamon feküdni. Senki nem fog hazugságokat sugdosni a fülembe, és senki sem fog nézni, miközben alszom. Nem fogok arra felébredni, hogy ott fekszik mellettem a másik, és megnyugodni, mennyire jó, hogy velem van, és hiába megy haza másnap, az illata ottmarad a párnámon, talán még a hajszálai is.

Mégsem vagyok szomorú. Nem érzem úgy, hogy ne működnék egyedül, hogy kell a másik. Egész életemben mindig valaki más mellett találtam meg a helyem, vagy talán jobb lenne azt mondani, hogy valaki másban. Most magamban akarok keresni. Szabad akarok lenni, élni akarok, átélni, megélni, kiélni, túlélni. Ki vagyok éhezve a kalandra, az érzelemre, arra a szabadságra, amit az adhat, hogy nem más függvényében, hozzá igazodva és igényeit kielégítve viselkedem, hanem magamért, egyes egyedül, úgy ahogy nekem jó, ahogyan épp tetszik.

Végre egyszer magamnak akarok (meg)felelni.

És átélni, és megélni, és kiélni, és túlélni.

Érezni és élni, ahogy épp jó.

Igen!!!

Tegnap megvettem a jegyemet a voltra, július 4-re.

A sorsom megpecsételődött.

Rettegj Manson, jövök!!!:D

Természeti katasztrófaaa!!!

Halleluja.

Átmentem hangtanból. Ami egy kész csodával egyenlő, ugyanis még abban sem voltam biztos, hogy felérek-e Pestre vizsgázni.

A dolog úgy történt, hogy vasárnap délután nyugodtan elindultunk apával a fél 5kor induló vonathoz. A kocsiban vettem észre, hogy nem jó vonatra szól a helyjegy: a fél kettesre adták.... Gondoltam nem gond, majd veszek egy másikat egy későbbire.

Ekkor pedig, akkora vihar kerekedett, amilyet én még soha életemben nem láttam. Az ég szünet nélkül zengett, de villámlani nem villámlott. A szél pedig úgy fújt, hogy leszaggatta a fák ágait és szabályosan beterítette az utat levelekkel. Teljesen zöld volt. Mintha füvön mentünk volna.

Az állomáson sikerült jegyet szerezni a következő vonatra, de már akkor furcsának tűnt, hogy fél hatkor még sehol sem volt a fél ötös szerelvény.... Aztán, miután felszálltunk, bemondták, hogy bocs, ez a járat nem megy tovább. Meghalt a közlekedés... mert akkora vihar volt, hogy leszakadtak a vezetékek, fák dőltek a sínekre, meg minden világvége. Szóval mehettem haza, és jöhettem fel a hajnali 5:26os vonattal (ami azt jelenti, h negyed 5kor keltem fel) vizsgázni. Nem voltam zokni agyilag, ááááá nem....

Hazafelé pedig láthattuk, ahogyan a tűzoltó bácsik vagdossák a faágakat láncfűrésszel, meg mossák lefelé az útról a zöldet :D

Igazán nagy élmény volt.

De a MÁV még erre a világvégére hivatkozva sem adta vissza a helyjegy árát. Elvégre a világváge nem az ő hibájuk.

Megjegyzés: a kép alsó részén a Ladánk orra látható. Apa nem akarta, hogy elverje az Új Autót a jég, ezért a Szputnyikkal mentünk. Jó döntés volt.

Fááááj:D

Nálam nagyobb szerencsétlen nem hiszem, hogy akad.

Tegnap elestem a rakpart lépcsőjén. De úgy, hogy lehorzsoltam a lábam, beütöttem a térdem, a könyököm és a fejem is. Kimondottan vicces látvány lehetett... Én is nevettem a dolgon, attól függetlenül, hogy fájt, és még most is fáj. És még csak nem is voltam az akciókor illuminált állapotban... alapból vagyok ilyen lúúúúúzer:D

Elég jó kis este volt a tegnapi:)

G. nálam aludt, és mondtam neki, hogy fázom, mire ő betakart, bezárta az ablakot, és reggel arra ébredtem, hogy még egy plédet is rámterített.

Kösziapu. Megint. Sokadszorra. Mindent.

Az igazság

Tudtam. Én mindig is tudtam. Amióta 10 évesen láttam a Star Warst, éreztem, hogy ennek így kell lennie.

Jedi vagyok.

Sőt.

Én vagyok Luke Skywalker.

http://www.tk421.net/character/

Ulrich von Lichtenstein

Kedves szobatársam éppen megosztotta velem ezt a csodás történetet, melyben nevezett Ulrich szíve hölgyéért lovagi tornákon vett részt és levágta az ujját és odaadta neki egy díszes dobozban. De szíve hölgye annyira rideg és elutasító volt, hogy így sem volt hajlandó beszélni vele (persze az ujjat szívesen fogadta, gyakran elővette és nézegette). Ulrich hiába volt lovag és hős, a tornák verhetetlen bajnoka, a hölgy nem fogadta őt. Míg egy napon azt mondta neki, hajlandó szóba állni vele, ha tengerentúli útra megy. Lichtenstein úr először lelkes lett, de aztán megunta eme dáma játékait és más után nézett.

Konklúzió:

1. A lovagiasság mára kiveszett a férfiakból. Senki nem vágná le az ujját csak azért, hogy elnyerje egy hölgy kegyeit (az, hogy a hölgy valószínűleg enyhén ferde hajlamú lehetett, csak hab a tortán).
2. A szerepek megcserélődtek. Mostmár a lányok csinálnak hülyét magukból (szerintem gyakrabban mint a fiúk).
3. Szeretném, ha ismét eljönne az az idő, amikor egy kivillanó bokát is értékelni tudnak. Nemcsak értékelni. Vágják le az ujjaikat egy szavamért.

Ennyi. ^^

Yes, we have a new car

Egy vizsga mínusz. Nagyon nosztalgikus volt, hogy Gömbi mögöttem ült és lemásolta az egészet:)

A nagy hír pedig az, hogy vettünk egy autót. Ez azért ennyire óriási dolog, mert apa kábé 3 éve halogatja a dolgot, mindig talált valami okot arra, hogy ne kelljen lecserélni a Ladánkat. Mert nekünk Ladánk van ám, méghozzá ezerötös. És nem Szamara, hanem Szputnyik. Szerencsétlen kocsi velem egy idős, és már nagyon durván az utolsókat rúgja (pl előfordult hogy kijöttek az ülések a helyükről csak úgy... a rozsdafoltjait pedig gépfegyver ütötte lyukaknak hívjuk). Sajnálom szegényt, amiért meg kell válnunk tőle, nagyon a szívemhez nőtt. Nem akármelyik kocsi alkatrészéért kell Ukrajnába menni, és nemigen lehet ezeknek az új fedélzetikompjútereselektromosizévackoknak lecserélni 5 ajtaját 5ezerből:D

De az új autónak is örülök. Nem lesz halálfélelmem az autópályán, például, mert szegény Lada szépséghibái közé tartozott az is, hogy hátul nem igazán volt biztonsági öv.

Most meg megyek megtanulom Kínát, Koreát, Tibetet meg Japánt. Művtöriből. Holnapra. Esélyes...

Fesztiválozniakaroknagyon

Ötöst kaptam japánból, ötös lett az alapvizsgám, lehetek másodéves:) jupijáééé :D

Nagyon el akarok menni VOLT-ra. Mert Marilyn Manson lesz. Amikor legutóbb az országban koncertezett, akkor még kicsi voltam és nem engedett anya, de azóta minden megváltozott!!! Kellenének emberek, akik jönnek velem. Már van egy valaki, aki ott lesz, csak más társasággal, meg G. is azt mondta hogy menjünk, bár nem áll túl optimistán a dologhoz:

"azabaj h ha te iszol elalszol, én meg hányok és belefekszem:D"

Ezt mondta. Szerintem azt hiszi, hogy nem szórakoznánk jól, vagy nem tudom. Tényleg szeretnék ott lenni, de egyedül nem fogok nekivágni. Sátrazós, igénytelen, rákenrollfesztivált akarok. Hogy azt tudjam mondani, hogy aztakurva. Élni akarok. És nem komolyan venni. És tetoválást a szülinapomra.

De ezt el kell napolni a vizsgaidőszak túlélése utánra. Néha úgy érzem, irreális elvárásokat támasztanak velem szemben itthon (MI? 3-as? És nem mész javítani?), pedig ez az egyetem és a 2-es is jó jegy. Nem? (Igazából én csesztem el mert túl jó lett az előző félévem és elkényeztettem a szüleimet a jegyeimmel. Nem kellett volna.)

...

Segítség.

Hozom a formám

A tegnapi összejövetel egészen jól sikeredett, bár G. szerint nem volt elég az alkohol (és emiatt is lehülyebölcsészezte a Szomszédg-t meg a szépszemű fiút meg engem is...). Bár az annyira nem volt vicces, amikor a kedves szomszédom szétdobálta a jegyzeteimet, majd felkapta őket és átvonult vele a saját szobájába, és amikor nemtetszésemnek hangot adva visszaköveteltem tőle a lapokat, a nyakamba borított egy pohár vizet. Nem értem ebben mi a poénos... azok után ráadásul, hogy fél órával azelőtt egy elegáns mozdulattal kihajította a papucsomat az ablakon. És mehettem ki az éjszakába a koli veszedelmekkel teli udvarára megkeresni. Út közben néhányszor belerúgtam, meg ököllel püföltem, és erre ma fáj a lábam, mert a szomszéd lába csontos. Fö.

A pizzaevési vágyam teljesült. Rendeltünk egy 60 centis cuccot, és még ma is azt ettem.

De a keddi vizsgára megtanulandó anyag nem akar belemenni a fejembe. Egyszerűen nem. Nem értem.

Ami pedig az alakításaimat illeti: elb*sztam a mikrós popcornt este, reggel meg az instant kávét csináltam ihatatlanra, és a női biztonsági borotvával vágtam egy csinos 3 centis csíkot a lábamra. Ja, és megkaptam a BN-en szerzett sebem párját a biztonsági zártól (ergo:hajlított szeg az ajtófélfába ütve) a bal vállamra. A napnak pedig még nincs vége.

Bár, mindezektől eltekintve, azt hiszem, szeretek a szépszemű fiú társaságában tanulni. ^^

Gondok

Jelenleg a következő problémákkal állok szemben:

1. Rettenetesen hülye vagyok. Olyan szinten, hogy ha tehetném, megverném saját magam.
2. Tanulnom kell.
3. Reggel óta törik a betont a kolival szomszédos építkezésen. K***a hangos és idegesítő, nem tudok odafigyelni a tanulnivalómra és már a fejem is fáj tőle. Ha zenét hallgatok, hogy ne halljam, akkor sem tudok tanulni, ha bezárom az ablakot, megrohadok, hála az A épület napos oldalán tapasztalható sivatagi klímának.
4. Ha mindez nem lenne, akkor sem tudnék normálisan tanulni, mert síkideg vagyok, hogy sikerült-e az alapvizsgám. Bár anyukám azt mondta, ha megbuktam, akkor is hazamehetek, és még csak ki sem tagadnak... Az már másik kérdés, hogy nekem nem lenne pofám hazamenni. Emigrálok. Mondjuk Tibetbe. Ott jó a levegő. (És a kolostorok mellett nincsenek szájbak*rt építkezések ahol naphosszat csesztetik a betont, HÉTVÉGÉN. Szombat van könyörgöm...)

De este átjön G. és biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat (van négy sör a hűtőmben, ez már több, mint elég). És még jégkrémet is hoz!

Tegnap meg majdnem elmentem snookerezni a szépszemű fiúval, de olyan rohadtul fáradt voltam az alapvizsga után, hogy három kávé és egy energiaital után is olyan voltam, mint egy zombi. Helyette lejött filmezni. Jóvolt, még úgy is, hogy gyakorlatilag használhatatlan voltam a vizsgát megelőző sok sok pihentető alvás miatt.

Annyira hülye vagyok. És kéne egy pizza is.

Nemnemnemnem

Megőrülök bekattanok elmegy az eszem elsorvadt az agyam kivagyok nem bírom tovább. Fáj a tanulás.

Valaki lőjjönle^^ köszi!

^^

Ez a fiú a kilencedikről egy angyal. Hozott nekem sört, és azt mondja, aranyosak az s-betűim. És még a szeme is szép.

^^

Ízlésprobléma

MIÉRT mondják az az emberek a fantasztikus közösségi portálon hogy nincs ízlésem????

Nem értem.

És persze alapvizsga előtt ez életem legnagyobb problémája, amúgy. Fontossági sorrend, kérem.

Váá

Ma reggelre azt álmodtam, hogy mentem hazafelé vonattal, és találkoztam Cs.-val, aki bemutatott a barátnőjének, akinek ez a nagyon ronda sárga haja volt (ami elvileg szőke akart lenni, gondolom) és legalább 8 centis lenövése. Kezet fogtam vele, és azt mondta, hogy túl erősen szorítottam és fájt neki. Én arra gondoltam, hogy de fura ez a lány, mert a határozott kézfogás nagyon fontos dolog.

Aztán visszakerültem a koliba, és valakivel, akit álmomban ismertem de amúgy nem tudom, ki lehetett, ittunk bort a szobámban, mert szerelmi bánata volt, és Sz. beszólt, hogy ne itt részegeskedjünk,meg hangoskodjunk. Én meg azt mondtam neki, hogy "Vedd már észre magad, mennyire bunkó vagy! Jó lenne, ha abbahagynád a dumálást!"

Konklúzió: még mindig nem vagyok komplett. A konfliktusokat továbbra is leginkább álmomban oldom meg.

Tisztelt Cs. pedig szíveskedjék elhúzni a tudatalattimból!!! :D

Pizza+sör=elégedettség

Vannak az életemben olyan emberek, akik visszatérnek. Évekig nem látom őket, nem beszélek velük, nem is hallok felőlük, aztán egyszercsak felbukkannak. Szeretem ezeket az időszakokat.

Pénteken felbukkant a volt rajztanárom. Jobban mondva korábban felbukkant, de most találkoztunk. Hát az az ember:D Egyszerűen imádom. 12 éves voltam amikor tanított, hatodikos. Most meg motorozni meg fesztiválozni hívott, és beültünk egy kocsmába, és beszélgettünk. Még pizzát is ettünk. Hihetetlen jó volt, és elég fura. De a lehető legjobb értelemben fura. 12 évesen nem gondoltam volna, hogy majd vele fogom megtárgyalni az élet nagy dolgait, amikor egyetemista leszek:D Jó volt ez a péntek este, nagyon jó.

Tegnap (mert már mindjárt éjfél van, és mire megírom ezt a dolgot itt, addigra tegnap lesz) este pedig G.-vel mentem enni, aki a díjnyertes visszatérő (behajtottam a fogadásunk tétjét:P pizza és hideg sör...nyammmmmXD). Olyan vele lenni, mintha nem is lettünk volna rosszban ilyen hoszzú ideig. És én ennek nagyon örülök ám :) (Csináld meg a kreditjeidet!!!! Nem hagyhatsz itt ennyi kész!!!)

Egész nap rettenetesen bamba voltam. Néztem ki a fejemből, mint aki azt sem tudja, merre megy. De körülbelül harmadszori megszólításra már válaszoltam is, ha hozzám szóltak :D

Nem tudom mi van velem, de ez a nemtudommivanvelem-állapot teljesen más, mint a múltkori. Most azt nem tudom hova tenni, miért vagyok feldobva. Biztos a tavasz tehet róla, meg a napsütés...meg miegymás:)

Most jövök rá, hogy ha jobban belegondolok, ez a pizzafetisizmus elég gáz. Eddig is szerettem én a pizzát, de a decembertől márciusig terjedő időszakban annyiszor ettem, hogy függő lettem. Ezért valakit fenékbe kell rúgnom.

Ja és a sört sem szerettem, bár amióta szeretem, nem értem, hogy voltam képes nem szeretni. Kollégiumi ártalom (igazából a szomszédék a hibásak).

Basszus.

Pizza és sör.

Pedig én lány vagyok:D Azt hiszem, már a piros köröm sem segít...

Paraparapara

Pénteken alapvizsgázom japánból. Be vagyok szarva. Bár némileg megnyugtat, hogy a teljes jegy 60%-át teszi ki az, amit év közben produkáltam (ami 4-es/5-ös zéhákból és 5-ös kanjitesztekből áll, tehát nem olyan rossz), és csak a maradék 40% az alapvizsga. Tehát ha szereznék egy kettest, már jó lennék. Ezzel az az egy probléma van, hogy nem kettest szeretnék. Egy négyessel megelégszem:D (Anyukám erre azt mondaná, hogy az a bajom, hogy nem elég nagyok magammal szemben az elvárásaim. Meg azt is hogy a klubozás miatt elfelejtettem a céljaimat. Ez persze nem igaz. Nyilván.)

Nem is említem inkább az angol irodalmat, amihez alig olvastam el valamit.

Még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, máris utálom. De leadtam a sakkozásról írt fantasztkus esszémet, ami a saját érdekemben némileg elferdíti a valóságot (a futás az edzés része??? :D na jó ez biztos csak nekem ennyire vicces....). És bánom hogy nincs nálam a készletem, mert ki lettem hívva:D

Meleg van, a szobánk egy szauna, és az egész város bűzlik. Tanulnom kell. Ennek ellenére még lelkes vagyok. De meddig?:D

Dolgok

Tanulnom kellene, nagyon sokat és sürgősen. Például megírni egy beadandót, ami egy szabadon választott esszé...ez a legrosszabb, mert nem tudom kitalálni, miről szóljon. Nincs iheletem, hiába várom, hogy homlokon csókoljon a múzsa.

Holnap este pedig találkozni fogok. :)

Előtte meg elmegyek fodrászhoz: új haj, új élet, új minden :D

Vidám vagyok, és mosolyogtam ma mindenkire. Tényleg mindenkire.

Lehet, hogy egyenesbe jövök?

És el ne felejtsem: 5re őszinte, valamint 4,1 re kedves vagyok és 4re jól nézek ki. A humorom és az ízlésem 2,7 ill. 2,3. Javuló tendencia :D

Nemrég érkeztem vissza a koliba Szombathelyről, ahol meglátogattam a sakkozó falumbéli gyerekeket (ez hazugság, NH város, még ha hihetetlen is). Persze ott volt közöttük a húgom is, meg a szüleim is mint kísérők, meg a régi edzőm, meg olyan arcok, akiket jó látni:)

Tegnap pedig Badacsonyban voltunk. Bortúrán. És anyukám felhívott reggel, hogy szalonképes állapotban jelenjek meg Szombathelyen XD Hozzáteszem, sikerült: büszke vagyok. Összességében az egész kirándulás jól sikerült, már odafelé, a vonaton söröztünk fél nyolc körül, 160 forintba került két deci bor, szép volt az idő és még a kilátóig is sikerült eljutni, amire, teszem hozzá, ha teljesen józan vagyok, biztos, hogy nem mászom fel...csoda, hogy nem szakadt le alattunk. Még imbolygott is - vagy csak én szédültem? :D Nem, nem az ki van zárva. Fújt a szél is, meg minden... A dráma persze megvolt... Még nem is tudom, hogy mi lett a végkifejlet, de nagyon szurkolok az összeveszett feleknek, hogy béküljenek ki, vagy legalább beszéljék meg a dolgokat. Nagyon rossz, ha az ember baráti társaságában veszekszik két ember, mert rögtön két, vagy háromfelé bomlanak a népek: az első fele az egyikkel ért egyet, a másik fele a másikkal, a többi meg tartózkodik.

A legjobb pedig az volt, hogy két csajszi meghívott magához lakni, mármint megkértek, hogy legyek a szobatársuk. Én ennek annyira, annyira örültem! Még ha nem is jönne össze valami miatt, már csak a tény, hogy engem... magamért. Hihetetlen sokat jelent ez most.

Azon gondolkoztam, lehet, hogy túl sokat agyalok. Ez a mondat tükrözi is, mire értem :D Főképpen a hülye miértek érdekelnének, csak ezel az a baj, hogy magamtól nem tudok rájönni semmire, megkérdezni meg nem fogom, mert az még gázabb, mint gondolkozni rajtuk, azt hiszem. Nem is arról van már szó, hogy túl kéne lépnem, vagy ilyesmi, hanem arról, hogy bele kellene szokni abba a szituációba, hogy huzamosabb ideig nincs senkim. Elég durva belegondolni, hogy 13 éves korom óta mindig volt valakim, azt hiszem 3 hónap volt a leghosszabb idő pasi nélkül. Nem is tudom, milyen előnyei vannak, ha az ember lánya egyedül van.

Fú basszus ennek annyira erőltetett szar önmagamatpróbálomhülyeségekrőlmeggyőzni szaga van, hogy inkább hagyom a fenébe :D

Helyette:

http://www.youtube.com/watch?v=SGLvM4um2Hs&feature=channel_page

Ő az új kedvencem. Tényleg :D